Próbáljuk megőrizni illő komolyságunkat, amikor olvassuk Bajnai Gordon cáfolatát az ellene indított offshore-rágalmakkal szemben. Közben azért nézzük meg a tényeket: offshore-nak látszó ciprusi cégek, magyarnak látszó ciprusiak, bűzösnek látszó ügyletek.
A magyar politikai elitről, en bloc, rendkívül kedvezőtlen kép él az emberekben. Pedig nagy szükség volna hitelük és tekintélyük helyreállítására. Lejáratódott elittel nem lehet kormányozni.
A pécsi fiaskó és az ingatlanadó körüli vita megmutatta, hogy minden egyes nap, amit a szocialisták még kormányon töltenek, közelebb viszi őket a történelmi vereséghez. Az irracionális önpusztítás akár jövő tavaszig is eltarthat. A még legfejebb tíz hónapig regnáló kormány, nem törődve a politikai realitásokkal, sorra hozza a hosszabb távra szóló, népszerűtlen intézkedéseket. Az MSZP-ben azután hígítják a terveket, így a kormány hitelessége kerül megint veszélybe. Az ország gazdasága közben tovább sodródik lefelé, egyelőre még a gödör aljára sem jutott el.
Az európai parlamenti választásnak egy belpolitikai következménye mindenképpen lesz: nyáron eldőlhet, lesz-e előrehozott választás az idén vagy sem.
A folyamatosan előrehozott választásra készülő fideszes képviselők majdnem gágogtak a Parlamentben, vezetőjük a csodalóval példálódzott, miközben az egyre nagyobb választói tábor alig tud valamit arról, hogy az ellenzéki párt hogyan kezelné a válságot. Lehet-e gágogni program helyett?
A Tocsik-per exvádlottjából majdnem államtitkár, egy kartellező üzletemberből csaknem miniszter lett, a titkosszolgálatok élére agrárközgazdász került, és a teljes szocialista vezérkar kormánymegbízatást kapott. Ebben a csapatban igazán juthatna egy állás szegény Tocsik Mártának is.
Ha ügyesen csinálja, a rendszerváltás óta a legnagyobb veszélyt jelentheti a két nagy párt váltógazdálkodására Bajnai Gordon. Ha keveset markol, sokat nyer.
Jegyezzük meg a napot, amikortól - részben legalábbis - Brüsszelből kormányozzák az országot. Gyurcsány a kijáratnál leadta a nemzeti szuverenitást, bevezette a reformdiktatúrát. És még csak nem is szólt.
A világválság közepette a magyar miniszterelnök menekülőre fogta, pártja képtelen tartós megoldásra, közben a végrehajtó hatalom gyakorlatilag összeomlott. Itt az ideje, hogy a köztársasági elnök kezdeményező szerepet vállaljon a politikai krízis megoldásában. Különben jön az utca.
Az MSZP a történelmi megsemmisülést vagy a totális szétesést kockáztatja, ha végrehajtja a miniszterelnök forgatókönyvét. A pártnak el kell döntenie, hogy Gyurcsányt akarja megmenteni, vagy saját magát.
Hiába a kitartó belvárosi pletyka, hogy Simor távozásra szólította volna fel Gyurcsányt, vagy fordítva: a heves cáfolatok csak arra utalnak, hogy valami történt közöttük. A nyilatkozatháború célja: egyértelműsíteni a felelősséget az esetleges összeomlásért.
Egy évszázadonként egyszer bekövetkező válság idején az országot olyan miniszterelnök vezeti, akinek saját miniszterei és alkalmazottai mondanak ellent. Leállt a közigazgatás?