2008. október. 08. 16:40 Utolsó frissítés: 2008. október. 12. 07:34 Vélemény

Jeszenszky: Meciar hazudik, nem követeltük vissza Csallóközt

Jeszenszky Géza, az Antall kormány egykori külügyminisztere szerkesztőségünkhöz írt levelében határozottan cáfolja, hogy Antall József, a Meciárral folytatott tárgyalásokon visszakövetelte volna Csallóközt, ahiogy azt kedden a volt szlovák kormányfő állította.


Vladimír Meciar
Vladimír Meciar Szlovákia egykori kormányfője, a Néppárt-HZDS elnöke október 7-én este egy TV-műsorban azt állította, hogy Antall József miniszterelnök Magyarország számára igényelte a Csallóközt. Ez az állítás valótlan. Jelenlétemben ilyen magyar követelés nem hangzott el, és a magyar- szlovák tárgyalásokról készült jegyzőkönyvekben sincs ennek nyoma. Ha ilyen követelés eljangzott volna, Meciar lett volna az első, aki tiltakozik.

Meciar nyilatkozata, és az utóbbi időkben Szlovákiában felerősödött irracionális magyar-fóbia előzménye, hogy 1920-ban Csehszlovákia a békeszerződés döntése értelmében 1 millió magyar nemzetiségű lakossal rendelkező területhez jutott, közte a színmagyar lakosságú Csallóközhöz. Masaryk elnök 1919. áprilisban Smuts brit tábornokkal tárgyalva ugyan késznek mutatkozott erről a területről lemondani, de ezt kormánya nem tette meg. 1938. október 22-én viszont a mai szlovák nacionalisták által nagyon tisztelt, 1946-ban háborús bűnösként kivégzett Tiso szlovák miniszterelnök ajánlotta fel a komáromi tárgyalásokon a Csallóköz mellett további magyarlakta területek, összesen 11,300 négyzetkilométer, 740,000 lakos átengedését. Ez volt az ennél valamivel nagyobb terület átcsatolásáról rendelkező, november 2-i első bécsi döntés alapja. Úgy látszik Meciar emlékezetében összetéveszti Antallt Tisoval.

A második világháború végén az Egyesült Államok és Nagy-Britannia visszavonta az 1938-as bécsi döntés elismerését, de kívánatosnak tartotta a Trianonban megállapított magyar-csehszlovák határ módosítását – az etnikai elvnek megfelelően – Magyarország javára. Ezt azonban Csehszlovákia kategorikusan elutasította.

Jeszenszky Géza
A Benes-dekrétumok, a kitelepítés, majd a Magyarországra erőszakolt lakosságcsere következtében mára Szlovákiában az 1910-es 30%-ról 10 %-ra csökkent a magyar lakosság aránya, délen a legtöbb városban többségre jutott a szlovák lakosság, és az egész vidék vegyes lakosságúvá vált. Úgy látszik, a szlovák politikusok félnek, hogy „ebül szerzett jószág ebül vész el, ebből fakad magyar-fóbiájuk és ebből ered a szlovákiai magyar közösséggel szembeni türelmetlen politika. A jelek szerint az alaptalan félelmet semmiféle magyar fogadkozás, gesztus, kormánynyilatkozat, államközi szerződés nem tudja eloszlatni.

A szlovák-magyar vita nem a határ körül folyik, noha szlovák részről ezt próbálják elhitetni önmagukkal és a külvilággal. A szlovák politikusok és híveik megnyugodhatnak:a mai határt Magyarország tiszteletben tartja, 1990 óta minden magyar kormány ezen az állásponton van. Az viszont elengedhetetlen európai elv, hogy a szlovákiai magyarok bele tudjanak szólni az őket érintő döntésekbe, megőrizhessék saját kultúrájukat, és jogbiztonságban éljenek ott, ahol őseik ezerszáz évvel ezelőtt letelepedtek. Amint megszűnik Szlovákiában a magyarellenes hangulatkeltés és mindenfajta diszkrimináció, amint tiszteletben tartják a magyarok nyelvét és kultúráját, követve a dél-tiroli modellt, a viták el fognak simulni és a feszültségek el fognak tűnni.

Jeszenszky Géza