Leghasznosabb középiskolai tanórám – elnézést mindenki mástól – a latinóra volt; azóta is ebből élek, ahogy mondani szokás. De nem kell nagyon tudni latinul ahhoz, hogy a két összecsúsztatott mondatot észrevegyük. Nem tesz csak úgy oda véletlenül Orbán beszédírója egy ilyen ékes latin mondatot a beszéd végére, mindjárt a tomboló Viktor! Viktor! Viktor-tapsot megelőzően. (A viktorozást nem tudom megszokni, kicsit undorodom, rossz emlékeim támadnak, de legyünk jóindulatúak, lehet, hogy Viktor meglenne viktorozás nélkül).

Vegyük először a „voluntas tua” részt. Fiat voluntas tua. Legyen meg a te akaratod. Az én nagynénik által adminisztrált Miatyánk-kurzusomon úgy folytattuk, hogy „amiképp a mennyekben, úgy a földön is”. Különféle tudományos vélekedések vannak forgalomban azt illetően, mit jelentenek Jézus szavai a Hegyi beszédben, de ezek nem érintik különösebben a lényeget. Orbán mondata egyszerű, jelen idejű kijelentő (nem óhajtó!) mondat: a nemzet akarata (mint elmagyarázta, a nemzet akaratáról van szó) győz. Nem beteljesedett (facta est, mondjuk). Még csak nem is győzött (vincebat), múltidőben. Vincit, győz. Omnia vincit amor. Vagy inkább – Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat. Viktor neve a vincere ige befejezett múlt idejéből ered: victor: aki győzött. A győztes. Itt kérem semmiről nem feledkeztek meg. Minden ideológiát, demokráciát, diktatúrát, Szentkoronát,  ezerévessséget, minden vérmes reményt, dühöt, áhítatot, minden kételyt és minden félelmet kiszolgáltak egyetlen (gondosan elmagyarázott) áthallásos latin mondattal.

Népfelség van (voluntas tua). A népfelség győz – a népfelség az alany, de a szerepe nagyjából véget is ért, úgy lebeg majd Orbán kormányzása fölött, mint a templomi timpanonokon az áldó Krisztus.  A Fidesz nem egy választást nyert meg, a Fidesz,  „a victor” olyan felhatalmazással bír, mint Isten kegyelméből a király, úgy áramlik át rajta az isteni nép akarata, ahogy Jézus száján át az Úr akarata.  Orbán beszédírója letette a voksát a hagyományos nagy filológiai vitában. A Hegyi beszéd következő félmondata -- amiképpen a mennyekben, úgy a földön is -- azt jelenti, hogy ami eddig csak a mennyben volt, az most már itt a földön is érvényesülni fog. 

A kereszténység – korlátozzuk most figyelmünket az evangéliumokra – számomra nagyon rokonszenves vallás. Jézus – mint a papunk mondta volt Sepsiszentkirályon, amikor gyermekemet a keresztvíz alá tartotta – jó fickó, van tőle mit tanulni. Figyelem tehát, minden hívő lélek, teológus, paptanár, szerzetes, lelkész és lelkésznő, Biblia-kutató, vallástörténész és kultúrtörténész! Figyeljenek gondosan. Ha valami nem tetszik – előlegezzünk meg azért egy sikeres kormányzást – Jézusra hivatkozva bizonyosan számon lehet kérni egyet-mást:  Az dobja az első követ...Magad szemében a gerendát...A fát a gyümölcsről... Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek...Nincs titok, ami ki ne tudódna....Ha jobb szemed visz a bűnre, vágd ki és dobd el magadtól...

A jézusi szellemen túl egyelőre sokat nem tudunk. Biztos lehet jézusi szellemben kormányozni, de hogy ez mit jelent, az csak menet közben derül ki. Mindenesetre egy kormányprogramról nem sokat mond, hogy a győztest Jézus szelleme hatja át.

És itt jönne a sajtómunkás. De hogy újságírók is hozzászagolhatnak-e az akarat végrehajtásának pontos célpontjaihoz, mikéntjéhez és miértjéhez, az, sajnos, kevésbé bizonyos. Eddig azért nem mondott a Fidesz sokat arról, pontosan mit kíván kezdeni a kétharmadával, mert akkor netán kiderülne, hogy nem mindenki jár jól, legalábbis itt a siralomvölgyben. Ezután azonban a világon semmi okuk nem lesz rá, hogy a sajtót bárminek a közelébe engedjék. Viszont a Bibliával még sokra mehetünk.