hvg.hu: Mi történt az OPNI-val 2007 óta?

Szilágyi Júlia: 2007 április elsejével - a bolondok napján - rendelte el Molnár Lajos egészségügyi miniszter a fekvőbeteg-ellátás felszámolását az OPNI-ban. De mert ezt a rendelkezést nem lehetett egyik napról a másikra végrehajtani, végül december 31-ével szűnt meg a betegellátás a Lipótmezőn. Addig fokozatosan küldték el a betegeket és a dolgozókat.

Az épületet több hullámban ürítették ki. A szó szoros értelmében kibelezték, tönkretették benne még nyílászárókat is. Jellemző tény, hogy a Lipótmező kápolnáját, benne a freskókkal, melyeket a felszámolás előtti hónapokban restauráltatott az erre a célra létrejött alapítvány, hagyják tönkremenni, mivel beázik a tető, befolyik az esővíz és nincs, aki felmenjen a tetőre és kijavítsa a hibát.

Szilágyi Júlia © Szegő Péter

Először az értékes gépeket szerelték le, különböző helyekre vitték vagy eladták őket. Az Országos Idegsebészeti Intézetben, az Amerikai úton működik, erősen lecsökkentett ágyszámmal, az OPNI egykori stroke-központja. Ennek áthelyezése során nagyon nagy pénzek vesztek el. Jellemző, hogy a stroke-központ drága MRI-készülékét, mely most használaton kívül van, az azt működtető magáncég zárt ajtók mögött hűti, mintegy havi félmillió forintos költséggel. Erre azért van szükség, mert hűtés hiányában a radioaktív izotópokkal működő készülék felforrósodna és tönkremenne. Minthogy azonban az állam ezt az összeget sem hajlandó kifizetni, a felhalmozódó tartozásról per kezdődött a cég és az Egészségügyi Minisztérium között.

hvg.hu: Mi lett a betegek sorsa?

Sz.J.: Az OPNI ápoltjait „átirányították” az utódintézményekbe. De a betegek egy része nem fogadott szót, például azok a drogfüggők sem, akiket itt kezeltek. Sokan még most is gyakran a Lipótmező körül csellengenek, szeretnének bemenni. Hasonló a helyzet azokkal az alkoholbetegekkel, akik szintén nem mentek át Pestre, kezelésre. Sokan, talán több százan, kötöttek ki hajléktalanszállókon, ellátás nélkül. A betegek másik részét az utódintézmények hol felveszik, amikor pedig a javulás bizonyos jeleit mutatják, de még messze nem gyógyultak, elbocsátják őket. Az utódintézményekben ugyanis nincs idő a megfelelő kezelésre. Ez persze összefügg az egészségügyi politikával, illetve a pszichiátriai kezelések központi támogatásának korlátozásával is.

hvg.hu: Az OPNI épületét az állam állítólag felkínálta eladásra.

Sz.J.: Úgy tudom, az OPNI telkét és épületét még nem hirdették meg eladásra, viszont volt és van is egy érdekcsoport, amely mindenképpen meg szeretné megszerezni. Emiatt volt olyan sürgető az állam számára, hogy a lehető leggyorsabban kiürítse az épületet,

hvg.hu: A titokzatos befektetőcsoport - ahogy Pesten suttogják - összefüggésbe hozható a szcientológiai egyházzal?

Sz.J.: Ha ezt bizonyítani tudnám, akkor igennel válaszolnék a kérdésére. De erre nincs bizonyítékom. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy a budai oldal legértékesebb, óriási telkéről van szó, mely négyszázezer négyzetmétert tesz ki, az épület pedig a Parlament után az ország második legnagyobb középülete. Az óriási terület felső, beépítetlen részét, ötven-hatvan százalékát eladva elegendő forrás lenne az alsó rész és az épületek rendbehozatalára, az eredeti funkció visszaállításával. Eddig szerencsére nem sok minden történt, az épület kiürítésével járó, egyébként sok tekintetben indokolatlan pusztításon kívül. A II. kerület fideszes polgármestere, Láng Zsolt az OPNI felszámolásának hírére azon nyomban változtatási tilalmat rendelt el az egész területre. Ez a tilalom állítólag a jövő év elején jár le. Addig nem lehet eladni a Lipótmezőt, de nem lehet tudni, hogy mi lesz azután.

Az OPNI épülete - még a bezárás előtt. A Parlament után a legnagyobb © Bugarszki Zsolt

hvg.hu: Furcsa, hogy az OPNI felszámolásakor a Gyurcsány-kormány nem gondolta végig, milyen következményekkel jár ennek a szakmai központnak az eltűnése.

Sz.J.: Hasonló dolog történt itt is, mint a kormányzati negyeddel, csak nagyobb pusztítással. Megjegyzem, van még kiürített, üresen álló és pusztuló kórház, melyről kevés szó esik manapság. Ilyen például a Szabolcs utcai kórház, vagy a Szabadság-hegyi gyermekszanatórium. Az utóbbi kórházakra, mivel nem műemlékek, nem rendeltek el változtatási tilalmat az önkormányzatok, mégsem sikerült eladni őket. De térjünk vissza a Lipótmezőre. Innen több száz ápolót bocsátottak el, jó részük azóta eltűnt az egészségügyből.

Már 2007 nyarán pályázatot írt ki az Egészségügyi Minisztérium az OPNI „pótlására”. Ennek keretében 7,5 milliárd forintot osztottak szét a különböző fővárosi kórházak között. Ez a pénz bőven elegendő lett volna a Lipótmező rekonstrukciójára. De ezt az óriási összeget az egyes intézmények többségükben más, sürgős problémáik megoldására fordították, vagyis az összeg úgy folyt el, hogy a pszichiátria szinte semmi hasznát nem látta. Csak egy fontos kivételről tudok. A Heim Pál Gyermekkórház igazgatója, Harmat György egy épület felújításával létrehozta a közeljövőben megnyíló gyermekpszichiátriai osztályt a Delej utcában, méghozzá úgy, hogy saját költségvetéséből tett hozzá negyven milliót ahhoz a kétszáz millióhoz, amit a pályázaton nyert.

hvg.hu: És mi történt az itt dolgozó pszichiáterekkel?

Sz.J..: Nemcsak a betegek sínylették meg ennek a kiemelkedő szakmai központnak a felszámolását, de a pszichiáterek is. A száznál több diplomás közül Nagy Zoltán volt igazgató számítása szerint csak 40-en kerültek át az utódintézményekbe. Felgyorsult elvándorlásuk Magyarországról, külföldre mennek dolgozni. Jellemző tény, hogy míg a minisztérium listáján ezerötszáz pszichiáter végzettségű orvos van nyilvántartva, addig a szakmában legföljebb hétszázan dolgoznak.

Tüntetés 2007-ben az OPNI megmaradásáért. Feltámad?

Most vettem részt a pszichiáterek kötelező továbbképzésén, ahol kiderült: a kollégáim több mint a hatvan százaléka ötven éven felüli, akik nyilván koruk miatt sem próbálnak szerencsét külföldön. Látható, hogy a szakorvosok visszautasítják mindazt, ami az OPNI-val történt, és levonják belőle a következtetéseket. Ha ugyanis az egészségügyi kormányzat megbecsülte volna a pszichiátereket, elismerte volna a tevékenységüket, a Lipótmező szakmai gárdáját és felszerelését egyben tartották volna, és az OPNI egy másik telephelyen folytathatta volna tevékenységét. Úgy „szórták szét” az intézményt, hogy az osztályok nem vihették magukkal a munkájuk folytatásához szükséges felszereléseket, még az ágyakat sem. A memóriaklinikát, mely az idős betegek mentális gondozásával foglalkozott, utód nélkül felszámolták, ugyanúgy, mint az EEG-labort, illetve az epilepszia-központot. Megszűnt a neuromuszkuláris betegeket gyógyító osztály, nem szervezték újjá a belgyógyászatot és a fertőző osztály is csak papíron létezik, a valóságban nem.

hvg.hu.: Mi lehet a megoldás?

Sz.J.: Ahogy említettem, a Lipótmező beépítetlen telekrészének eladásával elő lehetne teremteni a hiányzó milliárdokat, amiből rendbe lehetne hozni a műemlék épületegyüttest, és vissza lehetne állítani eredeti, elmeügyi funkcióját. Természetesen a telek eladásából származó összeget elkülönítetten kellene kezelni, és csak a megjelölt célra lenne szabad fordítani. Egy ilyen döntést – amit talán elősegíthet a közvélemény nyomása – a kormánynak kell meghoznia.

Pelle János