„Azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk” – ezt Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke mondta a Fidesz kongresszusán 2015-ben Magyarországon. Ez a gondolat végtelenül kínos. Még annál is kínosabb, mint a „gender” angol szót „g”-vel ejteni „dzs” helyett. Mert míg utóbbi csak műveletlenségről árulkodik, előbbi a nők és férfiak közti egyenlőség semmibe vételéről.

Ami egyébként a Fidesz politikájának egyik alappillére. Ne tévesszen meg minket, hogy a Fidesz képviselői között alacsony számban nők is előfordulnak, Pelczné Gáll Ildikó nevét például nem véletlenül kizárólag Fidesz-kongresszusok idején halljuk, se előtte, se utána. De nemcsak Kövér László hiszi, hogy a nők önmegvalósításának csúcsa a gyermekszülés – szemben például a férfiakkal, akiknek az apaságáról hasonlókat sosem mondanának, pedig az is elég fontos –, hanem ez ma a magyar kormány hivatalos álláspontja.

Nem véletlen, hogy tagjai között nincsen nő. Orbán Viktor miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy „a magyar politika alapvetően a folyamatos karaktergyilkosságra épül. Ez brutális helyzeteket teremt, amit bírni kell, de a nők ezt nem bírják”. A politika karaktergyilkos természetét illetően még igaza is lehetne, bár a tényekhez az is hozzátartozik, hogy a magyar politika sokkal kevésbé épül a politikusok személyes hitelességének lerombolására, mint például az amerikai, ahol a politikusok magánélete állandó témának számít. Ugyanakkor Németország, Jamaica, Dél-Korea, Horvátország, Brazília és Lengyelország jelenleg női vezetővel működik, és a politika ezekben az országokban sem kevésbé karaktergyilkos műfaj, mint nálunk. És akkor még nem beszéltünk azokról az országokról, ahol vannak női miniszterek a kormányban – tehát nyolc ország (köztük hazánk) kivételével az összesről a világon.

A kormány nőpolitikája egyébként érdekes kettősséget mutat. Egyik oldalról a kormány kifejezetten előremutató lépésként feloldotta a gyed melletti munka tilalmát, lehetővé téve, hogy kisgyermeket nevelő nők bejelentve dolgozzanak, ami fontos lépés a kétkeresős családok felé. Ezzel csökkenhet az idő, amit a nők a gyermeknevelés miatt a munkaerőpiacról kiszorulva töltenek, növelve ezzel a nők döntési szabadságát.

A másik oldalról pedig létezik az abszolút tapló szexizmus, ebbe a kategóriába sorolható Kövér László és Orbán Viktor fent idézett kijelentése. Még talán ennél is felháborítóbb, mennyire elnéző a kormánypárt a nők elleni erőszak ügyében. A nőverő „vak komondoros” Balogh Józsefet egészen mandátuma lejártáig senki nem szólította fel a Fideszből lemondásra, legnagyobb büntetése volt, hogy ki kellett ülnie a kormánypárti frakcióból. A Fidesz képviselői és a kormány emellett szándékosan húzza-halasztja a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálását, amely többek között egy, a családon belül erőszak ellen fellépni képes hatékonyabb intézményrendszer felállítását szorgalmazná. Mindezt egyébként egy olyan országban teszik, ahol szakértők becslése szerint 270 ezer nő él jelenleg is bántalmazó kapcsolatban. Hivatalos statisztika erről nincs.

A „genderőrületről” értekező Kövér László beszéde egyébként még egy dologra rávilágít. Kövér, Orbán és a Fidesz vezetői folyamatosan úgy tesznek, mintha a világ maga a megtestesült liberális álom lenne, ahol a különböző társadalmi csoportok és osztályok közötti egyenlőség rég megvalósult, ahol az élet legfőbb problémája a túlzott politikai korrektség és szabadosság. Holott a világ és benne Magyarország abszolút nem ilyen hely. Hanem olyan, ahol Kövér László kijelentheti, hogy a lányaink önmegvalósításának csúcsa, ha unokát szülnek nekünk (!), és ezért nem kiröhögik, hanem megtapsolják.

Orbán Viktor és kormánya folyamatosan úgy tesz, mintha ők lennének az elnyomott kisebbség: a magyar vállalkozók, akiket a multik nem hagynak érvényesülni, a magyar nép fiai, akiknek szabadságát a nemzetietlen Európai Unió korlátozza, a heteroszexuális férfiak, akiket az egyenlőség hívei kihalásra ítéltek. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbánék nap mint nap lopják meg az országot, formálják a jogot saját üzleti érdekeik szerint. A hagyományos családmodellt pedig a nemek (idegen szóval: gender) közti egyenlőség elve egyáltalán nem korlátozza. Sőt, tapasztalatom szerint az olyan férfiak könnyebben találnak megfelelő partnert, akik a nőkre nem tenyészállatként, hanem emberként tekintenek.

Amikor a Fidesz politikusai arról beszélnek, hogy „azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk”, valójában nem a gyermekszülés örömét dicsőítik, hanem ezt állítják szembe az önmegvalósítás más formáival. Ebben az érvelésben nem az a hazugság, hogy a gyerek születése minden másnál fontosabb, hanem az, hogy ez kizárná a nők önmegvalósításának egyéb formáit. Vagyunk egy páran ebben az országban, akik azt szeretnénk, hogy például a feleségünk ne csak anyaként, hanem mondjuk munkatársként, vállalkozóként, művészként vagy társasági emberként is boldog legyen. Magukat konzervatívnak hazudó, valójában szimplán soviniszta politikusok elzavarásával tehetünk értük.