Sólyom Lászlót sem szavazzák meg, aki pedig nem párt-elkötelezett, az ő

jelölésének elvetése inkább a rendszerváltás kezdetén kialakult MDF-SZDSZ ellentétre vezethető vissza. Pető szavaiból arra lehetett következtetni, hogy a szadesz voltaképp egyetlen országgyűlési képviselő jelöltségét sem támogatja. Korábban bedobták Gombár Csaba nevét, akit az előző rezsim végóráiban, 1988-ban kizárási határozattal távolítottak el az MSZMP-ből.

Csütörtökön meglepő fordulat történt: Kuncze Gábor pártelnök elkezdte lebegtetni az SZDSZ tegnap még sziklaszilárdnak hitt álláspontját azzal, hogy Pető véleményét „nem hivatalossá” nyilvánította. („Nem az SZDSZ hivatalos álláspontja.”). Magukat megnevezni nem kívánó emeszpés politikusok ebből arra következtetnek, hogy a színfalak mögött folyó lázas tárgyalásokon koalíciós partnerük talán mégiscsak elfogadja Szili Katalin jelölését az államfői posztra, és ennek fejében az MSZP több mindent kilátásba helyezhet: átengedhetné az SZDSZ-nek a legfőbb ügyész állításának jogát, segíthetné az SZDSZ parlamentben maradását, sőt, valamilyen formában átmenthetné a Budapest önkormányzatában elfoglalt szabaddemokrata pozíciókat.

Az SZDSZ néhányszor már radikálisan megváltoztatta álláspontját, még ha egyesek szerint csupán „pragmatikus döntésekről” volt is szó. Így például Magyar Bálint 1994-ben kijelentette, hogy Horn Gyula semmiképpen sem lehet a szocialista-liberális kormány feje. Vagy Medgyessy D209-es botránya kitörésekor, 2002 nyarán, a liberálisok váratlanul elálltak attól, hogy a kormányfő lemondását követeljék.

Szombaton a szocialisták elnökségi ülése fog határozni jelöltjükről. Az MSZP-nek saját sorait is rendezni kell. Csütörtökön Gyurcsány Ferenc kormányfő ugyan azt közölte, hogy a parlament dolga az államfő megválasztása, és ő ebbe nem kíván beavatkozni, ám a fent idézett politikusok szerint Gyurcsány nagyon is részt vesz a párton belüli lobbyzásbnan, „nélküle semmilyen döntés nem születik”.

A szocialisták mindenesetre reménykednek, sikerül jobb belátásra bírni az engedetlen koalíciós partnert. Bizton emlékeztetik őket a csehországi elnökválasztás fiaskójára. A prágai parlamentben szociáldemokrata többség volt, ennek ellenére  a korábban pártfinanszírozási botrányába belebukott konzervatív Vaclav Klaus jutott Václav Havel megüresedett székébe. Szóval a láthatáron felsejlenek az alku körvonalai.

MOHAI V. LAJOS