2008. szeptember. 21. 18:40 Utolsó frissítés: 2009. március. 09. 14:03 Vélemény

Mózer András: a korrupcióellenes harc rendhagyó formái

A kormányozhatatlanság nálunk nem azt jelenti, hogy az emberek politikusokat vacsorálnak. A szétesés az, amit magunk körül látunk: nem bízunk a másikban, a zebránál ütjük el a gyalogost, adót - kormányoktól függetlenül - lehetőleg nem fizetünk, a mindent átható korrupciót pedig az élet természetes részének tekintjük.

Szokatlan dolgok történnek mostanában a pápuáknál. Szeptember elején több ezer diák vonult az utcára és tiltakozott a mindent átható korrupció ellen, a nyáron pedig a Transparency International (TI) nemzetközi szervezet hívására tüntettek az emberek Port Moresby-ben, a fővárosban. Két ügy is borzolja a pápua kedélyeket. Egy újság nyilvánosságra hozta, hogy vezető politikusok szingapúri bankszámláin dollár tízmilliók pihennek, a pénzt pedig a gyanú szerint jutalmul kapták, mert a törvényeket megszegve adtak cégeknek fakitermelési koncessziókat. Egy másik botrányban arra derült fény, hogy egyes politikusok éveken keresztül részesedést húztak a bankrablások (!) zsákmányából.

A tüntetések és az elégedetlenség azért szokatlan, mert mindenki azt hitte: az embereket ott már semmivel sem lehet meglepni. Pápua Új-Guinea a korrupciós világranglistán a legutolsó 20 ország között van (a 162.), a felmérések szerint az állami kiadások egyharmadát nyúlják le a politikusok. A választópolgárokat nem érdeklik az elvek és a programok, mindig arra szavaznak, aki a voksolás előtt több pénzt és nagyobb vacsorát, „mumut” ad nekik. A kampányok idején aztán országszerte sülnek az egész disznók, folyik a sör, a jelöltek zsebből osztogatják a pénzt, ez a törvények szerint is megengedett. Hatalomra kerülve megszedik magukat, és általában nem indulnak ismét.

Az évtizedek óta folyó játék most megakadni látszik, a lopás mértéke még a pápuákat is kiakasztotta. A TI arra figyelmeztetett, hogy az intézményessé vált korrupció immár az ország szétesésével fenyeget, „az emberek feldühödhetnek, az elégedetlenség egyre nagyobb, és nem kizárt, hogy mindez erőszakos megmozdulásokba torkollik”. Márpedig a dühös pápuákkal nem jó ujjat húzni, a 70-es években ott még embert ettek. Az ország szétesése arrafelé egy össznépi nagy vacsorát jelent, ahol a miniszterelnök barátjának a füle a desszert. Nem csoda, ha a politikai elit lázas tisztázó vizsgálatokba kezdett, a korrupció ellenes ombudsman szigorú büntetést ígért. Itt tartanak a pápuák.

Strabag, Gripen és a többi (Oldaltörés)


A Strabag-ügy a Profit c.lapban. Itthon mély a csönd
Szijjártó Péter és Nyakó István helyében én éppen ezért óvatosabban nyilatkozgatnék. Néhány héttel ezelőtt az osztrák lapok dokumentumokkal bizonyították, hogy a Strabag különböző építési megbízásokért cserébe több millió eurót juttatott magyar pártoknak. A Fidesz szóvivője ekkor azt találta mondani, hogy nekik nem dolguk részt venni „a nyilvánvalóan felhevült hangulatú osztrák választási kampány küzdelmeiben”, az MSZP-s kommunikációs zseni pedig azt, hogy „nem kívánunk beleszólni az osztrák belpolitikába”. Az SZDSZ szintén „az osztrák választási kampány bulváreseményének” tartotta az ügyet. Hasonló hárító nyilatkozatokat eregettek a magyar pártok akkor is, amikor tavaly egy svéd televízió tényfeltáró műsora után az amerikai New York Times is úgy értesült: a Gripeneket gyártó BAE Systems hadiipari csoport több millió dollárt fizetett magyarországi pártoknak azért, hogy vele kössenek szerződést vadászgépek beszerzéséről. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Siemens nemzetközi korrupciós botránya elérte Magyarországot, több gyanús ügyletet vizsgálnak, amelyekben a politika is érintett lehet. Tisztázó vizsgálatokról szó sincs, business as usual.

Persze Nyakó és Szijjártó urak, no meg feletteseik hivatkozhatnak a felhevült osztrák, német, svéd vagy amerikai választási kampányra, sőt abban is bízhatnak, hogy a nyomozóhatóságok bizonyítékok hiányában, vagy elévülésre hivatkozva különösebb eredmény nélkül lezárják ezeket az ügyeket. A magyar és a pápuai népszokások különbözőségét ismerve még attól sem kell félniük, hogy a magyar választók megeszik őket.

A kormányozhatatlanság nálunk nem azt szokta jelenteni, hogy az emberek politikusokat vacsorálnak. A szétesés az, amit immár magunk körül látunk: a felmérések szerint a magyarok nagy többsége nem bízik a másikban, az autósok nem állnak meg a zebránál, sőt elütik a gyalogosokat, adót kormányoktól függetlenül senki sem fizet, a korrupció pedig annyira mindent áthat, hogy a vállalatvezetők már nem is látják problémának.

Ebben a helyzetben persze hirdethet a miniszterelnök új rendet, felszólíthatja az embereket, hogy tartsák be a szabályokat, és nem kétséges, hogy egy új kormányfő ugyanezzel próbálkozik majd. Bevételre és törvénytisztelő állampolgárokra neki is szüksége lesz, ha kormányozni akar. Kormányozni viszont csak akkor lehet majd, ha a pápuák is hagyják magukat.

Mózer András