Felborzolt kedélyek a kampányhajrában
Feszült belpolitikai helyzetben mennek a választók az urnákhoz ezen a vasárnap: az elemzők többsége Fidesz győzelmet vár számos nagyvárosban, de nem olyan átütő erejűt, ami megingatná a koalíciós kormányt. A tüntetések, tiltakozások, most már inkább gazdasági jelleget öltve, minden bizonnyal folytatódnak .
Az MSZP óriásplakátos-tévéklipes médiaoffenzívájából jól leszűrhető: a Köztársaság tér a főváros, néhány lélektanilag kulcsfontosságú kerület (pl. Újbuda), illetve vidéki nagyváros, elsősorban Nyíregyháza, Szeged, Eger, Miskolc, és pár, tradicionálisan baloldali megye megtartására összpontosít. Miközben vívja a látszatra offenzív, valójában defenzív kortesharcot, meg se próbálkozik olyan Fidesz-bástyák elhódításával, mint Debrecen, Hódmezővásárhely vagy Kaposvár. Mi több, valószínű, hogy bekalkulált veszteségként több, ma még kormánykézben lévő várost is leírt.
Még olyan MSZP-fellegvárak is bukóágra kerülhetnek, mint Győr és Pécs. Mindkét települést több ciklus óta szocialista városmenedzsment irányítja. Csakhogy a helyi politikát régebben a hátukon vivő, populáris-karizmatikus városatyák kiestek a játékból. Toller László balesete miatt, Balogh József pedig önkéntes visszavonulása okán nem indul a polgármesteri székért. A tíz ujjunkon megszámolható, hogy a már-már Dávid Ibolyáék által is leelőzött SZDSZ hol játszik bármiféle komoly szerepet.
Úgy látszott, a Fidesznek csak hátra kell dőlnie, Orbán a Hősök terén diadalra vezeti az ország széliről feltrombitált népét. Már Demszky trónszámba menő bársonyszéke is megingott. A Fidesz-elnök pedig tovább emelte a tétet. Arról igyekszik meggyőzni híveit, hogy az október 1.-i választás egyben népszavazás a konvergencia-csomag elvetéséről. A pártelnöki víziókban a “minden hatalmat a szovjeteknek!” mintájára büdzsé megvétózására is felhatalmazott önkormányzati testületek kontúrjai derengtek fel. Ennek persze ugyanannyi valóságtartalma van, mint Gyurcsány korábbi ígéreteinek, de Orbánnak nincs más lehetősége, ha nagyot akar szakítani.
A megszorításoktól elkeseredett tömeget nemigen lehet urnához csábítani azzal, hogy “a csomag marad, továbbra is szívni fogsz, de legalább lesz egy jó polgármestered.” Nem, a zúgolódók azt szeretnék, hogy legyen úgy, mint régen volt, a boldog emlékezetű kádárizmusban. El akarják hinni, hozzánk nem gyűrűzik be a világgazdaság, lehet egyszerre adó-és járulékcsökkentés, hatósági gázár-plafon, ágydíj és privatizáció nélkül is virágzó egészségügy, ingyért diploma, nyugdíj-és béremelés, fenntarthatóak a lepukkant, minimális kihasználtsággal üzemelő falusi posták, iskolák és szárnyvonalak. Viktor pedig készséggel - de remélhetőleg meggyőződés nélkül - mondja, amit az emberek hallani szeretnek.
Amikor robbant a bomba: a hangfelvétel által produkált Fletógate, az emberek többsége félhangosan anyázott, vagy rezignáltan legyintett. Ám néhány száz futballfasiszta visszahozta Gyurcsányék esélyeit a klinikai halálból. Az elmúlt héten történtek, az MTV-ostrom, a csatatérré változtatott körutak, a rendőrség által lezárt utcák a kormány sanszait javították. Tarlós gyakorlatilag eltűnt a képernyőkről, Demszky viszont újból Budapest protektorának szerepében tetszeleghetett. Hála a Hír Tv nonstop közvetítésének, egy ország nézhette a verekedő-gyújtogató ultrákat.
A magyar nép örök elégedetlen, mindig szidja a hatalmon lévőket. De a ribilliót, a cirkuszt nem szereti. Protestáló, de ugyanakkor rendpárti. Rühelli Gyurcsányt, de a kocsiját felgyújtó, ablakát betörő huligánoktól még jobban irtózik. A köztéri hőbörgők már Orbánnal sincsenek kibékülve, túlságosan mérsékeltnek tartják. Ha felállna egy ideiglenes szakértői kormány - pár hónapon belül azt is ugyanúgy támadnák a nyugdíjasok, diákok, közalkalmazottak, orvosok, gyógyszerészek, vagy a vasutasok.
A kormány minden bizonnyal pozíciókat veszít az önkormányzati voksoláson. De gyanítható, a leértékelt-kiürített megyei önkormányzatok korántsem jelentek már olyan értékes skalpot. A Fidesz valószínűleg nyerni fog, ám tudomásul kell vennie: nem lesz forradalom, ahogy a csomagvisszaküldés és büdzsévétó is elmarad, és a ciklusközi hatalomváltásnak sincsenek túlzott esélyei. A belpolitikai küzdelem – immár gazdasági jellegű követelések, tüntetések formájában - a választások után felerősödhet.