Lép-e az MSZP Veres János ügyében?
Félő, hogy gyors reagálás híján tovább amortizálódik az MSZP erkölcsi tőkéje. Igen, Veres János és tsa utazgatásaira, a zavaros és ellentmondó indoklásokra, a közpénzek illetéktelen felhasználásának gyanújára utalunk. Ha az MSZP habozik, akkor Bajnai Gordon miniszterelnöknek kellene mielőbb döntést hoznia.
Ötven nappal a választások előtt, amikor a Fidesz már vágni kezdi a centit (Pelczné Gáll Ildikó alelnök szombati politikai performance-a keretében, a Parlament előtt), és amikor programadó választási beszéddel („Utánam, srácok!”) startvonalra lépett Mesterházy Attila személyében a szocialista kormányfőjelölt, Veres János volt pénzügyminiszter, jelenleg a „keleti kapcsolatokért felelős” kormánybiztos újabb és újabb „bagatelljeivel” borzolja a közönség idegeit. És, teszem hozzá, vélhetően főleg a maradék szocialista szimpatizánsokét.
A közpénzen történő utazásokra az újabb magyar demokráciában már többen ráfizettek Szabadi Bélától az elhíresült bostoni utazásával 2002-ben szavazatokat vesztő Orbán Viktorig.
Ám ha már Makaón volt Veres János a beosztottjával (a Blikk értesülései szerint Fehéroroszrországban, Sanghajban és Mongóliában is fontos tárgyalásokon vettek részt kettesben), vajon miért kell cinikusan, a választópolgárokat semmibe véve mellébeszélni, mutogatni másra, a kancelláriára, az MSZP-re? Érthetetlen az is, hogy Veres az amúgy is hitelességét veszített, ezer sebből vérző MSZP-t vajon személyén keresztül miért teszi ki újabb és újabb lehetetlen helyzeteknek kampányidőben. Miért éri meg az MSZP-nek, mint már annyiszor korábban, hogy Veres miatt kelljen magyarázkodnia? Vajon mikor telik be a pohár?
A szocialista vezérkarnak most lépnie kell az MSZP jövője érdekében, no meg azért is, hogy valami erkölcsi hitele azért maradjon, ha majd a Fidesz-kormányzatot bírálja. Hiszen Gyurcsány Ferenc komoran megjósolta pénteken, a szocialisták szombathelyi zártkörű rendezvényén, hogy ha rajta múlik, az MSZP várható ellenzékként fölöttébb kemény ellenfél lesz. Mint a Magyar Nemzet birtokába jutott, kicsempészett hangszalagon hallható: „Ha énrajtam múlna, én (…) stílusban és karakterben olyan kemény [lennék…], amilyen kemény csak lehet. Stílusban és karakterben, hogy a miniszterelnök átkozza a pillanatot minden hétfő reggel, amikor tudja, hogy velünk szembe kell nézni.”
Kívánom, hogy a szocialistáknak legyen erejük a személyi konzekvenciák levonására – függetlenül az immár felgyorsult kampánytól. Ha pedig ehhez, a közvélemény előtt ismeretlen okból a szocialistáknak nincs merszük, tegye meg nekik a szívességet Bajnai Gordon miniszterelnök, és penderítse ki a végrehajtó hatalomból a magáról megfeledkezett közembert. Bár beígérték neki a londoni Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) alelnöki posztját, kérdés, hogy ezek után mekkora hatékonysággal tudna fellépni országunk érdekében.
Nem gondolom, hogy lenne utolsó utáni pillanat még.
Dalmáth Lajos