© Végel Dániel

TGM.: Az első ellenvetéshez: az élet közben túllépett azon, amit mondtam, ma már a tüntetőket Gyurcsány Ferenc lemondása sem elégítené ki. Nem hiszem, hogy a jelenlegi politikai válságnak van megoldása. Jövő héten lehet, hogy már Orbán Viktoron is túllépnek az események. Nem úgy néz ki, mintha ezek a tüntetők Orbán Viktort kívánnák. Nem volt „viktorozás”. Bár Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, most már teljesen mindegy, hogy lemond, vagy nem mond le. Az alternatíva is borzasztó, ha ez az alternatíva a Fidesz. Nem hiszem, hogy a jelenlegi politikai osztályban bárki is képes volna a válság pozitív megoldására.

P. A.: Tehetünk mást, mint hogy ölbe tett kézzel nézzük, hogy mi történik?

TGM.: Nem tudom. Nem tudom. Nem tudok én mindent.

P. A.: Pedig nagyon sokan éppen Öntől várják a megoldást

TGM.: Egy ilyenfajta társadalmi elégedetlenséget Nyugat Európában, Latin Amerikában általában a párhuzamos programmal rendelkező baloldali erők kanalizálnak, és próbálnak új politikát csinálni. Ez történt például Németországban is, amikor Schröder programja megbukott, ahogyan Gyurcsány Ferenc programja is megbukott. Magyarországon ilyen erő nincs. Sejtem, hogy elvileg mit kellene csinálni, de nincs kivel. A másik ellenvetését illetően, nem hiszem, hogy a kormány jelen pillanatban űzött gazdaságpolitikája bármire is jó. Szerintem kutyaütő rossz gazdaságpolitika, ami semmire se jó. De érdekes, hogy Gyurcsány Ferencnek ugyanez volt a véleménye. A Magyar Nemzet emlékeztet rá, Gyurcsány annak idején azt mondta Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének, hogy nem hajlandó a konvergencia kritériumokat betartani, mert nem hajlandó tönkretenni, kiéheztetni a magyar népet, és nyilvánosan is azt nyilatkozta, hogy nem az euró a legfontosabb.

Érdekes, hogy ebben a bizonyos titkos beszédében azt hazudta, hogy hazudott. Holott nem hazudott. Megváltozott ugyanis az álláspontja. Nem tudom, mikor változott meg pontosan. A választási kampány előtt azt mondta, hogy ő egy baloldali vezető, akinek a legfontosabb gondja az egyenlőség, az életszínvonal, az igazságosság és így tovább, és ezért nem hajlandó a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az Európai Unió és a hazai nagytőke diktátumát végrehajtani. Ezt láthatóan meggyőződéssel állította annak idején, és a politikája, a száz lépés politikának számos lépése ezt szolgálta.

Azt, hogy ezt őszintén képviselte-e vagy sem, az mellékes. Ami igazán fontos, hogy valóban képviselt egy nagyon mérsékelt, halvány rózsaszínű szociáldemokrata politikát. A nemzetközi pénzügyi szervezetek, hitelminősítő intézetek, a magyar liberális értelmiség és mások nyomására ezen változtatott. Nem gondolom, hogy a mostani politikája jobb, mint az akkori volt. Azt számosan támogatták, ezért szavaztam én is - bár utólag megbántam, - a kormánykoalícióra. A [jelenlegi] gazdasági programot nem lehet végrehajtani, illetve csak olyan áron, hogy az ország vagy gazdaságilag megy tönkre, vagy politikailag. Persze az a lehetőség is fönnáll, hogy mind a kettő bekövetkezik, ezzel most nézünk szembe.

P.A.: A kormányfő beszédének egyik legérdekesebb része, amikor azt mondja: 10-en, 15-en tudták az igazságot, még a többieket sem avatták be. Ez nagyon-nagyon rossz emlékeket idéz fel.

TGM.: Ez szörnyű, ezt nem lehet elviselni egy demokráciában, én tudom.

P.A.: Azt mondták a barátaim, ez régen a Politikai Bizottság volt, a frakció meg a Központi Bizottság, tehát nagyjából ott tartunk, mint 16 évvel ezelőtt. Viszont van egy program…

TGM.: Azt még azért jóvá kell hagyatni.

P.A.: Jó, jó. De van egy program, ami reálisabbnak tűnik, mint az alternatív program.

TGM.: Az biztos, de nem reális ilyen őrültséggel, mint a FIDESZ [programja], összehasonlítani. Áder János most már csak a vállalkozók terheit akarja csökkenteni, a többiről megfeledkezett. Orbán Viktor továbbra is járulékokat és adót akar csökkenteni, de arról már nem beszél, hogy a közkiadásokat növelni óhajtja. Össze-vissza beszélnek. Az ellenzékkel összehasonlítva kétségkívül Gyurcsány Ferenc egy lángelmének tetszik, és a kormánya fantasztikus. De ez egy rossz összehasonlítási alap.

P.A.:  Nincs jobb. Az a baj.

TGM.: De ez a kormány nem tarthatja magát. Egyszerűen lehetetlen, én nem hiszem, még ha meg is marad a helyén, meggyöngülve, gondolja, hogy ebben a politikai környezetben meg tudja csinálni a programját? Erről szó nem lehet.

P. A.:  Önt idézem, én nem tudom, mit gondoljak. Nem tudom, hogy mi a megoldás.

TGM.: Azt hiszem, nincsen. A mai magyarországi helyzetet meglehetősen kilátástalannak tartom, a szokásos dagonyázás, mocsár, bizonytalanság várható. Ez szokott Magyarországon történni.

P.A.: Ne folytassuk tovább, mert el fogom sírni magam.

TGM.: Rettenetesen kétségbe vagyok esve, borzasztó a helyzet, amelyet semmi más nem enyhít, mint az elmondhatatlan mennyiségű hülyeség és komikum, ami felszínre kerül. Itt állunk egy vezérrel, Gyurcsány Ferenccel, aki bátor, intelligens, ám merev, híján van minden bölcsességnek és valóságérzéknek, és ott áll az ellenzék vezére, aki a sumákolás világbajnoka, és közöttük kéne választani, már megint. Én ezt visszautasítom. Más erők viszont nincsenek, kivéve a buszjegy bojkott bajnokait a [Kossuth] téren. Akiket nagyon sajnálok. Különösen, amikor rendőrök püfölik őket. A rendőröket is nagyon sajnálom, mikor őket püfölik. Sajnálom a magyar népet, sajnálom az én időmet, meg az Önét, meg a hallgatókét, hogy ezekre az őrültekre pazaroljuk. Rémálom. Rémálom.