Kovács Kálmán, informatikai és hírközlési miniszter
Nem érzi a leváltás jeges fuvallatát Kovács Kálmán szabaddemokrata miniszter, magát a modernizáció, a szemléletváltás hivei közé sorolja.
"Alapelvem, hogy a matematika nem elvont dolog. Éppen fordítva: a világ nem olyan, mint amilyennek gondoljuk, és a matematika segít leírni azt" - ad a mindennapi történéseknek is új megvilágítást a 2002 óta fungáló kormány szinte már csak mutatóba megmaradt, 47 esztendős tagja. Aki legfeljebb a tekintetben okozhatott csalódást pedagógus szüleinek, hogy míg ők inkább humán vonalon működtek, ő megrögzött reálos lett.
Az így és a hierarchikusan is megjárt nagy út viszonylag kis földrajzi távolságon belül zajlik: "Rákosliget, Rákoscsaba-Újtelep, Lőrinc, Rákosszentmihály, Újpalota, Cinkota - először a szüleimmel, később már a feleségemmel költöztem ide-oda." Az indulás egyébként akár sok minden mást is sejtethetett: "Szavalgattam, csináltunk színjátszókört, énekeltem kórusban, de sokat fociztam is, és sakkban megnyertük a középiskolás bajnokságot." Végül a Műszaki Egyetem gépészmérnöki diplomájával elektronikai tervezőként indít, majd 1986-ban a Műegyetem Gépészmérnöki Karának matek tanszékéről lesz az MTA Matematikai Kutatóintézetének bedolgozója is.
Nyilván ez sem elégítheti ki teljesen, mivel már 1990-től a fővárosi közgyűlés tagja, és hamarosan az SZDSZ frakcióvezetője ugyanitt. Párttag is lesz, mégis alulmarad az 1994-es parlamenti erőpróbán - igaz, megtalálja egy politikai államtitkári poszt a közlekedési tárcánál. 1998-ban már a direkt pofozkodást elkerülve, országos listáról jut a Házba, miként 2002-ben is. A politikai feszültségeket 1999 óta anyaegyetemének differenciálegyenletek tanszékén vezeti le. Eközben éri 2002-ben a felkérés a szabaddemokraták által kitalált új tárca irányítására.
"Modellmozdonyaim ma is megvannak, énekelek a parlamenti Szená-torok kórusban, sőt néha egykori gimnáziumom, az István énekkarában is." Mindezt a "specmatekot végző" négy gyerek - Benedek 24, Gergely 21, Dániel 15, Viola 12 esztendős - mellett. A család reálvonalát csak erősíti a pesterzsébeti gimnáziumban matematikát és fizikát tanító feleség.
- Kampányszerűen szabadulnak a miniszterektől. Nem érzi a leváltás jeges fuvallatát?
- Ellenkezőleg. A változások segíteni fogják, hogy a kormányban erősödjön a modernizáció, a szemléletváltás, és erősödjenek annak hívei.
- Ezek szerint magát is ezek közé sorolja. Biztos, hogy így gondolja a kormányfő is?
- Úgy vélem, igen. A miniszterelnök dinamizálni kívánja a kormány munkáját, és ebben mindenekelőtt azokra számít, akik abban hisznek, hogy a sikeres Magyarországot elsősorban a sikeres emberek és vállalkozások jelentik.
- Szép, kerek hitvallás. Igaz, nem először él meg kormányrendülést. Medgyessy Péter megpuccsolásában utóbb büszkén vállalt szerepet a pártja is. Legutóbb viszont Szili Katalin köztársaságielnök-jelölésének ügyében fityiszt kaptak...
- Egyelőre a koalíciós partner kongresszusa valóban megszavazta. A mi álláspontunk változatlan: a köztársaság méltóságát leginkább nem egy pártpolitikus tudja megjeleníteni.
- Liberális kollégái - Béki Gabriella, Mécs Imre, Wekler Ferenc - viszont máris meginogtak. Kormánytagként nem gondolkodik valami hasonlón?
- Legjobb belátásom szerint döntök. Csak nem gondolják, hogy ennél többet mondok?
- De, gondoltuk. Vagy hogy megvárja a Fidesz szimpátiaszavazásának eredményét...
- Na ez az, ami egyáltalán nem befolyásol majd. Ahogy múlnak az évek, a fideszesek egyre kevésbé értik a demokráciát. Ráadásul kezdenek olyanokká válni, mintha Goucho Marx a nevükben mondta volna: "Ezek az elveim. Ha nem felelnek meg, vannak mások."
- Markáns. Miért nem ilyen a minisztériuma is?
- Úgy érzem, hogy az infokommunikáció népszerűsítésében egész Európa eléggé szürke, nálunk meg különösen nehéz ezzel előretörni, mert nagyok az ellenérzések, hatalmas a technikai konzervativizmus. Pedig a digitális analfabetizmus ma legalább akkora veszélyt jelent, mint száz évvel ezelőtt az írástudatlanság.
- A miniszterként is művelt matekoktatással küzd ez ellen?
- A matematikaoktatástól azért sem akarok szabadulni, mert kellenek a Prospero-szigetek, ahová el lehet vonulni, és ahol egészen másról lehet beszélni.
- A régi rezsimben is szeretett már egészen másról beszélni?
- Igen, például úgy, hogy édesapámmal elmentünk a 301-es parcellába. Utána jöttek a tüntetések, majd részt vettem a helyi Fidesz szervezésében, miközben egyik egyetemi kollégám révén kapcsolatba kerültem a Hálózattal, de bábáskodtam olyan pártok újjászületésénél is, amilyen a KDNP. Nem néztem mást, mint hogy jöjjön valami más, ami plurális.
- A politika aztán olyannyira elsodorta, hogy 1994-ben hipp-hopp közlekedési, hírközlési és vízügyi államtitkár lett. Elég volt az önbizalom? Hogy csak akarni kell, és menni fog?
- Nyilván nem köztudott, de a fővárosban a tulajdonosi bizottság egyik vezetőjeként irányítottam a nagy fővárosi szolgáltatók részvénytársasággá alakítását, sőt a Tv3-at létrehozó médiabizottság elnöke is voltam. Ami pedig az önbizalmamra vonatkozó csipkelődésüket illeti: a politikát nem lehet markáns önbizalom - mondhatnám: akarnoktermészet - nélkül végezni. Persze kell alázat is, mert ha az nincs, tévútra tévedhet az ember.
- Nyilván kell alázat az arculatformáló csapatok utasításának követésére is. Reméljük, a feleségének is tetszik az eredmény. Nincs lelkiismeret-furdalása, hogy az ön menetelése és a négy gyerek mellett talán az ő érvényesülési vágyai háttérbe szorultak?
- Nincs szó erről, tanári diplomát szerzett, és ma is tanít. De talán a zenével valóban többet foglalkozhatott volna. Bár ma is nagybőgőzik az István Gimnázium jubileumi zenekarában. A nagy vágyak szerintem így sem maradtak ki az életéből.
- Egyébként elvi kérdés önöknél, hogy a felesége tanítson? Vagy ennyire kell a pénz?
- Nem is tudna otthon ülni. Szeret is kamaszok közt lenni. Egyébként biztosan vannak tévhitek a miniszteri fizetésekről is. A négy gyerekhez ugyanis minden pénz jól jön.
- Lehetségesek más természetű problémák is. Pártja küzd az alkalmi drogfogyasztók kriminalizálása ellen. Mit tenne, ha megtudná, valamelyik gyereke belebotlott a drogba?
- Beszélgetnénk róla, mint minden másról, ami egy családban probléma.
- Na jó, de a törvény nem ezt várja el. Szóval: együttműködne a hatóságokkal?
- A gyerek az első. Ez természetes. Őt védeném.
- Ugyanilyen megértő lenne, ha kiderülne, hogy a Fideszhez csatlakozással lázadnának?
- Biztosan jókat vitatkoznánk. De nem ördögtől való dolog másként gondolkodni. Liberális politikusként azt gondolom, a világ akkor jó, ha mindenki jól érzi magát benne.
- Önnek ehhez ott van a parlamenti képviselők kórusa. Igaz, itt olyanokkal fújhatja együtt a dalt, akik röviddel ezelőtt mindennek elmondták...
- Karnagyunk szokta mondani: a harmónia nálunk úgy jön létre, hogy minden szólam a maga nótáját fújja. Egyébként megfigyeltem, hogy éneklés után mintha kevésbé piszkálódnának...
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN