Lengyel László: Az MSZP-t újjá kell szervezni – Gyurcsány nélkül
A szocialisták vesztettek: rövid távon belebuktak a korrupcióba – akár 1998-ban –, de a válságkezelés viszonylagos sikere felszínen tartotta és megőrizte őket a jövőnek. A baloldal megérdemelte a kapott hatalmas pofont. Remélhetően elgondolkodnak rajta.
Ha országos néppárt, és igazi váltópárt akar maradni, akkor az MSZP-nek három irányba kell azonnal elindulnia. A legnagyobb csapást Északkelet-Magyarországon szenvedte el. Vagy szembenéz azzal, hogy nyolc, illetve húsz éves politikája eredménye lett a Jobbik előretörése, és testközelben megküzd velük az önkormányzati választásokon, vagy elveszíti országos néppárt szerepét. Nincs mese, Mesterházy Attilának, sőt, a hadra fogható átszervezett pártvezetésnek oda kell mennie és ki kell találnia a mindennapok teendőit, felhagyva a gyurcsányi ideologizálással. Befektetőket és vállalkozókat, értelmiségieket és együttműködő önkénteseket kell oda vinniük, feltámasztva a helyi civil szférát. Le kell köpetniük, meg kell veretniük magukat, de állniuk kell a harcot. Ha a Jobbik beveszi magát az őszi választásokon, akkor ott is marad. Akárhogy is, távlatos és emberi programot kell kidolgozni a romakérdés és a térség speciális problémáinak megoldására.
Kovács Lászlóra vár a feladat, hogy Budapestet és a nagyvárosokat egy szociálliberális programmal megfogja. A gyurcsányi kalandorpolitika és a hagyói korrupció véget vetett a szociálliberális fölénynek a fővárosban, végzett az SZDSZ-szel és az MDF-fel – megbuktathatja az MSZP-t is. Csak Kovács képes valamiféle toleráns kiegyezésre, valóban szabadelvű párbeszédre az LMP-vel és a liberális pártok, mozgalmak maradékával, háta mögött Mesterházyval, egy új pártvezetéssel és az európai szocialistákkal. Ki kell találniuk újra Budapestet, hogy bizonyítsák, nemcsak a makrogazdasági és -társadalmi válságkezelésre képesek, de a mikrogazdasági és társadalmi problémák megoldására is.
Szili Katalinnak kellene a határon túli magyarokat egy új, nemzeti, de nem nacionalista szocialista politikának megnyernie. A baloldal nincs jelen a határon túli magyarok világában. „Szavazataikon” kétharmad-egyharmad arányban a Fidesz és a Jobbik osztozik. A modern baloldal csak akkor támadhat fel, ha újraértékeli nemzeti politikáját.
A választási eredmény bebizonyította, hogy külön-külön nincs esélye egyetlen önálló szocialista irányvonalnak sem. Nincs mód „leválni” polgármesterként vagy szakpolitikusként. Ha bárki kiválik, halott. 1989 óta emlékeim szerint egyedül Pozsgay Imre lépett ki, nem ment vele a kutya se. Gyurcsány Ferenc beilleszthetetlen ebbe a pártszerkezetbe, mert képtelen elfogadni, hogy bárhol ne ő legyen első, elsőbb, legelsőbb. Az ideológiai szélsőség és üresség nemcsak szavazókat nem hoz, de gyakorlati megoldásokat se az ország problémáinak megoldására.
Ha az MSZP a kampányban nem is tudott igazán középen maradni és egy pozitív program mellett fölállni, most pragmatikus, kormányképes irányba kell fordulnia, következetesen tovább menve a Bajnai-féle úton. A Kovács László európai szociál-liberalizmusától Kiss Péter baloldali szociáldemokratizmusán, Mesterházy Attila centrumban való elhelyezkedésén át Szili Katalin nemzeti csapatáig húzódó tengely alkalmas lehet arra, hogy hozzákezdjenek a párt újjászervezéséhez. Ha kétharmad ellenében, hát kétharmad ellenében. Ha átmeneti gettóba kerülve is, hát a gettóban.