Utcai játszmák a pszichológus szemével
Végh József kriminálpszichológus elfoglalt ember, gyakran szerepel a médiában. A televízió aulájában értem utol, ahol felvételre várt. Az egykori Tőzsdepalotába most is csak hátulról, a Nádor utca felől lehet bejutni, a főbejáraton még látszanak az ostrom nyomai. Végh József munkájánál fogva közelről ismeri a rendőri vezetőket, s mellesleg hivatásos túsztárgyaló is.
hvg.hu: Mit tett volna Gergényi főkapitány helyében, ha önt is ennyi politikai támadás éri?
Végh József: Valószínűleg ugyanezt. Gergényi tapasztalt rendőri vezető volt, aki munkatársaival együtt megtanulta a válságok kezelését. Félő, hogy olyan emberek lépnek a helyükre, akik lélektanilag kevésbé felkészültek, és ha a mostanihoz hasonló helyzetek alakulnak ki, rosszul reagálnak.
Ezek szerint ön meg van elégedve a rendőrök tömegoszlató munkájával?
A testületével igen. Ugyanakkor jónéhány rendőr elveszítette a fejét az összecsapások során, és súlyos szakmai hibákat vétett. Nem mindegyik vezetőjük állt a helyzet magaslatán: míg a televízió ostromakor alulreagálták a demonstrációt, addig több mint egy hónap múlva túlreagálták azt. Szeptember 17-én eszköztelen rendőrök kerültek szembe az egyre dühösebbé váló tömeggel, amelynek egyes tagjai fel voltak fegyverkezve, vascsövekkel, kövekkel, helyenként baseball-ütőkkel is. Október 23-án néhány rendőr - azok, akik frusztráltnak és sértettnek érezték magukat - feladták a szakmai kontrollt, bosszút akartak állni az őket hergelő, cukkoló tüntetőkön. Ez súlyos szakmai hiba volt a részükről.
Nem készítik fel a rendőröket az ilyesfajta helyzetekre?
Dehogynem. A Rendvédelmi Biztonsági Szolgálatok tagjai évente pszichológiai, konfliktuskezelő tréningen vesznek részt, ezek közül többet, amikor még aktív voltam, én tartottam. Tudnivaló, hogy az egyszerű rendőr is találkozik olyan helyzetekkel, mint amilyen október 23-án tömegméretben kialakult. Ilyen játszma például „az üss, ha mersz!”. Az állampolgár addig provokálja a rend őrét, amikor az már vagy a törvény erejénél fogva kénytelen lesz kényszerítő eszközt használni, vagy jogosulatlanul megüti az állampolgárt.
Miért tesz valaki minden előzmény nélkül ilyesmit?
Az ilyen emberek tudatosan ki akarják borítani a rendőrt, ki akarják hozni a sodrából, ezért bocsátkoznak efféle „utcai játszmába”. Valóságos eksztázisba kerülnek a tudatosan előidézett stresszhelyzettől. Ilyenkor nagy mennyiségű endorfint, adrenalint, tesztoteront, és más hasonló stimuláló hormont termel a szervezetük, ettől valósággal túllövik magukat. Tömegesen vannak olyan beteg személyiségek, akik saját feszültségüket kívánják levezetni, ezért képesek rá, hogy hetente, kéthetente megveressék magukat a rendőrrel, az utca emberével, addig cukkolva őket, míg ki nem jönnek a sodrukól. Megjegyzendő, ezek az emberek általában nem jelentik fel a zsarukat.
Nem úgy, mint azok, akik az ügyészséghez fordultak, mert október 23-án megverték, megsebesítették, megalázták őket. A jövőben el lehet kerülni ezeket az incidenseket? November 4. ebből a szempontból bátorító volt.
A demokrácia megtanulása hosszú folyamat, amit minden szereplő csak a saját bőrén képes megtanulni. Ezt az iskolapadban nem lehet elsajátítani, s mi még csak az elején járunk ennek. Más, régebbi demokráciákban jobban ismerik a szembenálló felek a másik metakommunikációját, a jogosultságokat és kötelezettségeket, nagyobb tapasztalatot szereztek az utcai játszmákban. Minden a pillanatnyi döntésen és a helyzetfelismerésen múlik. Figyelembe kell azonban venni, hogy az embernél a kommunikációnak mintegy 93 százaléka nem verbális, és csak 7 százaléka önthető szavakba. A demonstrációkon sincs másképp, s ezt a rendőröknek és a tüntetőknek egyaránt figyelembe kell venniük.
Pelle János