Miközben mindenki a leminősítésünket taglalja, meg hogy hogyan lehet Matolcsy Györgyöt a fejéről a talpára állítani...
Miközben mindenki a leminősítésünket taglalja, meg hogy hogyan lehet Matolcsy Györgyöt a fejéről a talpára állítani úgy, hogy azért az IMF-el is meg tudjunk állapodni, teljesen elsikkad az a politikai memoár-kezdemény, amit az első, egyben ideiglenes köztársasági elnök tett közzé a hétvégén a Magyar Nemzetben.
Szűrös Mátyás, aki 1951-ben iratkozott be a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP), 1956-ban átjelentkezett az MSZMP-be, majd az elmúlt években lassan átevezett nemzeti und szocialista irányba, Birodalmak satujában: emlékezés és emlékeztetés címmel számol be arról, hogyan látta ő 1981-ben moszkva nagykövetként Magyarország kapcsolatfelvételét az IMF-el, pontosabban annak szovjetektől való előzetes engedélyeztetését. Nos, sok köszönet nincs e rövid memoárban: Szűrös a nagy semmit írja le, de azt nagyon fontoskodva, mindennemű kritikus önreflexiótól mentesen. (Az írást szívesen belinkelnénk, de az mno.hu nem tartotta azt közlésnek érdemesnek.)
Szűrös, aki mostanában azzal szerepel a médiában, hogy nem aggódik exkomcsi nyugdíjának "megpiszkálása" miatt, már az írás első harmadában levonja a konklúziót: onnantól, hogy '82-ben tagja lettünk az IMF-nek meg a Világbanknak, "kettős, keleti és nyugati függésbe került hazánk, és azóta egy-egy rövidebb időszakot kivéve kilátástalanul vergődünk az adósságcsapdában." Az exdiplomata annak dacára is "súlyos lépésnek" nevezi az akkori döntést, hogy maga is hangsúlyozza: a szovjetek nem lettek volna képesek (vélhetően nem is akartak volna) Magyarországnak hitelezni.
"Feltűnő volt, ahogyan a magyar párt és kormány magas rangú képviselői (...) sűrűn egymást követve érkeztek IMF-es és piaci szakértőik kíséretében a szovjet fővárosba gazdasági kérdések megtárgyalására és hitelkérés előterjesztésére, egyben a nagy szövetséges iránti hűség és elkötelezettség kinyilvánítására" - rántja le a leplet nagy meglepetésünkre a reálpolitikai kulisszatitokról, miközben másutt megemlíti: ő maga nem vehetett részt mindegyik mítingen, pedig jó lett volna.
A cikk igazi értelme nem is igazán a Moszkvától és az IMF-től való függés morális egybemosása, hanem az a legutolsó bekezdés, amelyben Szűrös aktuálpolitikai konklúziót von le a történtekből: "A mostani, nemzeti elkötelezettségű kormányunk szintén nincs könnyű helyzetben az IMF-el, de különösen nem a mögötte álló globális pénzügyi hatalmi erőkkel és spekulánsokkal szemben. A szerző "széles körű társadalmi és nemzeti összetartást" sürget, hogy kilábalhassunk az adósságcsapdából, és mi a teendő most, hogy a kormány visszatér az egyik függéshez, az IMF-hez? "...a szóban forgó kérdésekben a kormány támogatásában fogalmazható meg a helyes érdemi és hazafias hozzáállás." Logikus.
Érdemi és hazafias újságírókként akkor már csak hadd emlékeztessünk arra, mit is értett 2009 tavaszán Szűrös Mátyás "széles körű nemzeti összetartáson": Fidesz-KDNP-MIÉP-Munkáspárt szövetséget. "A jobboldalon itt van egy plebejus, tisztán nép-nemzeti elkötelezettségű és szociálisan érzékeny párt, a MIÉP, amely már bizonyította rátermettségét. Konstruktív ellenzékként a parlamenti munkájával bebizonyította, hogy valódi és jó célokért küzd. A MIÉP mindig következetes nemzeti politikát folytatott" - tette hozzá a szintén mindig következetes Szűrös Mátyás.