Kovács Zoltán levele:

"Az Önök hetilapja internetes változatának „Vélemény” rovatában 2009. szeptember 30-án írás jelent meg Kósa Lajos: Talál-e fogást rajta a baloldal címmel. Az írás – azon túl, hogy azonnal nem derül ki, ki is jegyzi – számos tárgybeli tévedést tartalmaz:
- a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park igazgatója nem csak Mészáros József szerint, hanem a mindenki rendelkezésére álló dokumentumok alapján, tehát ténylegesen 15 millió forintot kapott. A tevékenységi körében nyereségesen működő cég egyébként beolvadás révén került megszüntetésre – a könyvekben szereplő „veszteség” pedig egy, a tulajdonos önkormányzat utasítására végrehajtott telekvásárlás kapcsán keletkezett. Ez utóbbira a Richter Gedeon Zrt. debreceni beruházásának megvalósulása érdekében volt szükség.
- Sásdi András soha nem volt Kósa Lajos főtanácsadója
- Sásdi András soha nem volt köztisztviselő, azért értelemszerűen nem is lehetett (volna) meneszteni nem létező állásából. Sásdi András egyébként – az ellene folyó eljárás miatt – maga vonult vissza a debreceni politikai közéletből.
- A Xanga Holding Zrt. visszalépése után a város nem írt ki új nemzetközi pályázatot a debreceni repülőtér hasznosítására

Kérjük a fenti tárgybeli tévedések megfelelő helyen történő helyreigazítását!

A hvg.hu Kósa Lajos: Talál-e fogást rajta a baloldal című írása zavarba ejtő vélemény. Minthogy az írás végén az olvasó számára nem derül ki, ki is jegyzi – csak vélelmezhető, hogy Papp László Tamás az– nyugodtan gondolhatjuk, hogy szerkesztőségi véleményről van szó. [Valóban Papp László Tamás írta a cikket. Neve sajnálatos módon lemaradt, de a hiányosságot időközben pótoltuk. A szerk.]. Ha így van, zavarba ejtő, hogy az írás nagyobbrészt egy olyan, politikai szerepéről, mi több elfogultságáról ismert lap állításait tekinti forrásnak, mellyel szemben Debrecen városa százszázalékos tulajdonában álló Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos a közelmúltban precedens értékű pert nyert, illetve mellyel a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos jelenleg is (sajtó)perben áll. Nyilván ezért kerültek az írásba a helyreigazításban foglalt tárgyi tévedések is.

Egy láthatóan – amint az írás is fogalmaz a Népszava eljárásával kapcsolatban – politikailag is motivált véleménnyel vitatkozni talán nem is érdemes. Ugyanakkor egy magára valamit is adó újságtól, illetve annak internetes változatától, illetve szerkesztőségétől is elvárható, hogy véleményét saját gondos munkája mellett a másik fél meghallgatásával alakítsa ki. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez ebben az esetben elmaradt. Nem várjuk el, hogy leírják álláspontunkat, azt azonban igen, hogy megkérdezzenek minket egy bennünket érintő ügyben!

Az előttünk álló kampány közeledtével a fentiek alapján lehet megítélni, hogy egy lap mire törekszik: szakmai tisztességgel végzi-e a munkáját, vagy maga is a kampány résztvevőjévé válik. Kérem, hogy a fentieket helyreigazításként és válaszlevélként a hatályos jogszabályok (Ptk. 79.§ (1) és (2) bekezdés) és a bírói gyakorlat szerint közölni szíveskedjen.

Debrecen városa és Kósa Lajos nevében
Dr. Kovács Zoltán
Kommunikációs ügyekért felelős tanácsnok
Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése"

Papp László Tamás válasza:

Kovács Zoltán, Debrecen város kommunikációs tanácsnoka levélben reagált e sorok írójának Kósa Lajos és a cívis önkormányzat 'ügyeit' számba vevő publicisztikájára. S levelében bizonyos tévedések korrigálását indítványozza. Nézzük ezeket sorban, tételesen! Kovács úr tudatja: „a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park igazgatója nem csak Mészáros József szerint, hanem a mindenki rendelkezésére álló dokumentumok alapján, tehát ténylegesen 15 millió forintot kapott.” Cikkíróként azt vetettem képernyőre: „a Népszavában megjelentek szerint több mint 40 millió forint végkielégítést fizettek ki a tavaly 660 millió forint veszteséget felhalmozó Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. távozó igazgatójának. Mészáros József, a cég általános és stratégiai igazgatója szerint viszont „csupán” 15 milliót kapott a távozó vezető.” Tehát arra világítottam rá: a közvéleményben eltérő számok láttak napvilágot a végkielégítéssel összefüggésben. Eme számháborúban nem kívántam igazságot tenni, ugyanakkor leírtam: a hivatalos, - tehát papíron jogérvényes - céges álláspont 15 millióról beszél.

A levélíró ezután arról tájékoztat: „Sásdi András soha nem volt Kósa Lajos főtanácsadója”. Valamint, hogy „Sásdi András soha nem volt köztisztviselő, azért értelemszerűen nem is lehetett (volna) meneszteni nem létező állásából. Sásdi András egyébként – az ellene folyó eljárás miatt – maga vonult vissza a debreceni politikai közéletből.” Nos, úgy vélem, ezzel a Magyar Narancsot kellene megkeresnie. Ugyanis a Sásdi főtanácsadói és köztisztviselői beosztásaira vonatkozó adatokat a lap 2005. március 10-i számának „Kósa Lajos debreceni polgármester portréja: Hajdúkanyar” című riportjából idéztem. A Mancs-cikket szerzőként jegyző Gavra Gábornál rákérdeztem: vele (és hajdani lapjával) szemben ennek kapcsán semmiféle helyreigazítási-sajtójogi intézkedést nem kért senki.

Ha a Sásdiról írottak négy éve a Mancs lapjain nem sértették a valóságot, akkor mi a baj velük hirtelen most, hvg.hu-citátumként? A kommentátor egyrészt főként nem saját kútfőből, hanem „hozott anyagból” dolgozik, másrészt nem rendőrnyomozó. Véleményműfajú írásnál aligha várható el, hogy az újságíró önálló irattári és cégbírósági kutatásokat folytasson. Ha egy újságban megjelenik valami – s azt huzamos időn át nem cáfolják - a szerző (bizonyos, a közlés életszerűségét, valóságtartalmát mérlegelő tanakodás után) önállóan, szuverén módon dönt: hivatkozik-e rá. Hozzátéve azt, miszerint az idézés nem jelent feltétlenül egyetértést. Csak mellékesen: Sásdi András Debreceni Vagyonkezelő élére kerülését – melyhez nyilván politikai testületi döntés kellett – csak jogászkodó logikával lehet úgy beállítani, hogy visszavonult a politikai közéletből.

A debreceni reptér

„A Xanga Holding Zrt. visszalépése után a város nem írt ki új nemzetközi pályázatot a debreceni repülőtér hasznosítására.” – folytatódik a „tényigazító” hozzászólás. Ezt sem a mi lapunk írta, hanem a Népszava, szeptember 26-án. Jómagam csupán eme újsághírt citáltam, forrásmegjelöléssel. „…zavarba ejtő, hogy az írás nagyobbrészt egy olyan, politikai szerepéről, mi több elfogultságáról ismert lap állításait tekinti forrásnak, mellyel szemben Debrecen városa százszázalékos tulajdonában álló Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos a közelmúltban precedens értékű pert nyert, illetve mellyel a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos jelenleg is (sajtó)perben áll.” – vélekedik Kovács Zoltán.

Csakhogy erről én is tájékoztattam az olvasóinkat: a Népszavát „tavasszal „a bíróság példátlanul magas, három és fél millió forintos nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte”- közölte a Havaria Press. Ugyanis „első fokon pert nyert Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a Népszava című napilap kiadója, az Editorial Kft. ellen…A Fővárosi Bíróság hétfőn kihirdetett ítéletében azt állapította meg, hogy a napilap megsértette a polgármester jó hírnevét és emberi méltóságát azzal a több mint száz cikkével, amelyeket 2004 májusa és 2005 novembere között, Kósa Lajos városvezetői tevékenységével kapcsolatosan jelentetett meg. A bíróság a napilap kiadóját eltiltotta a további jogsértéstől, és példátlanul magas, három és fél millió forintos nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.” Ezek után magam fűzöm hozzá: „Nyilvánvaló, hogy a korrupciólavina által eltemetett hatalom ellenzékbírálatára csak legyint az átlagpolgár: „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.”

Vagyis figyelmeztetem a befogadó közönséget: a pártosan elfogult lap jobboldalt leleplező riportjai fenntartással és forráskritikával kezelendőek. Ugyanakkor hozzáteszem: „azzal nem lehet érvelni, hogy pusztán azért, mert a Fidesz debreceni (és másféle) botrányszagú húzásai az egyéb ügyekben momentán elsőfokú pervesztes Népszavában jelentek meg, csípőből lesöpörjük. Jobboldali újságok is maradtak alul bíróságon kormánypárti potentátokkal szemben, új cikkeiknél mégsem a régi ítélet, hanem a benne közölt adatok mérvadóak.”

Kovács Zoltánt megnyugtatandó: ezt fordított szituációban is pont ugyanígy gondolom.

2007 nyarán, Kóka János ügyeivel foglalkozó kommentáromban betűhíven írtam alábbiakat: „Fidesz-közeli sajtóorgánumok rágalmaira nem szeretnék reagálni” – tudatta a Nap-kelte műsorában a pártelnök-miniszter. Kijelentésének másodlagos jelentéstartalma valami olyasféle lehet, hogy a balliberális újságírók nevét is tartalmazó, ötmillió alatti GKM-szerződéseket kiteregető Magyar Nemzet, vagy az egykori Kóka-üzlettársak állami megrendeléseiről író Heti Válasz elfogult, pártos jobboldali lapcsaládhoz tartoznak, ergo amit ők a kormányról írnak, az csak hazugság lehet. A mondat egyik fele helytálló, a másik nem (vagy legjobb indulattal is csak részben az). Kétségtelen, az emlegetett újságok célja a Fidesz hatalomra segítése. De ez nem jelenti, hogy minden riportjuk valótlan lenne. (Elég csak a D-209-es ügyre gondolni.) Fordított példával élve, a Népszava és 168 Óra tagadhatatlanul a jelenlegi koalíció tendenciózus médiacsatolmánya. Következik-e mindebből, hogy amit az Orbán-kabinet viselt dolgairól írtak, az utolsó szóig légből kapott? Természetesen nem. Az irányzatos sajtótermékek állításait persze ajánlott fenntartással olvasni. De mérlegelés nélkül, zsigerből elvetni éppoly hiba, mint kritikátlanul rábólintani. Minden tényállítást a maga egyediségében kell vizsgálni.”

"…egy magára valamit is adó újságtól, illetve annak internetes változatától, illetve szerkesztőségétől is elvárható, hogy véleményét saját gondos munkája mellett a másik fél meghallgatásával alakítsa ki. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez ebben az esetben elmaradt.” – diagnosztizál Kovács. Hír-és riportműfajban ez valóban ekképp zajlik. Csakhogy a bírált írásmű egy, - hír-és riportanyagokat idéző – véleménycikk. Képtelenség volna, hogy minden politikai kommentáríró ellenvéleményre, láttamozásra küldje sorait a tolla hegyére feltűzött közszereplőnek. Megjegyzendő amúgy: nem igaz, hogy a túloldal cáfoló jellegű ellenvetései nem kaptak helyet nálam. Jachtügyben idéztem Kósát, végkielégítési számháborúban az önkormányzati vagyonkezelő álláspontját, Virág László tiltakozó nyilatkozatának részletéről nem is beszélve.

„Az előttünk álló kampány közeledtével a fentiek alapján lehet megítélni, hogy egy lap mire törekszik: szakmai tisztességgel végzi-e a munkáját, vagy maga is a kampány résztvevőjévé válik.” – összegez a végén Kovács Zoltán. Magam is summáznám a cikkem körül támadt vitát. Előrebocsátva, független újságíróként Kósa Lajosnak (és a debreceni önkormányzatnak) sem barátja, sem ellensége nem vagyok. Analízisemmel se rontani, se javítani nem akartam a megítélésüket. Ha valaki beírja akármely keresőprogramba a nevemet, látni fogja: a kormányt legalább annyiszor (ha nem többször) bírálom, mint a Fideszt. Célom ezúttal sem hátsó szándék, kampánymotiváció volt, pusztán egy, kiegyensúlyozottságra törekvő, ügyelemző összeállítás közreadása. Melyben elismerem: voltak esetek, amikor közéleti riválisai a bíróság szerint is alap nélkül hozták hírbe Kósát.

Ugyanakkor beszámolok olyanokról, melyek jogi értelmezése még eldöntetlen vagy vitás. Illetve azokról, ahol jogilag és morálisan is evidens a fennforgás. Két embert a független, jogállami bíróság – amelyre tekintélyként Kovács Zoltán is hivatkozik - különböző ügyekben elmarasztalt. Ezen személyek aztán – Kósa Lajos önkormányzati városvezető szándékától, hozzáállásától aligha függetlenül – valamilyen részben köztulajdonú cégek vezető beosztásaiba jutottak. Kinevezésük morális és politikai felelőssége tehát Debrecen frontemberéé is. Főleg akkor, ha közben ő (és pártja) keményen ostorozza a kormány bunda-és mutyigyanús ügyleteit.

Ezt leírni nem rágalom vagy hírnévrontás, csupán szuverén véleményalkotás. Lezárásul annyit: az újságíró nem tévedhetetlen ítész, ezért magam sem vagyok az. Kovács Úr, higgye el: ha tévedés, pontatlanság, baki, hiba csúszik a soraimba, azért én jobban bánkódom, mint a magát sértve érző fél. Ha önhibámon kívül az általam hivatkozott sajtóforrások bármelyike félrevezető lett volna, azért látatlanban is bocsánatot kérek. Megemlítve azt is: a politikusnak könnyebb dolga van a nagyközönséggel, a sajtóval, mint fordítva. Amennyiben közemberről jelenik meg olyan, ami az ő felfogása alapján rá nézve alap nélkül káros, azonnal írhat, cáfolhat, helyesbítést kérhet. Viszont ha mi, köznapi polgárok egy politikai döntést tartunk ránk nézve kártékonynak, csak a ciklus lejártát kiböjtölve „igazíttathatjuk helyre” azt a voksainkkal. Nem véletlen hát, hogy egy demokráciában a hatalomnak – legyen bár állami vagy önkormányzati - többet kell elviselnie, mint a rá nyelvet öltő kritikusnak.