© Túry Gergely

A magas szintű koncertélet Eszterházán 1995-ben, a Strém és a Budapesti Vonósok együttműködésével létrehozott, azóta is évente megrendezett Haydn-fesztivállal kezdődött. 1996-ban Strém életre hívta a Magyar Haydn Társaságot, az pedig 1998-tól - már akkor a 2009-es Haydn-bicentenáriumra tekintve - elindított egy Somfai László zenetörténész-akadémikus és a magyar zenei élet néhány további kiválósága által tervezett és szerkesztett fesztivált ("Haydn Eszterházán") a fertődi kastélyban. A fesztiválon megfordult a historikus Haydn-interpretáció tucatnyi világnagysága és számos hazai kiválósága. Ennek köszönhetően a fesztiválról a BBC rádió 2003-ban háromórás műsort készített, 2004-ben pedig azt a címet adta beszámolójának a világ legnagyobb zenei magazinja, a BBC Music Magazine, hogy "Magyarország, a Haydn-ország". Erről a fesztiválról írta 2005-ben a kulturális miniszternek az Európai Fesztiválszövetség két alelnöke: a Haydn Eszterházán fesztivál egész Európa legjelentősebb zenei fesztiváljai közé tartozik, Eszterházát virágzó zenei gócponttá változtatta. Minden kedvezőtlen változás súlyos veszteséget jelentene a nemzetközi zenei életnek. A fesztivál hangversenyei az Eurorádió révén az utóbbi két évben 36 országba jutottak el. A 2001-ben a Műemlékek Állami Gondnokságának (MÁG) vagyonkezelésébe került kastélyban 2002-ben Strém és Vashegyi György elindította az Orfeo zenekar Eszterháza szimfóniái című sorozatát, 2003-ban pedig a kétévenkénti, kirobbanó sikerű, Schiff András és barátai című kamarafesztivált.

Évek óta nyilvánvaló, hogy a továbblépés csak úgy lehetséges, ha létrejön egy Eszterháza koncertéletéért és hosszú távú zenei koncepciójáért felelős profi szervezet, és megvalósul a kiszámítható finanszírozás - már csak 2009 kihívása okán is. Kézenfekvő, hogy ezt az eddigi eredményekre és azok létrehozóira kellene alapozni. Ám ez év eleje óta, az Eszterháza ügyében várható kormányhatározat előestéjén, a MÁG és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) vezetőit, úgy látszik, egészen más vízió foglalkoztatja: egy "Strém és barátai" nélküli Eszterháza gondolata. Erre utal a MÁG által ez év tavaszán a minisztériumhoz benyújtott Eszterháza-projekt, amely mind a múlt-, mind a jövőképből egyszerűen kiretusálja az eddigi munka szellemi megalapozóit és elvégzőit, tulajdonképpen a teljes magyar zenetudományt. A KÖH elnökének szeptemberi interjúja minderre ráerősít, amikor a 2009-re való felkészülést a KÖH által kezdeményezett "zöldmezős" zenei beruházásként tünteti fel.

1959-ben a 150 éves Haydn-évfordulóról való megemlékezések Kodály és az akkori legnagyobb magyar zenetörténészek nevéhez fűződtek. Úgy látszik, a MÁG vezetőinek ma az a céljuk, hogy ami eddig történt, az ne folytatódjon; hogy 2009-ben ne nagynevű zenészek évek óta bizonyító csoportja, hanem valamiféle sietve összetoborzott kis zenei csapat és ily módon maguk a MÁG-vezetők jussanak szóhoz; hogy a megemlékezéseket ne a világhírű Haydn-szakértő Somfai László fémjelezze, hanem a MÁG zenei munkatársa, Rácz Márton. Ha ez a cél megvalósul, nevetség tárgyává válunk a zenei világban.

A tét óriási. Ha a zenei ügyekben inkompetens műemlékeseknek sikerül az arra hivatott zenészek többségét távol tartaniuk Eszterházától, s bennünket a szakma és a társadalom dermedt csendjétől kísérve nemlétezőknek vagy éppen Eszterháza megrontóinak beállítaniuk, az nem egyszerűen a zenésztársadalom arculcsapása, akkor nem csupán Eszterháza ügye süllyedhet vissza a provincializmusba. Akkor ebben az országban ismét bármi megtörténhet: akár még az is, hogy újra párthatározatban ítélik el Bartók formalizmusát.

MALINA JÁNOS

(A szerző zenetörténész, a Magyar Haydn Társaság elnöke)