Fico: globalizáció és fasizmus jegyesek
A jelenlegi világrend ugyanolyan szörnyű, mint a Holokauszt évei voltak – állítja Robert Fico szlovák kormányfő . Ezzel -a Jan Slota vezette szélsőséges szlovák nacionalisták örömére - kegyeletsértő módon relativizálja a tömeggyilkosságot, másrészt indirekt formában bátorítja a nacionalisták akár törvénytelen akcióit. Hisz amennyiben a globális nagytőke lényegileg azonos Hitlerrel, akkor jogos ugyanolyan drasztikus fellépéssel – tehát fegyveres úton - sorompóba lépni ellene. Vagy a magyarokkal szemben, akiket Slota az idegen hatalmak, - ergo: a globalizmus - ötödik hadoszlopának tart.
Robert Fico szlovák kormányfő |
Hangulatunktól függően tarthatjuk a pozsonyi koalíció vezetőjének szavait gusztustalannak, kegyeletsértőnek – vagy épp nevetségre méltónak. A genocídium és a tőke szabad áramlása közé egyenlőségjelet tévők inkább népviseletben parádézó harmadik világbéli diktátorok, s nem az uniós tagállamok vezetőinek sorából szoktak kikerülni. Ugyanakkor aligha mondhatjuk, hogy ilyen kitételek ne találnának értő fülekre a szlovák társadalom bizonyos részében. A partizánfelkelés, amelyre a napokban emlékeznek, azt a rezsimet kívánta megdönteni, amelyet a jelenleg koalíciós partnerként a kormányban résztvevő szélsőjobb az önálló Szlovákia előfutárának tart. Valójában az 1938-39-ben feldarabolt Csehszlovákia egyik utódállamaként létrejött ország nem volt független, ahogy demokratikus sem. Kvázi-totalitárius náci bábállamként egyszerre volt cseh- magyar- és zsidóellenes. Elnöke, Josef Tiso, katolikus pap létére hozzájárult az antiszemita jogfosztás és deportálás politikájához. Holott a Szentszék nyomására körlevélben tiltakozott ellene a püspökkar. De könyörgésükre, hogy legalább a keresztény hitre áttért izraelitákat hagyja futni, így válaszolt: „Egy zsidó zsidó marad akkor is, ha száz püspök kereszteli meg.”
Az ilyen rendszer ellen harcoló elődöknek tisztelegni kötelessége minden demokratának. Fico se csinálhat egyebet, minthogy elítéli a fajüldöző hitleri védhatalom révén létrejött torzszülött szlovák államot. De – hogy az antifasiszta kecske jóllakatása mellett a xenofób, piacgyűlölő koalíciós káposzta is megmaradjon – azt is hozzáteszi: a jelenlegi világrend ugyanolyan szörnyű, mint a Holokauszt évei. Ezzel (Slotáék örömére) kegyeletsértő módon relativizálja a tömeggyilkosságot, másrészt indirekt formában bátorítja a nacionalisták akár törvénytelen akcióit. Hisz amennyiben a globális nagytőke lényegileg azonos Hitlerrel, akkor jogos ugyanolyan drasztikus fellépéssel – tehát fegyveres úton - sorompóba lépni ellene. Vagy a magyarokkal szemben, akiket Slota az idegen hatalmak, - ergo: a globalizmus - ötödik hadoszlopának tart. Persze Ficoba – dörzsölt reálpopulistaként – szorult annyi valóságtisztelet, hogy lássa: amennyiben a Szlovákiában befektető világcégeket elüldözik, akkor a tátrai tigris felkerül a kihalt állatfajok névsorába. És Bezzegországból Lúzerföldévé válik. Mely a gazdasági lecsúszás szinonimája. A magyarság formális diszkriminálása pedig – aminek a hivatkozott nyelvtörvény az előszele lehet – komoly uniós szankciókhoz vezethet.
Nem is akar ő ilyet tenni. Mivelhogy nincs szükség rá. Ő is látja: az euroatlanti kultúrkörben lévő országban a jobboldali militánsok többsége nem akciózó rohamosztagos, csupán verbálfasiszta. Akik beletörődik: „tudom én, hogy sajna az Unión belül nem lehet erőszakosan kisajátítani a multikat, atrocitásokkal generált lakosságcserével eltisztogatni a magyarokat, de olyan jó beszélni róla.” S azért Fico mégiscsak euroszkeptikus, pártállami nosztalgiára gyúró közép-európai hordószónok, nem pedig balkáni pogromlovag. Valószínű, hogy egy szimpla koalíciós barterről van itt szó: a miniszterelnök, retorikai korbáccsal odacsördít a tőke nyakára (ami, országgyűlési partnerei mellett saját híveinek is tetszik), tesz egy hungarofób gesztust Csurka István szlovák változatainak is. Ez persze aligha jelenti, ne lehetne ténylegesen is keresztbe tenni befektetőknek, a felvidéki magyaroknak, úgy hogy az – formailag legalábbis – ne ütközzön az Unió kisebbségvédelmi és piacszabályzó normáiba. Hogy aztán Fico legutóbbi megnyilvánulásai cezúrát jelentenek-e, és kész-e megvalósítani a mindmáig halogatott választási programját, a beígért visszaállamosítást, a reformok leblokkolását, kész-e túllépni a jobbára csak szimbolikus intézkedésekre (pl. a vizitdíj eltörlésére) szoritkozó gazdaságpolitikán, és a nyílt, tetten érhető diszkriminációt elkerülő nemzetiségi koncepción, az nemsokára kiderül.
Jozef Tiso |
Nyilván nem véletlen, hogy az ünnepek ott a legméltóságteljesebbek, ahol a több száz esztendőnyi (vagy akár ezredéves) független államiság szerves demokráciahagyománnyal ötvöződik. Sajnos Szlovákiában a két alapfeltétel egyike sincs meg. Különböző okoknál fogva, de vállalhatatlan nekik a történelmi Magyarország öröksége, a szlovákokat segédnépként, másodrendű tartomány gyanánt kezelő, két világháború közötti benesi rezsim éppúgy, mint Tiso rasszista szörnyállama, a szovjet típusú pártállam évtizedeiről nem is beszélve. Így hát nagyrészt a díszes évfordulóik is azok.
Északi szomszédainknál nemzettudat-hasadással fenyegető ünnepínség mutatkozik. Részben a szóban forgó mostani nemzeti felkelésre is igaz ez. Egyfelől, az 1944. augusztus 29-én kitört partizánháború éppúgy kudarcba fulladt, mint a Horthy-kiugrás és a varsói felkelés. A zsidóságnak pedig egyenesen tragédiát jelentett. Miután az SS nyíltan átvette az ország irányítását, a túlélőket szinte mind lemészárolták. Egy ilyen szomorú dátum aligha képes pozitív nemzetépítésre. Másfelöl a mozgalom híveinek oroszlánrésze nem polgári demokráciát, hanem egy másik diktatúrát (Husák kommunistái), esetleg deportálásokba torkolló bosszút (Benes támogatói) akart. Ami nem túl nyerő startpozíció a demokratikus naptár piros betűssé tételéhez.
Papp László Tamás