© Végel Dániel

A jelenleg ellenzékben lévő magyarországi jobboldal kikérte magának az effélét, s egykori diplomaták és külpolitikusok emelték esküre önvérükbe mártott középső s mutatóujjukat: nem, az ég a tanúnk, a jobboldal vezérét még jobban szereti George W. Bush, mint a balközép ösztövér éllovasát. Ti halhatatlan istenek! - zúdult föl erre a szocialista-szociáldemokrata kórus -, hisz tudja minden hű magyar, hogy George W. Bush a mi emberünkért él-hal.

Miközben a jobboldali sajtó Amerika- és Nyugat-utálatában a forradalmi ultrabaloldal méltánylatáig jutott el, ennek a sajtónak az értelmiségi kedvencei (köztük "Orbán Viktor jogász") az 1956. októberi forradalom közelgő 50. évfordulójára hívták meg ifj. Bush elnököt, akit 1956 eszméinek - demokratikus szocializmus, nemzeti függetlenség, katonai semlegesség, munkástanácsok - mélységesen mély tisztelete jellemez ismeretesen.

Vezető pártjaink vezetői hevesen vágynak a világ leghevesebben utált államférfiának hevült rokonszenvére; ez a világon mindenütt "a halál csókja", a biztos vereség biztosítéka. Nálunk is így volna ez, ha a kádárista konszenzus nem verte volna bele a társadalomba azt, hogy csak az erő számít. Ki ne akarna haverkodni a góréval?

Jellegzetes provincializmus; hiszen ifj. Bush már régen nem a legfőbb hadúr; minden fronton vereséget szenvedett; s még csak nem is volt igaza. A lódításokat és nagyotmondásokat megbocsátják a győztesnek: tehát neki nem. A világ sokkal kaotikusabb az Egyesült Államok afganisztáni és iraki hadjáratai óta.

A Rumsfeld-féle "Új Európán" belül is föltűnő volt a lengyelországi, romániai és magyarországi, hm, szociáldemokrácia túlbuzgalma, amely vakmerően szembeszállt legfontosabb európai szövetségeseivel és a régió közvéleményével. Úgy föst, hogy ebben a túlbuzgalomban a lengyel és a román kormány kissé elgaloppírozta magát, amennyiben lehetőséget nyújtott arra, hogy a CIA titkos börtöneiben terroristagyanús iszlámistákat vessenek alá, hm, szigorú kihallgatásnak. Többek szerint Magyarországon is van vagy volt ilyen titkos börtön, illetve kínzóközpont - az ilyesmi ugyanis az Egyesült Államok fölségterületén persze tilos. Ezt a magyar kormány tagadja (az újság azt írja, hogy "cáfolja", de a cáfolathoz érvek és bizonyítékok kellenek, helyesen tehát: "tagadja"). Reméljük, hogy a hír nem igaz.

Lengyelországban és Romániában a demokratikus közvélemény hallgatásával tűnik ki ebben a nemzetközi és nemzeti jogot, így a hadijogot is súlyosan sértő disznóságban. Talán nincs is ott (ezek szerint) demokratikus közvélemény.

Az Egyesült Államok kormánya úgyszintén hallgat, de a külföldön lízingelt tortúrát általánosságban bevallja. Állítólag a demokratikus kontrolltól független külföldön kimerítően kihallgatandó hadifoglyokat törvénytelenül ide-oda szállító gépek legalább egyikét Ferihegyen is észlelték. Az országgyűlési ellenzék nem kezdeményez vizsgálatot. A kormánypárti képviselők nem szokták kérdőre vonni kormányukat. Így hát a demokratikus érzelmű honpolgároknak kell követelniük az ügy kíméletlen, teljes körű és nyilvános kivizsgálását. A magyar nép nem ezt akarta, amikor jóváhagyta csatlakozásunkat a nyugati szövetségi rendszerekhez. Rossz emlékeink vannak honpolgáraink külföldre hurcolásáról. Ilyesmiben nem vehetünk részt. Ha ez mégis megtörtént, a felelősöknek távozniuk kell.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

(A szerző tudományos kutató, egyetemi tanár)