Kármán: „Tamás nem az informátorom volt”
A Nemzeti Nyomozó Iroda bizonyítékokra hivatkozik, és azt állítja, hogy Kármán Irént nem ott, nem akkor és nem úgy bántalmazták, ahogy korábban vallomásában elmondta. Interjúnk a riporternővel még e megdöbbentő bejelentés előtt született, de már ebben fény derül arra a sajátos kapcsolatrendszerre, amely Kármán Irén körül létrejött.
hvg.hu: Több mint tíz év telt el az olajügyek óta. A szereplők kisebb részét már felelősségre vonták, nagyobb részük pedig megúszott mindent. Ráadásul anno a témát elég mélyen körbejárta néhány újságíró. Miért kezdett el foglalkozni a témával?
Kármán Irén: Úgy éreztem, hogy ez az ügy nem álprobléma. Engem eleve érdekel, hogy az államháztartás mitől lyukas, s hogy hol kezdődött el az a folyamat, aminek most a spiráljában vagyunk. Ha elcsalnak a költségvetésből 1500 milliárd forintot, annak következményei vannak. Annak a pénznek a hiánya folyamatosan fog gyűrűzni, csavarodni fölfelé. Filmként pedig látványos a téma. Ott vannak a fennmaradt olajszőkítő telepek, az olajtól átitatott területek, a senki földje. Amikor leforgattam a filmet, akkor sok olyan visszajelzés jött, hogy a benne szereplők nem vállalják az arcukat. Márpedig arcok nélkül nem igazi egy dokumentumfilm. Akkor döntöttem úgy, hogy írok belőle egy könyvet, Szemben a maffiával címmel.
hvg.hu: Bár Önt a hírekben tényfeltáró, oknyomozó újságíróként említik, könyve köszönőviszonyban sincs a tényfeltárással, mint műfajjal. Pletykákat, híreszteléseket tartalmaz, amelyeknek nem járt utána, nem ellenőrizte azok valóságtartalmát, ám az ügyek szereplőit sokszor néven nevezi, akiket pedig nem, azokra sem nehéz ráismerni. Miért így dolgozott?
K.I.: Ahogy már többször elmondtam, a Szemben a maffiával című könyvem egy anekdotagyűjtemény, amelyben összefoglaltam mindazt, amit tudok az olajügyekről. De mivel egy csomó bírósági ítélet kimondja, hogy XY vagy Z ártatlan, ezért mindaz, amit leírtam, a nép ajkán forgó történetszál. Az én könyvem nem tipikus tényfeltáró könyv, mint ahogy a film is a tönkretett kisrendőrök oldaláról közelíti meg az olajügyet. Nem úgy dolgoztam, ahogy a klasszikus tényfeltárók, akik cégeknek mennek utána, bújják a cégpapírokat. Azért nem akartam ilyen könyvet írni, mert az a kutyát sem érdekelte volna, ugyanis az emberek elvesztek volna az adatokban. A könyvemmel viszont olvasmányossá és közérthetővé tettem az olaj-sztorit.
hvg.hu: A perektől félt?
K.I.: Ebben az ügyben mindenki félti a bőrét. A Papának is mondtam, hogy mondjon konkrétan neveket, de ő személyiségi jogokra hivatkozva nem tette ezt meg. Ezért van az, hogy sok helyen csak körülírtunk személyeket. Egyébként nem állja meg a helyét az, hogy csak a Papa által elmondottakat írtam le. Amiről Sándor István beszélt, az vékony volt ahhoz, hogy egy könyvet megtöltsön. Ezért is kerestem fel másokat is, például Karancsi Tibort.
hvg.hu: Ahogy Ön az olajügyekről blogolt, az Energol volt igazgatója, Portik Tamás élettársának az édesanyja, a férfit meglehetősen negatív színben feltüntető Riskó Judit is az interneten keresztül próbált nyilvánosságot adni „családi drámájának”. Úgy tudjuk, sztorijával ő is szerepelt volna a filmben, ám végül kihagyta őt a könyvből. Befolyásolta-e ezt a döntését az, hogy időközben szorosabb kapcsolatba került Portikkal?
K.I.: Nem. Úgy ítéltem meg, hogy Riskó Judit mentegette magát a történetében, s nem mondott igazat. Riskó szeretett volna bekerülni a könyvbe, s ahogy egyre többet mesélt a családi históriájáról, arra jöttem rá, hogy valami nem stimmel az általa elmondottakkal. Arra gondoltam, magamat teszem nevetségessé, ha ezt a Riskó-históriát beleteszem a könyvbe.
hvg.hu: Nyilatkozataiban kifogásolja, hogy megveretése után újságírók kutakodni kezdtek a magánéletében. Erre valószínűleg nem került volna sor, ha nem ápolna ilyen szoros kapcsolatot az olajügyek egykori főszereplőjével.
K.I.: Tamás nem az informátorom volt. Ő ebben száz százalékig becsületes. Ha gyöngéd szálakat ápolsz valakivel, akkor nem úgy ülsz vele kávézni, mint újságíró az informátorral, hanem mint nő a férfival. Márpedig ilyen felállásban nem az olajügy volt a téma. Egy találkozásnál nem lett volna több, ha az olajos témákról faggattam volna. Ez nem a szakmáról szólt és ő sem erre volt nyitott. A könyvemben szereplő, Önök által is említett beszélgetés úgy született, hogy sok más, olajügyben meggazdagodott emberrel beszélgettem, s abból gyúrtam össze egy fiktív párbeszédet.
hvg.hu: De az ominózus párbeszédet megelőző bevezetőben, ahol beszélgetőpartnerét körülírja, azt olvashatjuk, hogy a Papa óvta ettől a férfitól. Nehezen hihető, hogy egy képzeletbeli figurától féltette volna Önt a volt főnyomozó.
K.I.: Az a rész, ahol a beszélgetőpartnert körülírtam, valóban Tamásról szól, a papa szemszögéből. De a párbeszéd már nem.
hvg.hu: Hiteltelen embernek állította be a sajtóban Papát, ám a könyvében mégis ő a pozitív hős.
K.I.: Azért pozitív, mert az ő harca egy zászlós harc. Nem hátrált meg, évekig pereskedett, egy csomó pénze elment ügyvédre. Ez elvitathatatlan.
hvg.hu: Mikor romlott meg a viszonyuk?
K.I.: Konkrétan a könyv kiadásának idején. Az ő ismerőse ugyanis a könyv kiadója. A Papa folyamatosan szerzőtársnak tüntette fel magát, noha nem az, így szerzői jogi honorárium sem illeti.
hvg.hu: Ezt ő sérelmezte?
K.I.: Nem. Az ismerősétől elvette a neki járó pénzt, ezért én már kevesebb pénzt kaptam.
hvg.hu: Ön szerint megveretéséhez már egy éve megjelent könyvének vagy a készülő játékfilmjének van köze?
K.I.: A könyv elindított valamit. Rendőrök legyintettek, hogy a bűncselekmények már elévültek. A blogomon viszont folytattam a sztorizgatást. Folyamatosan rendőri visszaélésekről, politikai korrupcióról polemizálunk. Mindezt nem egy kis nyilvánosságú fórumon teszem, a blogomat az elmúlt napokban 25 ezren látogatták. A megveretésem azzal lehet összefüggésben, hogy feszegettem ezeket a témákat. Például azt, hogy volt rendőrtiszteknek nagyobb magánhadseregük van, mint amekkora a magyar honvédség. De ezzel nyilvánosan foglalkozni nem feltétlenül szerencsés.
hvg.hu: Egyik segítője, Labancz Ferenc azt a verziót feszegette, hogy a védelmi pénzek szedői és a megsokasodott zsarolások ellen létrehozott Cattani-csoport működéséről általa elmondott történeteknek köze lehetett a megveretéséhez.
K.I.: Feri tényleg elmesélt nekem történeteket, amelyeket leírtam. Ezt bele lehet majd tenni a forgatókönyvbe. Elmesélte például, amikor titkos felvételeket készítettek arról, amint egy politikusnak pénzt adnak. Azt viszont Ferinek is megmondtam, hogy önmagában ez nem a forgatókönyv.
hvg.hu: De ha ez csupán egy játékfilm forgatókönyve, akkor senkinek nincs oka, hogy ezért megtámadja.
K.I.: Csakhogy a történeteket valódi névvel írtam le, mert Feri is úgy diktálta. Később a játékfilm forgatókönyvénél már lehet módosítani a neveken, a környezeten, mert van nyersanyag. De a játékfilmhez kellenek történetek. Márpedig Labancznak nagyon sok, húzós története van. Ez tény. Egy játékfilmben viszont el lehet térni a valóságtól.
hvg.hu: Miért tartotta a számítógépen a Labancz által mesélt sztorikat? Miért nem mentette el lemezre?
K.I.: Ha úgy kezdesz el dolgozni, hogy eleve konspirálnod kell, az nem jó. Nekem más levéltitka szent, azt nem sértem meg. Abból indultam ki, hogy ezt más is így gondolja.
hvg.hu Megveretése után a lapok találgattak. Nevek bukkantak fel, a szereplők közül már van, aki perrel fenyegeti a sajtót. És Ön?
K.I.: Jelentek meg rágalmak és ferdítések a sajtóban az ügyemben, amelyeknek lesznek jogi következményei. Indítok pereket, mert voltak elvadult dolgok.
Dezső András – Csikász Brigitta