Mózer András: a korrupcióellenes harc rendhagyó formái
A kormányozhatatlanság nálunk nem azt jelenti, hogy az emberek politikusokat vacsorálnak. A szétesés az, amit magunk körül látunk: nem bízunk a másikban, a zebránál ütjük el a gyalogost, adót - kormányoktól függetlenül - lehetőleg nem fizetünk, a mindent átható korrupciót pedig az élet természetes részének tekintjük.
Szokatlan dolgok történnek mostanában a pápuáknál. Szeptember elején több ezer diák vonult az utcára és tiltakozott a mindent átható korrupció ellen, a nyáron pedig a Transparency International (TI) nemzetközi szervezet hívására tüntettek az emberek Port Moresby-ben, a fővárosban. Két ügy is borzolja a pápua kedélyeket. Egy újság nyilvánosságra hozta, hogy vezető politikusok szingapúri bankszámláin dollár tízmilliók pihennek, a pénzt pedig a gyanú szerint jutalmul kapták, mert a törvényeket megszegve adtak cégeknek fakitermelési koncessziókat. Egy másik botrányban arra derült fény, hogy egyes politikusok éveken keresztül részesedést húztak a bankrablások (!) zsákmányából.
A tüntetések és az elégedetlenség azért szokatlan, mert mindenki azt hitte: az embereket ott már semmivel sem lehet meglepni. Pápua Új-Guinea a korrupciós világranglistán a legutolsó 20 ország között van (a 162.), a felmérések szerint az állami kiadások egyharmadát nyúlják le a politikusok. A választópolgárokat nem érdeklik az elvek és a programok, mindig arra szavaznak, aki a voksolás előtt több pénzt és nagyobb vacsorát, „mumut” ad nekik. A kampányok idején aztán országszerte sülnek az egész disznók, folyik a sör, a jelöltek zsebből osztogatják a pénzt, ez a törvények szerint is megengedett. Hatalomra kerülve megszedik magukat, és általában nem indulnak ismét.
Az évtizedek óta folyó játék most megakadni látszik, a lopás mértéke még a pápuákat is kiakasztotta. A TI arra figyelmeztetett, hogy az intézményessé vált korrupció immár az ország szétesésével fenyeget, „az emberek feldühödhetnek, az elégedetlenség egyre nagyobb, és nem kizárt, hogy mindez erőszakos megmozdulásokba torkollik”. Márpedig a dühös pápuákkal nem jó ujjat húzni, a 70-es években ott még embert ettek. Az ország szétesése arrafelé egy össznépi nagy vacsorát jelent, ahol a miniszterelnök barátjának a füle a desszert. Nem csoda, ha a politikai elit lázas tisztázó vizsgálatokba kezdett, a korrupció ellenes ombudsman szigorú büntetést ígért. Itt tartanak a pápuák.
A Strabag-ügy a Profit c.lapban. Itthon mély a csönd |
Persze Nyakó és Szijjártó urak, no meg feletteseik hivatkozhatnak a felhevült osztrák, német, svéd vagy amerikai választási kampányra, sőt abban is bízhatnak, hogy a nyomozóhatóságok bizonyítékok hiányában, vagy elévülésre hivatkozva különösebb eredmény nélkül lezárják ezeket az ügyeket. A magyar és a pápuai népszokások különbözőségét ismerve még attól sem kell félniük, hogy a magyar választók megeszik őket.
A kormányozhatatlanság nálunk nem azt szokta jelenteni, hogy az emberek politikusokat vacsorálnak. A szétesés az, amit immár magunk körül látunk: a felmérések szerint a magyarok nagy többsége nem bízik a másikban, az autósok nem állnak meg a zebránál, sőt elütik a gyalogosokat, adót kormányoktól függetlenül senki sem fizet, a korrupció pedig annyira mindent áthat, hogy a vállalatvezetők már nem is látják problémának.
Ebben a helyzetben persze hirdethet a miniszterelnök új rendet, felszólíthatja az embereket, hogy tartsák be a szabályokat, és nem kétséges, hogy egy új kormányfő ugyanezzel próbálkozik majd. Bevételre és törvénytisztelő állampolgárokra neki is szüksége lesz, ha kormányozni akar. Kormányozni viszont csak akkor lehet majd, ha a pápuák is hagyják magukat.
Mózer András