Amikor a látszat(hivatalnok) csal
A visszaélések leleplezése helyett látszathivatalok bújnak ki a földből, ahol látszattisztségekben múlatják az időt alibiemberek. Ha mégis van, aki hivatalát komolyan veszi, azt előbb-utóbb elcsapják.
Kertes házban, panelben egyaránt jó szolgálatot tesz egy nagyhangú, harapós eb. Visszariasztja a betörőt, házalót, pártaktivistát, jelzi, ha megérkezett a postás a levéllel vagy nyugdíjjal. De bajban lenne az a négylábú, akit a ház népe, melyre vigyáz, arra tanít: tépje meg a családfőt, ha a rezsi befizetése helyett elkocsmázza a pénzt, és borszagúan jön haza. És még tanácstalanabb lenne házőrzőnk, ha – miután az ukáznak megfelelően cselekedett – az ittas gazdi jól eltángálja. És most viszik a sintértelepre, mert hálátlan bestiaként beleharapott az őt etető kézbe.
A fenti eset nemegyszer megtörtént hazánkban, csak éppen a főszereplők nem ebek, hanem emberek voltak. A magyar groteszket úgy produkálják, hogy néhány közszereplő úgy dönt, (látszat)cselekvésbe fog a korrupció ellen. Ilyenkor kinevezik beosztottjaikat új tisztségbe, amelynek munkaköri leírása röviden emígy hangzana: “figyeld már, nem lopok-e!”
Keller az üvegzsebbel |
Ugyanezen alibi szerepet osztotta volna Szegeden a kormánypárti önkormányzat Csapó Balázs “városi ombudsmanra.” De a köznek eme őrkutyája nem vette tréfára feladatát és vicsorogni kezdett, amikor a gazda kétes ügyleteinek nyomára vezette a szimata. Ki is tiltották az ülésező tulajdonosi grémium üléséről. Csapó úr két dolgot tehet: vállalja a kirakatember szerepét vagy továbbra is nyakaskodik, de akkor előbb-utóbb útilaput kötnek a talpára. Persze van még egy lehetőség: lemondani, és nem venni részt a további kutyakomédiában.
Nagy divatja van manapság az “udvari" ombudsmanoknak is. Az oktatási tárca is kreált – még az előző ciklusban – ilyet, oktatási jogok biztosa címszó alatt. Hogy a dolognak semmi értelme ne legyen, miniszteri rendeletben igencsak szűkre vették a hatáskört. A “rendes” országgyűlési biztosnak közvetlenül, más fórum beiktatása nélkül írhat a polgár. A minisztériumi biztos viszont a jogszabály alapján “érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja a beadványt, illetve az eljárást megszüntetheti, ha a kérelmező – a bírósági eljárás kivételével – nem merítette ki a rendelkezésére álló jogorvoslatokat”. Tehát a diáknak, aki igazgatói önkényeskedések szenvedő alanya, először a tanintézményen belül vagy a tulajdonos önkormányzatnál kell panaszkodnia. Ám amíg a “biztos úrig” ér az ügy, addig a vétkesek nyugodtan eltüntethetik a a nyomokat.
Egy tanúlság bizonyosan leszűrhető: egy szervezet gazdálkodását, általában a működését, tőle független intézményeknek kellene ellenőrizniük, nem pedig a vezetés által kinevezett alantasoknak.