Magyar Bálint

A volt oktatási miniszter elmondta: törvényjavaslatuk benyújtásánál a két nagy rendszerváltó párt négy politikusának (Magyar Bálint és Világosi Gábor az SZDSZ, Csapody Miklós és Karsai Péter az MDF részéről – ők mind a négyen tagjai voltak az 1990-ben összeült Országgyűlésnek) lelki szemei előtt három cél lebegett: egyrészt csökkenteni az országgyűlési képviselők számát – ezt minden parlamenti párt szeretné –, másrészt arányosabbá tenni a rendszert, végül egyszerűbbé és olcsóbbá tenni a kampányt. Hozzátette: az MDF és az SZDSZ nem ragaszkodik egy bizonyos változathoz,  fölajánlják a két nagy pártnak a három elképzelést.

Az első változat szerint százan egyéni választókerületből, százan pedig az országos, úgynevezett arányosítási  listáról jutnának be az Országgyűlésbe. (Ha például az egyik párt 60 képviselőjére szavaznak az egyéni listán, és megkapja a szavazatok 45 százalékát, akkor figyelembe veszik, hogy  a 200 képviselő 45 százaléka 90 mandátumot jelent, tehát a párt még kap 30 képviselői helyet.) Ez az elképzelés – véli Magyar – az egyéni választókerületek megőrzését tartja szem előtt.  (Ha ez a változat már előbb életbe lépett volna, akkor az 1994-ben listán harminchárom százalékot szerzett, majd az egyéni képviselői helyek kilencven százalékát elnyerő, s így végül a mandátumok ötvennégy százalékával rendelkező MSZP csak kilencven képviselővel – tehát negyvenöt százalékkal – bírt volna a kétszáz fős Országgyűlésben.)

A második változatban egy országos listán lehetne megválasztani a kétszáz képviselőt (a választók azért megjelölhetnék "kedvenceiket" és esetleg a "közönség" szavazataival  nyomást lehet gyakorolni, felülbírálni  a pártkorifeusok önkényes kiválasztási elképzeléseit). A  harmadik változat  hét regionális választókerületre osztaná az országot, s a lakosság számával arányosan meghatározná, hogy az egyes régiók hány képviselőt küldjenek a Házba. Közép-Magyarország – azaz Budapest és Pest megye – például ötvenhetet, míg a Dél-Dunántúl – vagyis Baranya, Tolna és Somogy – csak tizenkilencet. Ezzel kapcsolatban a politikus úgy nyilatkozott: az Alkotmánybíróság kötelezte az Országgyűlést az egyéni választókörzetek határainak annak érdekében történő módosítására, hogy az egyes választókerületek lakossága nagyjából azonos legyen. Az ilyetén aránytalanságokat a harmadik, területi listás változat is kiküszöbölné, hiszen az adott régió képviselőinek aránya azonos lenne a régió lakosságának az ország lakosságához viszonyított arányával. Ha az egyes régiók lakosságának egymáshoz viszonyított aránya az idők során megváltozik, az egyes régiók által küldött képviselők számát az Országgyűlés akár négyévente is módosíthatja. Ez a változat lehetővé tenné, hogy az eddiginél több "nem-fővárosi" képviselő jusson be a Parlamentbe.  

Arra a kérdésre, hogy miért nem akarták eltörölni a választási küszöböt, az SZDSZ volt elnöke úgy felelt: egyrészt mert sok kicsi, de – a helyzetből adódóan – nagy zsarolási potenciállal bíró párt kerülne be az Országgyűlésbe, másrészt pedig sem az MDF, sem az SZDSZ nem akarja az önmaga felé hajló kéz látszatát kelteni. A hvg.hu afelől érdeklődött, mi történne, ha a Fidesz az első, az MSZP pedig a második és/vagy a harmadik elképzelést támogatná és így – kétharmados törvény lévén – minden maradna a régiben. „Ez már a két nagy párt felelőssége” – reagált Magyar.

A szabadelvű politikus abban bízik, hogy a javaslat tavasszal a plenáris ülés elé kerül és a 2010-es választást már a három javaslat egyike szerint bonyolítják le. A hvg.hu fölvetésére, hogy erre reálisan mennyi esélyt lát, úgy reagált: ha az elmúlt húsz évben történteket veszi figyelembe, akkor keveset, de ha a két nagy párt nyilatkozatait, akkor nem tartja kizártnak, hogy módosul a választási törvény. „Az SZDSZ mindhármat megszavazná” – szögezte le.

Magyar azt mondta: a Négyek az önkormányzatok megválasztásáról szóló törvényt is módosítanák. Ennek lényege, hogy az önkormányzati képviselők száma – egyébként összhangban mind a Fidesz, mind az MSZP elképzeléseivel – mintegy a felére csökkenne.

Szegő Péter