Vegyünk inkább egy csonkagúlát. Vegyünk mély levegőt. Tanúsítsunk önmérsékletet. Szaporodjunk osztódással. Vagy anélkül. Pucoljuk meg az ablakot, lehetőleg eső előtt. Szállingózzunk alá szép, nagy pelyhekben. Nézzünk érdeklődéssel. Hasítsunk atommagot. Etessük meg Schrödinger macskáját. Görbítsük meg a teret. Műveljük kertjeinket. Vessünk, ahogy arattunk. Vessünk egy pillantást. Lépjünk egyszerre, lépjünk olajra, menjünk lépre. Ütközzünk tényállásba. Koncentráljunk erősen a jobb kézfejünkre, tűnődjünk el az ujjaink fölött, várjuk meg, amíg körmeink gyöngyházfényben kezdenek csillogni. Szemezzünk egy macskaszemmel. Borzoljuk föl a hajunk és az idegeink. Toljuk össze az asztalokat, rakjuk rá a kredencet, rakjuk rá a székeket, rakjuk rá a gyereket, majd szedjük le az egészet (biztonság kedvéért kezdjük a gyerekkel). Borítsunk fátylat a múltra. Maradjunk fölöslegesnek. Fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk. Tényleg annyi mindent lehet csinálni, delirálni és deriválni, érezni, vérezni, egyelni és őgyelegni, összejönni, szétmenni, csak azt, csak azt az egyet hagyjuk már a picsába, hogy Szijjártó Péternek milyen megoldási javaslatai vannak a világ problémáira.