2008. április. 29. 06:26 Lengyel László Utolsó frissítés: 2008. április. 29. 13:12 Vélemény

Lengyel László: az ostobaság és az ostobák napja

A miniszterelnök-pártelnök a pártvezetés egy erős csoportjával összefogva, váratlanul csapást mért a párt fontos stratégiai pontjára. Könnyen lehet, hogy ezzel a támadással nemcsak az 1989 óta létező pártszervezetet rombolja le, hanem az újjáépítés lehetőségét is elveszi. Egyik percről a másikra eltávolította Baja Ferencet a Táncsics Alapítvány éléről és Puch Lászlót a pártpénztárnoki funkcióból. Ezzel megütötte Baja lázadozó platformját éppúgy, mint a vitázó Veres János pénzügyminisztert. Szekeres Imre ki van zárva a közvetlen beavatkozás lehetőségéből. Juhász Ferenc és Lamperth Mónika képtelenek lesznek a széthulló párt összetartására. Ideje, hogy Gyurcsány Ferenc Szocialista Polgári Szövetséget alapítson.


Gyurcsány és Kóka a parlament hétfői ülésén
© Stiller Ákos
Hallom, hogy április 28-át sokan a szocialisták közül a függetlenség napjaként emlegetik. Megszabadultak a szabad demokratáktól, hejehuja, most magunkban vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk. Saját kormányt alakítunk. A magunk politikáját folytatjuk. Merünk baloldaliak lenni. A miniszterelnök-pártelnök nem is habozott: azonnal új kormányt alakított és megszabadult pártjának néhány erős emberétől. Előre, előre, előre! Föl szeptemberre! Lesz még baloldali újjászületés! Elérünk mi még 18 százalékot!

Valójában az ostobaság és az ostobák napjának kellene elnevezni e szép áprilisi napot. A magyar közösségbeli létezésnek, közös ügyeknek, érdekeknek és értékeknek, cselekedni tudásoknak ez a végső megsemmisülése minden, csak nem függetlenség, magunkra találás. Eszmények, célok, támogatók nélkül, minden korábbi megtagadásával, önös érdekből és gyávaságból vonul tovább a megvert csapat. Már hiányzik az ország társadalma és gazdasága iránti felelősség. Miért csinálod? – kérdi férjétől a feleség, apától a fiú, baráttól a barát, választó a képviselőjétől. Ki vagy? Ostoba és gyáva, vagy hatalom és pénz megszállottja? Tudod, hogy kik között vagy? Miért? Meddig? Hogyan? Ügyért? Milyen ügyért? Kinek az ügyéért? Hatalomért vagy látszatáért? Pénzért? Miben hiszel? Mit szeretnél te és a tieid megvalósítani? Reformokat? Nem. A magyar gazdaság növekedési pályára állítását? Tudod, hogy így nem megy. A szegények és megszomorítottak fölkarolását? Ugyan miből? Ugyan kivel? Ugyan mivel? Milyen országot hagysz lányodra és fiadra?

Valamennyi szocialista vezető, minden régi és új kormánytag tudja, hogy az egypárti kormányzás értelmetlen. Tisztában vannak azzal, hogy a miniszterelnök hitelét veszítette, koalíció- és tárgyalásképtelen. Közülük többen keményen vagy finoman felszólították, hogy vonuljon el a miniszterelnöki pozícióból és próbálkozzon a párt vezetésével. Ezt javasolta neki a hozzá közel álló szocialista és liberális értelmiségi csoport is. Az új kormány és az új pártvezetés romok között bóklászik. Minden iroda átjáróház, nincs értelme kiírni az új miniszterek és államtitkárok nevét. Sajnálom az új kormányt. Nevüket, becsületüket adják a semmiért. Kormányzás nincs. Érdemi döntések nem, vagy alig hozhatók. És elég egy-két hónap, hogy Gyurcsány rámutasson a kormányzásért igazán felelős bűnbakra, Kiss Péter kancellária miniszterre: átadtam neki a közvetlen kormányzást, megígérte, hogy rendben mennek majd a dolgok. Most nézzétek meg, mire jutott!

Csak emlékeztetnék: a nyolcvanas évek végén, egy eleve rossz és végsőkig válságba vitt rendszer urainak többsége belátta, megértette, hogy nem lehet más célja, mint a békés hatalomátadás, és a tárgyalásos távozás időszaka alatt a becsületes, szakmailag hiteles kormányzás. Az ellenzéki csoportok pedig megértették, hogy nekik kötelességük a békés hatalomátvétel időszakában megismerniük és megtanulniuk az ország valóságos helyzetét, megoldásokat kitalálni a hatalom demokratikus átvételére, fölkészülni a kormányzásra. E tapasztalatokat a politikai osztály feledte. A kormányzók görcsösen ragaszkodnak a hatalmukhoz, az ellenzékiek a felelőtlenségükhöz. Nem véletlenül jutottunk oda, ahová jutottunk.

„Nehéz időkben, a tisztesség több mint erény – kegyelem” – írta Orwell a britek józanságáról, amikor a kontinensen az intellektuelek a jobb- és a baloldal zsarnokságával ölelkeztek. Ítéletidő van, az ítélet ideje. Ilyenkor megváltozik az idő értéke és mértéke. Emberi lealjasodások vagy gerincesség, alkatok eltorzulása vagy kiegyenesedése új értelmet nyernek. Minden a maga igazi, visszavonhatatlan voltában mutatkozik meg. Az ostobaság napján a választók, barátaink és ellenfeleink gondolkodni kezdenek.

Hirdetés