A szép új világ első számú értékvivője a pénz lett, amiért ha úgy gondolod, vehetsz magadnak akár egészséget is. Ha létezett az úgynevezett haladó népmozgalmak elképzelései között valóban pozitív, ideológiai alapvetésektől függetlenül mindenki számára szimpatikus törekvés - amelyet éppen ezért nem felejtettek ki programjukból a marxisták sem - az az emberi élet, netán annak méltósága iránti, legalábbis szavakban létező, feltétlen tisztelet volt.

A „Kádár alatt jobb volt” mozgalom hangadói is ebbe a kikezdhetetlen tételbe kapaszkodva próbálnak nosztalgiát ébreszteni a régi világ iránt, amikor is - legalább papíron - mindenkinek jártak a létezés elengedhetetlenül szükséges elemei: az evést-ivást-lakást biztosítani hivatott, államilag garantált munkahelyről kapott fizetés, az ingyenes oktatás, és egészségügyi ellátás.

Ami a biztonságos munkahelyeket illeti, azokat már a szabad világ első, még éppen csak lengedező szellői repítették tova, de talán pótolhatók ideig-óráig segéllyel, fekete munkával. Az oktatás sem biológiai szükséglet. Ám az egészségüggyel nem lenne szabad piszkálódni. A közvetlen életveszélyre ugyanis biztosan nem fognak hatni a másutt bevált állami pótszerek, úgy is, mint az átszervezés, pénzek ide-oda tologatása, bizottságosdi, tárgyalgatósdi. Itt volna a príma alkalom, hogy az új világ valami igazán kikezdhetetlen fundamentumot szerezzen legitimitásának, és ez a magas színvonalú egészségügyi ellátás lehetne.

„Szegények vagyunk, de jól (egészségesen) élünk”, adhatnák ki az új állami jelszót, amely biztosan támadhatatlan volna mégannyira szélső ilyen-olyan oldalról is. „Hagyják a pénzbeszedést másra, minket vigyenek a kórházba” - kérik az egészségügy jelenlegi és potenciális ügyfelei, joggal hivatkozva az alkotmány nyolcadik paragrafusára, amely szerint az állam elsőrendű kötelessége az alapvető emberi jogok biztosítása, védelme, márpedig az egészséges életnél aligha létezik efféléből különb.

Külön kellene választani a pénzbeszedés kétségkívül elkerülhetetlen folyamatát a gyógyítástól. Legyen állampolgári jog az egészségügyi ellátás, miként  éppen olyan erejű kötelezettség a fedezetének befizetése. De azt bízzuk az adóhatóságra! Hagyjuk az ökörködést a háromszáz forintos vizitdíjakkal és ne a doktorokkal akarják beszedetni az elmaradt adókat, járulékokat! Az egyik budai kórház főorvosa összeszámolta, náluk mintegy ötven helyen folyik ellátás, akkor most vehetnek ötven darab pénztárgépet. Netán egy központi kasszánál lehet majd jegyet váltani és a doktorok meg kapnak egy lyukasztót?

Aki pedig nem tudja kifizetni a vizitdíjat, azt nem fogják ellátni? Megtanultuk a leckét, mindennek ára van, ingyen nem jár senkinek semmi. Akkor jövő áprilistól egy gyermekeit otthon nevelő asszony egészsége, vagy akár élete állam bácsinál a mindenkori minimálbér 9 százalékát, vagyis hozzávetőleg havi hatezer forintot fog kóstálni?

Hogy mi lesz, nem tudható, hogy mi van, azt pontosan illusztrálja az alábbi, hétfőn, november 13-án délután háromnegyed ötkor (külső hőmérséklet 8 fok) elhangzott párbeszéd:
- Tessék, mentők - jelentkezik egy határozott férfihang.
- X.Y. vagyok, kocsiban ülök és látom, hogy a Fogarasi út - Nagy Lajos Király útja kereszteződésében, a troli megállóban a földön magatehetetlenül fekszik egy ember. Senki nem foglalkozik vele, a körülötte levők másfelé néznek.
- Menjen oda hozzá és kérdezze meg tőle, hogy kíván-e segítséget.
 -De hát kocsiban ülök, a belső sávban megyek, kénytelen voltam továbbhajtani...
- Ha nem kérdezi meg, nem segíthetek, lehet, hogy csak részeg, az nem betegség, lefoglalja más elől a mentőt - így a válasz, majd a vonal megszakadt.

Lehet persze, hogy a szerencsétlennek amúgy sem volt taj-kártyája.