hvg.hu: December 9-én a Parlament fölsőházi üléstermében Elie Wiesel Nobel-békedíjas zsidó és magyar író tartott beszédet a magyar-zsidó együttélésről szóló konferencián. Ön volt az egyetlen parlamenti pártelnök, akit a hallgatóság soraiban láttam, Herényi Károly pedig az egyetlen pártelnökhelyettes. Ezzel az MDF üzent? Mit, ha igen?

Dávid Ibolya: Nem kell mindig az üzenetet keresni egy politikus jelenléténél. Ha mégis értelmezni akarjuk, hogy mi történt, akkor azt mondanám: az elsődleges üzenet, hogy az MDF az egyetlen nem közönyös párt. Nem vagyunk közönyösek sem Magyarország jövője, sem az itt élő emberek együttélésének minősége iránt. Fontosnak tartottuk meghallgatni, hogy az életét a világban megtalálható intolerancia és az igazságtalanság elleni föllépésre szentelő Elie Wiesel mit mond. Európa a zsidó-keresztény eszmeiségre és kultúrára épül. A MDF – konzervatív pártként – ezt az eszmeiséget és kultúrát a megalakulása óta magáénak vallja. Konzervatív, hívő keresztény emberként az a véleményem, hogy aki összetartó nemzetben gondolkozik, nyitott és befogadó, az hozzáad Magyarországhoz. A kirekesztésnek, a bezárkózásnak nincs jövője.

hvg.hu: Azt mondta, hogy az MDF az egyetlen párt, amely nem közönyös. Az összes többi az?

D. I.: Ők óvatosabbak, számítóbbak. Mérlegelik, hogy esetleg még 2009-ben is van, aki azt nézi, hogy ki megy el egy holokauszt-túlélő előadására. De ők nem az MDF-hez tartoznak, mert mi az őszinte, nyílt, értékvállaló politikában hiszünk.

hvg.hu: Bokros Lajos fél évvel ezelőtt úgy nyilatkozott lapunknak, hogy „a Magyar Demokrata Fórum rengeteget változott az elmúlt években”. Herényi Károly viszont pár héttel ezelőtt a Magyar Televízióban azt mondta, hogy az MDF az elmúlt években nem változott semmit. Nincs itt kommunikációs ellentmondás? Melyiküknek van igaza?

D. I.: Nem kell két gondolkodó embernek mindig ugyanazt mondania. Nem papagájok vagyunk egy kommandóban, hanem értelmes, töprengő és cselekvő emberek. Nincs itt egyébként ellentétről szó. Adott témakörben a hangsúlyokat esetleg máshová helyezzük. Az MDF a húsz évvel ezelőtti rendszerváltáskor és most is az adott kor kihívásaira keresi a válaszokat és a megoldásokat. Az alapvető értékeiben nem változott az MDF, ugyanakkor a legfontosabb mostani kihívások – jelesül a pénzügyi világválság plusz a magyarországi, elengedhetetlenül szükséges reformok elmaradása – választ igényelnek. Ennek előzményei 2002-re datálhatók: az MDF-et leszámítva az összes parlamenti párt megszavazta a száznapos programot, a költségvetést rendesen lejtőre téve ezzel.

hvg.hu: Ön mindig konzervatív pártnak írja le az MDF-et. AZ MDF szóvivője, Kerék-Bárczy Szabolcs által jegyzett publicisztika szerint viszont „a mi programunk szabadelvű-konzervatív program”. Betüremkedett a pártba a liberalizmus?

D. I.: Amikor a pártelnöki székben Bíró Zoltánt Antall József váltotta föl, egyértelmű lett, hogy az MDF józan középerővé vált. Antall azt mondta, hogy a középerőknek három pillérre fölvállalása nem új gondolat a részünkről. De nézze meg a Fideszt: a Lungo Dromtól a kisgazdákig, Wittner Máriától a sok-sok MSZMP-s, KISZ-es hátterű fideszesig sokakat tömörít, többen az SZDSZ-ből, még többen a KDNP-ből erősítik a Fidesz-frakciót. Meglehetősen heterogén a párt is és őket mégsem szokták rendszeresen megkérdezni, hogy liberálisok, konzervatívok vagy kereszténydemokraták-e.

hvg.hu: Persze, mert a Fidesz nem vállal ideológiai címkét: nem szokta önmagát konzervatív pártnak meghatározni.

D. I.: Igen, mert nagyon sok szavazót akar maga alá gyűjteni. Az MDF vállalja a konzervatív értékrendet, amit Európában a konzervatív és nemzeti liberálisok, a kereszténydemokraták és a szabad piac melletti erők együttese határoz meg. Ez a tábor az, amelyik a „kevesebb kormányzás, nagyobb egyéni felelősség” elvét vallja, és így hisz abban, hogy ez egyben szolidárisabb nemzetközösséget teremt.

hvg.hu: A szabadelvű gondolatnak az MDF általi vállalása jelenti-e azt, hogy bármilyen – ismétlem: bármilyen – választási együttműködésre készül volt vagy jelenlegi SZDSZ-es politikusokkal?

© MTI

D. I.: Az MDF által meghirdetett nyitás politikája természetesen nem jelent automatikus együttműködést olyan párttal, amely komoly felelősséget visel az elmúlt hét és fél év kormányzati kudarcaiért. De ettől még olyan civil szervezetekkel, magánszemélyekkel, amelyek vagy akik letettek valamit az asztalra, nagyon szívesen dolgozunk együtt. Ez vezérelt minket akkor, amikor Szécsi Gábor volt SZDSZ-es kecskeméti polgármestert MDF-es politikusként bemutattuk a közvéleménynek. Remélem, hogy még sok ilyen és hasonló ember lesz az elkövetkező időszakban.

hvg.hu: Mondok két nevet: Hack Péter és Tölgyessy Péter. Előbbi – amennyire tudom – konzervatív-liberális, utóbbi mindig is közel állt Antall Józsefhez.

D. I.: Hack Péterrel kapcsolatban mindenki találgatott, de sem az MDF-et, sem őt nem kérdezték meg ilyenkor. Hack Péter minőséget hozna a magyar parlamentbe, de ahogy hallom, esze ágában sincs most politikai pályára lépni. Az MDF azonban számít arra, hogy a jövőben is sokszor halljuk őt a magyar nyilvánosságban megszólalni és a véleményére mindig figyelni fogunk. Tölgyessy Pétert sem kerestük meg, de az MDF egy olyan párt, amelyen belül van helye vitának, érvelésnek, meggyőzésnek. Tölgyessy nem is rossz ötlet. (Nevet.) Ha maga kerítőnek jelentkezik, állok elébe.

hvg.hu: Ha már SZDSZ: a két nagy rendszerváltó párt nagyon hasonló hangszeren játszott az ORTT-botrány ügyében. Az SZDSZ parlamenti vizsgálóbizottság fölállítását kezdeményezte. Mi az álláspontjuk erről?

D. I.: Fölemelte Lendvai Ildikó és Orbán Viktor a telefont és megkérdezte, hogy az MSZP-ből, illetve a Fideszből ki tette meg azt az ajánlatot, amelyet Barbara Brill említett és amiről az Economist és a Financial Times írt? Ha ők lépnének az ügyben, akkor nem kellene vizsgálóbizottság. Tudathasadásos helyzetben vagyunk. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ha valamit nem akarsz megoldani, akkor hozzál létre vizsgálóbizottságot. Másfelől viszont örülök annak, hogy az ügy a nyilvánosság előtt marad: az MSZP és a Fidesz összeborulása a frekvenciaengedélyek kiadása kapcsán – miközben a győztes pályázókat az ORTT ab ovo ki kellett volna, hogy zárja a versenyből – megengedhetetlen egy demokráciában.

Amíg a két nagy párt látványosan kettészakítja az országot, addig a háttérben, fű alatt a közös érdek rendre összehozza őket, lásd például a gyógyszeráremelés kérdésében Mikola István és Kökény Mihály együttműködését vagy a Fónagy János és Podolák György által jegyzett energiaügyi törvényjavaslatot. Ez jó példa arra is, hogy ha mi együtt szavazunk az MSZP-vel, a fél magyar sajtó MSZP-MDF koalíciót említ. Ha a Fidesz, mint ebben az esetben, az nem nagyon éri el az ingerküszöböt. Egyébként túl az MSZP-frakció felelősségén, Bajnai Gordon miniszterelnök is tehet a kialakult helyzetről: ha a frekvenciaengedélyt kiadó Nemzeti Hírközlési Hatóságnak elmondta volna rosszalló véleményét, a kormányzati szervként működő NHH nyilván kétszer is meggondolta volna, hogy kiadja-e a győztes pályázóknak a frekvenciaengedélyt.

hvg.hu: Négy képviselő, köztük az MDF-es Csapody Miklós és Karsai Péter a választójogi törvény módosítására tett javaslatot. A december 14-i végszavazáson ön – a fideszes képviselőkkel együtt – tartózkodott. Hiába kapott a törvényjavaslat többséget, tekintettel kétharmados mivoltára, az indítványt a Ház elutasította. Miért nem szavazott igennel a párttársai által jegyzett törvényjavaslatra?

© Stiller Ákos

D. I.: Ha az egész folyamot nézzük és nem emeljük ki egy részét, akkor látható, hogy az MDF a jelenleginél jóval kisebb Országgyűlésért és a listás választásért emel szót. A javaslat vitája során, sőt, már a bizottsági viták során olyan mérhetetlenül távol voltak egymástól az álláspontok, hogy a kétharmados konszenzus – amelyre Csapody Miklós és Karsai Péter kísérletet tett – elérése teljesen reménytelen volt. Bár becsülöm kollégáim szándékát, de mivel előre ismert a Fidesz és a KDNP elutasítása, pártelnökként fontosabbnak tartottam, hogy szavazatommal ne a teljes parlamenti megosztottságra tegyek még egy lapáttal. Ezért tartózkodtam.

hvg.hu: A közelmúltban ön benyújtott a szabálysértési törvényhez egy törvénymódosítási javaslatot. Elfogadása esetén mennyiben változna a szabálysértési törvény?

D. I.: Húszezerről ötezer forintra menne le a szabálysértés felső értékhatára és már ezekkel az esetekkel is a rendőrség és nem a jegyző foglalkozna. Ma akinek húszezer forint értékben hetente ellopják a terményét, borát vagy tyúkját, esetleg annak a benzinkút-tulajdonosnak, akitől rendszeresen húszezer forint értékben tankolnak, majd fizetés nélkül elhajtanak, az a húszezer forintos lopás is komoly megélhetési problémát jelent. A zéró tolerancia híveként az a véleményem, hogy a kis bűn is bűn, ezért javasoljuk az értékhatár csökkentését.

hvg.hu: Ha a kis bűn is bűn, miért nem vitték le a fölső értékhatárt ötszáz, ötven, vagy akár öt forintra?

D. I.: Már ez is nagy előrelépés a húszezerhez képest. Ha ezt a javaslatot elfogadná az Országgyűlés, majd beválna a törvény és erősödne a magántulajdon tisztelete, akkor jó, ha pedig nem, akkor le lehet menni akár az ötforintos értékhatárig is. Az viszont biztos, hogy ebből már csak a választások után lehet elfogadott törvény.

hvg.hu: Bajnai Gordon bejelentette, hogy szeretne leülni a miniszterelnök-jelöltekkel  a pénzügyi helyzetről tárgyalni. Erre az MDF azt felelte, hogy nyilvános nemzeti csúcstalálkozót kell összehívni: „Mondjanak véleményt az ország gazdasági és pénzügyi kiválóságai, a tudományos élet nagyjai, a gazdasági, a munkaadói és a munkavállalói érdekvédelmi szervezet is.” A tavaly októberi nemzeti csúccsal kapcsolatban Sólyom László azt mondta, hogy „az állam nem így működik”. A politika helye egy parlamentáris demokráciában a Parlamentben van. Mire lenne jó ez a mostani nemzeti csúcs? A pénzügyi vitákat nem a Parlamentben kellene lefolytatni?

D. I.: Először is egy pontosítás: a miniszterelnöki bejelentés után csak megismételtük, amit már december 1-jén, a költségvetés elfogadásának másnapján elmondtam a sajtónak. A bő egy évvel ezelőtti nemzeti csúcs nagyon fontos dolog volt. A lehető legszélesebb nyilvánosság előtt lehetett beszélni, vitatkozni a válság miatt az ország előtt álló dolgokról. Hazánk ügyei nemcsak a politikusokra tartoznak. Ilyen helyzetben a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, minél több szereplő bevonásával kell a pénzügyi, a gazdasági és a tudományos élet szereplőivel, az érdekvédelmi szervezetek, a munkaadók és munkavállalók képviselőivel tárgyalni és minél szélesebb körű vitát folytatni. A rendszerváltás óta eltelt húsz év egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy leszoktattuk az embereket az érvelésről, a meggyőzésről, az értelmes vitáról. Sokkal inkább a címkézések mennek, a háttércégek kétmondatos szövegei határozzák meg a politikai közbeszédet. Értelmes vitákat kellene folytatni számos dologról, például az állam jövőbeli szerepéről.

A nemzeti minimum – amit most visszahallottam Mesterházy Attilától – elengedhetetlen egy ország életében. Nekünk, magyaroknak legyenek középtávú elképzeléseink, célkitűzéseink, és ne csak a következő választásig lássunk. Egy nemzet nem élhet úgy, hogy legfeljebb négy évre lát előre. Kormányok jöhetnek-mehetnek, de néhány kérdésben az egész társadalom által elfogadott, teljes körű konszenzus elérése szükséges. A nemzeti csúcsot egy olyan közmegegyezés keresésének tartom, ahol az ország legfontosabb kérdéseiről hangozhatnak el vélemények, ellenérvek. Választási év előtt vagyunk. A 2002-es választási év – „hála” a száznapos program MSZP, Fidesz és SZDSZ általi elfogadásának – tönkretette egy generáció életét. Költségvetési lejtőre állította az országot és nem volt megállás: mára kilencezer milliárd forint mínusz az eredménye a hárompárti összeborulásnak. Bár 2006-ban a konvergenciaprogram miatt mindenki tudta, hogy megszorításokra van szükség, a legpopulistább kampányban volt részünk: a szocialisták két-, a Fidesz négyezer milliárdot ígért, szemrebbenés nélkül.

Örülnénk, ha a nemzeti csúcsra minél előbb, lehetőleg már januárban sor kerülne, megakadályozandó a 2002-es vagy a 2006-os ígéretlicitet. Szeretnénk, ha a józan realitás határozná meg a választási kampányban elhangzó ígéreteket. Ehhez nemcsak a pártpolitikusokra, hanem a gazdasági, a pénzügyi, a tudományos élet legjelesebbjeire is számít az MDF. Az ő jelenlétük minden bizonnyal meghatározná a politika mozgásterét és korlátozná a felelőtlen és betarthatatlan választási ígérgetések mértékét.

Szegő Péter