Demcsák Zsuzsa helyesen tette, hogy visszalépett. Azért támadták, mert okot adott rá, és mert akik megtehették volna, nem óvták meg a biztos bukástól. Szerencsére még fiatal, előtte az élet, egészen biztosan talál magának más fontos állást. Kárörvendeni azért nem akarnánk távozásán, ez felettébb modortalan lenne, csak nem értjük, milyen érvek szóltak a kiválasztása mellett.

Igazából a kezdetektől kockázatosnak tűnt Demcsák Zsuzsa kipécézése. Adott egy fiatal, csinos, a televízióból és a társasági lapokból ismert hölgy, akit médiabéli előmenetelét illetően leginkább Medgyessy Péter nevelt lányához, Tornóczky Anitához hasonlíthatnánk. A világért sem mernénk állítani, hogy bármelyikük tévés karrierje szülői hátszéllel indult, csak éppen nehéz rekonstruálni, hogy pályájuknak mely mozzanata vagy mely kvalitásuk vezetett ahhoz, hogy bekerültek a televíziós programigazgatók noteszába.

Az új miniszterelnöki kabinet március 19-én kinevezett stábjának (hozzájuk csatlakozott volna április 2-án Demcsák) kiválasztása szakmai alapon, profi körülmények között történt - tartja magát még szakmai körökben is. Ezt készséggel elhisszük, a felkért szakemberek mindegyike évek óta vezető pozíciót tölt be valamely nagy piaci súlyú vállalatnál. Éppen ezért még nehezebb megérteni, miért éppen Demcsák. 

"Az önmagát fényező, locsogó szóvivő egyszerűen tévedés" - nyilatkozta egy kommunikációs szakember a hvg.hu tavaly januári, a szóvivőkről szóló cikkében. Nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy a bulvárszerepet és a felelős közfeladatát összehangoltan ellátó szóvivőt nevezzen ki, de bizonyosan tévedett. Senki nem várja ugyanis, hogy a fiatalasszony "egyváltásruhás gyerekek" közé vigye kicsinyét, az viszont felettébb rosszul veszi ki magát, amikor nagypolgári allűrjeit még a látszat kedvéért sem mellőzi, s ápolatlan bölcsődések miatt füstölög blogjában. Pláne, amikor az őt ért kritikákra, froclizásokra leginkább úgy reagál, mint - maradjunk az ún. sztárvilágnál - Csisztu Zsuzsa vagy VV Anikó. És bár ekkor - ismereteink szerint - már hetek teltek el az első állásinterjú óta, nem volt, aki szólt volna a leendő szóvivőnek, hogy immár nem csupán önmagát képviseli. Demcsák primadonnáskodott, locsogott, éppen akár egy tévedés.

Forrás: TV2

Ennél is nyomasztóbb volt látni, hogyan éli át a férje üzleti kapcsolatait firtató (meglehet, nem jóindulatú, de miért is kéne olyannak lenni?) újságírói kekeckedést. Ugye nem gondolja Demcsák, hogy férje kapcsolatrendszere csupán a jobbos sajtó által a jobbos közönség számára előásott kutyacsont? Valóban nem érti, hogy az ilyenfajta összefonódások azért jelentenek támadási felületet, mert eleve vállalhatatlanok? Hogy ha valaki feddhetetlen, az például abból látszik, hogy üzleti partnereit is eszerint válogatja? Ha ezt követően Demcsák úgy véli, hogy "elsősorban a jó néhány éve készült" fehérneműs fotók miatt kötekednek vele, akkor egyszerűen nem érti az egészet. Ha még eszébe jut rágalmazásért perelni, felemlegetve, hogy férje már kettő (!) egész hónapja nem üzlettársa egy súlyos deliktumok miatt előzetes letartóztatásban lévő "vállalkozónak", akkor valóban, igazán, nagyon el van tévedve. Persze biztos rettentő nehéz ebből a kutyaszorítóból elegánsan kifarolni. Arra mindesetre talán jó lehet, hogy egy életre elsajátítsa a válságkommunikációt.

De a kormánynak sem árt tanulni az esetből, ami az üzleti PR-ban még elcsúszhat, az a szélesebb poltikai nyilvánosság előtt, a szabad bírálat és bírálhatóság világában már nem. A többlépcsős kiválasztási teszt biztos fontos, de tájékozódni is érdemes, amihez nem kellenek titkosszolgálati eszközök, erre ott van az állami apparátus.

Gyurcsány Ferenc szerint a "majdnem szóvivő" áldozatos visszalépése csak egy újabb érv amellett, hogy őt kellett volna választani. Pedig nem. Ha a közélet megosztottságát jelzi, hogy egy kormányszóvivőtől nem fogadják el férje kétes üzleti kapcsolatait, akkor a közélet alighanem helyes határokat jelölt ki az elfogadható és az elfogadhatatlan között. (Lehetséges volna, egyébként, hogy a miniszterelnök valóban a rátermettség jelének tartja, ha valaki alkalmatlannak bizonyul és lemond? Lehetséges, hogy ezért van máig a helyén a lemondását benyújtó Petrétei József és Gergényi Péter? Ha Danks Emese lemond, akkor maradhat? Akkor miért fogadták el Demcsák agyőjét? Ki érti ezt?)

Demcsák Zsuzsa még éppen időben kiszállt, malőr a javából, de nem katasztrófa, és így megúsztuk, hogy a kormányciklus hátralévő három évében édesanyja sajtóetika-leckéit kelljen bifláznunk. Rá egyébként most érdemes odafigyelni, mert ő tudja, mire használja az újságját. Például furkósbotnak. Hétfő délutánra például a Demcsák család tulajdonában álló Piac és Profit weboldala igazi üzenőfallá változott: címlapját és Társadalom rovatát a Demcsák családot ért támadásokra adott válaszok, szolgálati közlemények töltik meg, s ugyanerre használják az Életforma.hu című egészségportál címoldalát is. (Most akkor mit tegyen, aki a Piac és Profitot és vitamintanácsokat szeretne olvasni, de csak mérsékelten érdekli Zsuzsa szappanoperája?) 

Gál J. Zoltán szavaival ("Demcsák megérdemelt volna egy lehetőséget") se megyünk túl sokra. Mert hát akkor mindenki megérdemel egy lehetőséget, nosza, adjunk hát nekik! Legyünk a tízmillió szóvivő országa, aki nem tud beszélni, még átmehet a Z típusú átvilágításon, aki viszont meg nemzetbiztonsági kockázatot jelent, lehet, hogy Jelcinnél is jobban bírja a vodkát. Mindenki személyiségének megvan a jó oldala, s ha csak azt nézzük, simán viheti a szót.  Legfeljebb egyik ostobaságot követi el a másik után, és szép lassan véget ér a kormányzati ciklus. Ha Demcsák ezek után nem kíván "újabb kommunikációs front" lenni a politikai adok-kapokban (atyavilág!), azt helyesen teszi, csakhogy alkalmatlanságát már azoknak kellett volna felismerniük, akik Danks menesztését március elsején azzal indokolták, a „kormányalakítás óta megváltozott politikai klíma politikusabb szerepvállalást kíván”, és mégis Demcsákot választották. Szetey Gábor államtitkár, a kormány személyzetise tehetne valamit csuklás ellen. Sokan emlegetik. De merre vannak a politikusabb szerepvállalók?

Schmidt Ferenc