Fodor Gábor az SZDSZ új elnöke. Tárgyalások a Fidesszel? © MTI

A választási kampány megkezdődött. Még nem tudható, hogy az előrehozott vagy a 2010-es választásé. Kormányozni már senki, uralkodni mindenki akar. A pártok elkezdték tesztelni a választói csoportokat, hogy mire hogyan reagálnak, melyik témát, szereplőt, politikai konstrukciót érzik fontosnak. Valamennyi pártfőnök a jelmondatának tekinti Nagy Frigyesét: Praevenire, quam praeveniri – megelőzni, hogy ne minket előzzenek meg! Miután tavaszi hadjáratával Orbán – a népszavazási győzelemmel és a kormánykoalíció felbomlásával – óriási területet foglalt el, most azon igyekszik, hogy stabilizálja a helyzetét és mérsékelje a várakozásokat. Lélektanilag átkerült a múlt és a jelen birodalmából a jövő birodalmába. Eddig a múlt és a hatalomnélküliség embereként néztek rá, ma övé a jövő és a hatalom. Most azon kell dolgoznia, hogy a túlzott várakozások el ne üssék ettől.

Orbánnak fontolóra kellett vennie, hogy akkor jut-e jobb helyzetbe, ha 2009 tavaszán, vagy ha 2010 tavaszán lesznek a választások. Ha az előrehozott választások idején a gazdaság súlyos helyzetet mutat, bármiféle győzelem után a megszorítás és a konszolidáció tönkrezúzza a népszerűségét, és Gyurcsányhoz hasonlóan a mélybe zuhanhat. De csábító a kétharmados győzelem reménye. Ha 2010-ig elevickél a kisebbségi kormány, és valamennyit javul a gazdaság, akkor némileg csökkenhet a győzelem mértéke, de könnyebb kormányozni. A jobboldalnak azért van szüksége 2010-ig lélegzetvételnyi időre, hogy fölkészüljön a kormányzásra. Orbán képesnek érzi magát és politikai erejét a kormányzásra egy felfelé menő, stabil gazdaságban – miként 1998-ban -, de nem a gazdasági válság, és az erre azonnal rezonáló társadalmi konfliktus megoldására. Mindenesetre azon kell igyekeznie, hogy fennmaradjon a kisebbségi Gyurcsány-kormány, mert az politikailag tartós gettóba zárja az MSZP-t, és egyértelművé teszi, hogy kié a többség: az övé.

Orbán helyesen teszi, ha mindenütt kiszivárogtatja, hogy tudja, miként állnak a dolgok, és ésszerűen fog dönteni, ha kormányra kerül. Sokkal jobb számára, ha most és nem a közvetlen választási kampányban vagy a győzelem után derül ki, hogy nem populista idióta, hanem a tényeket ismerő, a népszerűtlenséget is vállaló, felelős politikus. Igazi politikai hibát eddig csak azzal követett el, hogy nem beszélt óvatosabban a nyugdíjasokról, akiknek a gyanúját könnyű felébreszteni, és azzal, hogy megsértette saját pártját, miszerint „nem akart igazán győzni 2006-ban”. Népszerűsége így is magasabb a tarthatónál. Ezért ezek korrigálható hibák. De Orbán eddig kétszer verte meg önmagát nyert helyzetből, ellenfelei most is csak ebben bízhatnak.

A kisebbségi kormány és Gyurcsány Ferenc átengedte a kezdeményezést a többieknek. Érdemi kormányzásra nincs lehetőség. Ezért szinte átléptek az ellenzéki pozícióba, ismét a negatív kampánnyal kísérleteznek: "úgy nem lehet kormányozni, ahogy Orbán akar! A jövő nem mi vagyunk, hanem Orbán, csakhogy az szörnyű jövő." Az MSZP-ben mindenki tudja, hogy az egyetlen meglepő pozitív kezdeményezés az lenne, ha a párt Gyurcsány nélkül új, szélesebb koalíciós ajánlattal tudna előállni, és új szereplőt tudna találni 2010-re az MSZP élére. De a kisebbségi kormány erőltetésével, főleg a Fodor-SZDSZ-szel szemben, az MSZP elit – Kiss, Lendvai, Szekeres, Veres, Gráf - Gyurcsánnyal együtt süllyed el. Se kormányzati, se pártkiutat nem találtak. A kormányzatinak útjában áll, hogy megszerettették magukkal az önállóságot és a semmittevést. Nem akarnak se konszolidálni, se modernizálni, se reformálni, senkivel együtt élni – hagyják őket békén, bársonyosan nyugodni. Pedig továbbra is az egyetlen reményük, ha külső szakértőt és programot találnak egy szocialista-liberális, esetleg konzervatív kormány élére.

A párt szintjén az elit kölcsönösen sakkban tartja egymást. A Fideszben Orbán vasmarokkal tartja valamennyi vezető tökét. Az MSZP-ben Gyurcsány elérte, hogy a vezetők egymás tökét markolják, így biztosítva az ő zavartalan uralmát. A Fideszben az önkormányzati várurak – Kósa, Pokorni, Rogán - enyhítettek a szorításon, és alternatívát tartanak fenn, ugyanakkor az MSZP-ben a polgármestereknek – Botkának és társaiknak - eddig nem sikerült magukat 2010 embereiként felmutatniuk.

A Fodor-féle SZDSZ, amely tökéletesen megosztott, csak két lehetőséget láthatott a színpadra való visszatérésre: vagy új koalíciós konstrukciót állít elő, vagy a Fidesszel közvetlenül tárgyal az előrehozott választásokról. Az első esetén új miniszterelnököt, programot, koalíciós partnerséget, kormányzati szerkezetet, liberális főpolgármester-jelöltet kellett volna ajánlania az MSZP-nek, azzal a meglepéssel, hogy a jó jelöltek, a program átüt nemcsak a közvélemény, hanem az MSZP falán is. Ha sikerül, akkor ez azonnali megoldás a válságra. Tekintve az SZDSZ megosztottságát és függetlenségi vágyát, az MSZP állapotát, Gyurcsány hatékony ellenállását, az esélyek nem nagyok.

Fodor Gábor a másodikat, a Tölgyessy-megoldást választotta. Kihasználja, hogy Kókával és Gyurcsánnyal nem, de vele tárgyal a Fidesz. Az előrehozott választások feltételeiről folyó közvetlen tárgyalások a Fidesszel lehetővé teszik, hogy Fodor és az SZDSZ főszereplővé váljék. Az alkotmányos rendszer megőrzéséről folyó érdemi tárgyalások a baloldali és liberális választók legfontosabb félelmét érintik: megmarad-e a parlament központú harmadik köztársaság, vagy a Fidesz a félelnöki, elnöki negyedik köztársaságra készül határon belüli és túli szavazókkal? Ezzel a tárgyalással az SZDSZ a mai alkotmányos rend fő védelmezőjévé lép elő, és ellenőrizhetővé válik, hogy Orbán komolyan gondolja-e a Moncloa-paktumot vagy sem. Másrészt, a tárgyalás nem függ se Gyurcsánytól, se az MSZP-től. Így az MSZP-elit a magányában ráébredhet, hogy mit mulasztott és mulaszt, amikor nem kezdeményez.

A választási kampányok a benne résztvevők szándékait és vágyait jelzik. Vajon jogos-e, hogy a kormányzás helyett mindenki a választásra összpontosít? Kormányozni vagy választani kell az országban? A kisebbségi kormányban nem hisznek se a kül-, se a belföldi befektetők. A helyzet napról napra romlik. A történelmi igazságszolgáltatás a politikusoknak nem a szándékait, hanem a szerepét ítéli el, vagy igazolja. Nemes Nagy Ágnes írta: „Autóvezetők szokták mesélni, hogy milyen hosszú ideig eltart, amíg egy autós megtanulja a kocsija szélességét. Amíg annyira eggyé válik az autójával, hogy pontosan tudja: mekkora helyen fordulhat meg, mekkora közre van szüksége, hogy két másik között átférjen. Azt hiszem, hogy sokkal hosszabb ideig eltart, amíg az ember megtanulja az országa szélességét.” Agresszív vezetők tülekednek egy össze-visszakarcolt autó kormányáért.

Lengyel László