Magyarország jobban teljesít. A gazdaság dübörög, infláció nincs, a kerítés áll, és ha nyílik a pitypang, mindig akad újságíró, aki megírja. Eljött tehát az idő némely renitens szektor megregulázására, különben elszáll velük a ló. Miután tehát a kormányzat sikerrel vívta meg szabadságharcát saját népe ellen, és a plázastoppal meg a vasárnapi zárvatartással megakadályozta pár ezer teljesen fölösleges munkahely létrejöttét, elhatározta, hogy jól megbünteti a már megbüntetett szemét, élősdi multikat.

A büntetés úgy néz ki, hogy a 400 négyzetméternél nagyobb üzletek számára kötelezően előírnák, hány embert kell foglalkoztatniuk. Kötelezően. Privát kereskedelmi láncok. Miután kormányzati küldöncök járhattak a Tesco, az Auchan, a Media Markt és hasonlók boltjaiban, és azt tapasztalhatták, hogy senki nem szolgálja ki őket, úgy döntöttek, adminisztratív úton oldják meg azt, ami a boltra és vevőire tartozik: jövő évtől az a szabál, hogy minden 70 négyzetméterre esik majd legalább egy alkalmazott.

A hiperekben és a szuperekben tehát vélhetően a duplájára nő majd az eladók száma, és ez fogyasztóvédelmi szempontból remek hír, a NER mindig a szívén viselte fogyasztói szempontjainkat. Az, hogy akkor a bérköltségek is duplájukra emelkednek, nem ügy, ki tudja azt gazdálkodni a rohadt multija, majd az anyacég szépen besegít, ha egyáltalán kilát a profithegyek mögül. A célt mindenkinek világosan látnia kell: a bevételt "ne elsősorban a belső tartalékaik vagy nyereségük növelésére, hanem a magyar alkalmazottak bérfejlesztésére fordítsák".

A hibátlan érvelés, a kristálytiszta logika alapján történő tervezés és végrehajtás egy jól ismert, sokáig népszerű gazdaságpolitika alapjaihoz való visszatérést jelent, amelyet ismert sikere okán csak üdvözölni tudunk. A gondolat lényegét az Országos Anyag- és Árhivatal korábbi elnöke, Csikós-Nagy Béla foglalta össze A magyarországi árvita két szakasza című írásában (Közgazdasági Szemle, 1966/4):

...a terv minden részletet felölelő szabályozó, a tervszerűséget a központilag kiszámítható népgazdasági optimum és az erre épülő tervutasításos mechanizmus jelenti (...) a népgazdasági optimum ... a központi terv szabályozása alapján, de a tényleges piaci folyamatok végeredményeként alakul ki objektíve. Teljes egészében lehetséges tehát, hogy amikor a vállalatok reagálnak a gazdasági szabályozó eszközökre, nem produkálják minden részletében a népgazdasági tervet.

A projektet tervgazdaságnak hívjuk, és az a lényege, hogy valakik odafönn gondolkodnak helyettünk is, mert jobban tudják, mi kell nekünk, mint mi magunk, akik csak apró porszemek vagyunk a NER univerzumában. A lényeg a központilag kiszámítható népgazdasági optimum, amit akkor is teljesíteni kell, sőt akkor igazán, amikor a vállalatok úgy reagálnak, hogy nem produkálják mindig a tervet. Mostantól a NER szabja meg, ki hány embert vehet fel, mikor lehetnek nyitva, és persze nem várat magára sokat az az idő, amikor a termékek árát is központilag számítják majd ki. Nehogy a véletlenen csússzon el az optimum.