© Túry Gergely

Az 1985-ben megszerzett diploma után sem szakad el a várostól, ahol négy évre rá egy mérnök-közgazdász diplomát is szerez, sőt 1993-tól már mérlegképes könyvelőt, okleveles könyvvizsgálót és adószakértőt is tisztelhetünk személyében. Még a rendszerváltás vihara előtt lesz az egyetem számítóközpontjának igazgatóhelyettese, majd 1992-től ugyancsak az egyetem vállalat-gazdaságtani tanszékének tanársegédje, idővel docense, majd az universitas gazdálkodástani intézetének tanszékvezetője, 2001-től igazgatója is. E szakmai menetelésbe belefér a majd tíz éve szerzett kisdoktori disszertáció, 1998-ban pedig a nagydoktori értekezés. A politika csak ezután jöhet: 2000-ben megkeresik a Fidesz helyi vezetői, akik előbb "gazdasági jellegű tanácsokat kértek". Hamarosan az Összefogás Miskolcért Egyesület alelnöke lesz, és a 2002-es helyhatósági választásokon már őt indítják a korábbi, Fidesz által is támogatott kereszténydemokrata polgármester ellenében, pedig "a szüleim és a barátaim is lebeszéltek, mondván, minek ez neked". Ám ő mégiscsak belevág, és a kudarc sem veszi kedvét, most meg talán politikailag is felsőbb iskolába lép majd.

"Főzés, kertészkedés, kirándulás, utazás, olvasás, varrás, kötögetés, tánc" - tudatja, mi az, amivel örömet okoz magának és a családnak: az egy kft ügyvezetőjeként dolgozó férjének, a fogorvosi szakra kívánkozó, 18 éves Ádámnak, a gimnazista Ivettnek és az óvodás Ineznek a miskolci családi házban.

- Az önt most az országos érdeklődés reflektorfényébe állító párt újabban mintha a lakótelepek proletárjait is beilleszteni készülne preferenciái közé. Lakott valaha is panelben?

- Hogyne. A nagymamámmal, Miskolcon a Győri kapuban, még középiskolás koromban. És egyetemistaként is két évet. Vagyis tudom, hogy milyen. Remek lakás volt a negyediken, jó volt a közösség.

- Így még érthetőbb az ön szerepeltetése. Persze az amúgy nem túlságosan elnőiesedett Fideszben van már egy-két bizonyító asszony: Selmeczi Gabriella, Mátrai Márta, Vígh Ilona. Mi emelhette önt föléjük?

- Nem hiszem, hogy többet tudnék azoknál, akik nálam régebben politizálnak. Ráadásul nem is vagyok igazából politikusalkat. Vagyis a választ ne tőlem várják.

- És még azt mondja, hogy nem politikusalkat. Tudja már, mi lesz az a nőies árnyalat, amit majd ön tesz fel a párt palettájára?

- Őszintén szólva nem élem meg pozitívan, hogy nő vagyok. Sokkal jobban szeretnék egy férfitársadalomban férfi lenni, mert akkor senki nem foglalkozna azzal, hogy nő vagyok. Még szerencse, hogy a munkahelyemen soha nem ez volt a kabinetkérdés, hanem hogy szakmailag alkalmas vagyok-e egy feladatra.

- Mindenesetre érdekes, hogy csak mostanában, érett fejjel fordult a politika felé. Nem kellett ezzel a korábbi rendszerben sem számolnia? Különösen BAZ megyében, ahol - mondják - politikailag mindig is késésben jártak az órák...

- Nem voltam párttag, és a szüleim sem. Engem nem is próbáltak agitálni. Amikor pedig végeztem az egyetemen, 1985-ben, már itt is más szelek fújtak. Egyébként vallásos faluban éltünk, és ott bizony senki sem szólt bele az életünkbe, békén hagytak, éltük nyugodtan az életünket, és nekem később Miskolcon sem az MSZMP-ről szólt a világ.

- Na tessék, már megint nem tudjuk, hogy a diktatúra utolsó polgárt is elérő borzalmaira emlékeztetőknek, avagy a fideszes újbeszédnek higgyünk? Szerencsére nem a történelemről, hanem az életéről beszélgetünk. Például hogy mostanra oktat, intézetet, tanszéket vezet, egy nagyvállalatnál vezetői funkciót tölt be, három kft-t tulajdonol. Mi ez? Hiperaktivitás, avagy a három gyermek felneveléséhez minden fillérre szükség van?

- Bennem ez soha nem így fogalmazódott meg. A lényeg, hogy azt csinálom, amit szeretek. És szerencsés vagyok a tekintetben, hogy képes vagyok mindenben kiteljesedni, legyen az takarítás, főzés, egyetemi előadás vagy akár egy vállalat átszervezése. De még egy beszélgetés is - most éppen önökkel...

- És amikor odahaza a férjurával beszélget - például a politikai szerepvállalással járó kötelezettségekről -, mit szól ő ahhoz, hogy a nemrég első ízben megrendezett Polgári Bálon állítólag nem vele, hanem pártjának prominensével ropta a nyitótáncot?

- Rosszul tudják. A tánctanárral jártam a palotást, és az én ötletem volt az is, hogy legyen nyitótánc, amit ne felkért táncosok, hanem mi magunk járjunk el. Mit mondjak, nem arattam osztatlan sikert vele, de végül mégis pompásan sikerült. A férjem viszont az első perctől kivonta magát. Nem éppen táncos lábú. Csak mosolygott rajtunk...

- Lehet, hogy ő nem is politizál?

- Ugyanolyan értékeket vall, mint én, és természetesen a Fidesz táborát erősíti. Ráadásul régebbről, mint én. Korábban a város egyik önkormányzati cégének volt az ügyvezető igazgatója, de a városvezetés nemrég megszüntette a munkaviszonyát.

- Szóval ott is megy a nagy adok-kapok. De mi ez ahhoz képest, ahogyan zeng a sajtó az Orbán-közeli tokaji szőlők ügyében...

- Én minden miniszterelnöknek adnék szőlőt Tokaj-Hegyalján, hogy tessék, művelje. És érezze át a felelősséget a tokaji bor iránt.

- Az ötlet kitűnő, mégis maradjunk önnél: ha megválasztják alelnöknek, nem lesz hendikep azt olvasni egy nemzeti elkötelezettségű szövetség óriásplakátjain, hogy alelnökök: Schmitt, Pokorni, Pelczné?

- Nem hiszem, hogy az ilyesminek bármiféle jelentősége volna. A férjem pedig ugye sváb családból származik.

- Értjük. Egyébként meg közelednek a választások, ahol majd eldől, mi számít. Gondolt már arra, hogy bár pártja minden közvélemény-kutatásban vezet, önt egy Miskolc legjobbjait felsorakoztató felmérésben csupán a negyedik helyre sorolták? Ez letörte, vagy még keményebb küzdelemre sarkallta?

- Nem tulajdonítok akkora jelentőséget a dolognak. Ez ugyanis nem reprezentatív felmérés, hanem van néhány helybéli polgár, akik úgy gondolják, felállítanak évente egy sorrendet. Tisztelem és becsülöm őket, és köszönöm nekik a negyedik helyet. Miként a tavalyi második helyezést is, hiszen lehettem volna mindkétszer akár a nulladikon is...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN