Nettó hazugság, amit Victor Ponta állít a migránskérdés magyarországi kezeléséről, és méltatlan egy XXI. századi politikai vezetőhöz – jelentette ki kedden a külgazdasági és külügyminiszter, és felszólította a román miniszterelnököt, hogy fejezze be a Magyarországról szóló hazugságait. Továbbá amit az osztrák kancellár mondott, az is méltatlan a XXI. század bármely uniós vezetőjéhez. A szerb munkaügyi miniszter sem mond igazat, aki szerint nem tájékoztatták őket a teljes határzárásról. És a svéd miniszterelnöknek a migránsválsággal kapcsolatban Magyarországra tett megjegyzése is elfogadhatatlan. Megkapta a magáét a francia külügyminiszter és államtitkára is. Ezek csak szemelvények az elmúlt napokból. Hát igen, az emberek különböző vérmérsékletűek. Van, aki könnyen kijön a béketűréséből, de az ne menjen diplomatának, vagy a diplomaták főnökének.

Nem vitás, hogy a menekültválság kapcsán a világsajtó és nyomában számos külföldi politikus tett Magyarországról a jogos bírálatok mellett túlzó és igazságtalan megjegyzéseket is. Előfordultak téves, valótlan információk. Ezeket természetesen vissza kell utasítani. Az is kétségtelen, hogy az éppen büntető eljárás alatt álló Victor Ponta vagy a felső-ausztriai és bécsi tartományi választástól rettegő Werner Faymann részben belpolitikai okokból keménykedik. (Ahogy egyébként Orbán Viktor is a Jobbikkal szemben próbál hasznot húzni a helyzetből.) Csakhogy diplomáciának éppen azt a művészetet hívják, hogy éles helyzetekben is lehet határozottan, de nem gorombán fogalmazni. Ha Szijjártó nem rúgott volna ki a minisztériumából csaknem mindenkit, aki ezt még tudta – azokat is, akiket már az ő kormányzásuk idején Martonyi János és Navracsics Tibor vitt oda –, és egy pillanatig is felmerülne benne, hogy bele kellene tanulni abba, amit korábban soha nem csinált, akkor találhatna olyanokat, akik ezt elmagyaráznák neki. Ő ellenben még meg is ideologizálja a viselkedését a pestisrácok-hu-nak adott – egyébként gusztustalanul alákérdező és újságírói magatartást nyomokban sem tartalmazó – interjúban: „Ebben a helyzetben a diplomáciai finomkodásoknak nincs helye. Csak egyenesen és világosan lehet fogalmazni, a mellébeszélésnek semmi értelme.” Ennek jegyében lassan minden szomszédunkkal és távolabbi partnerünkkel összeveszünk, csak a magyarellenes állampolgársági törvényhez ragaszkodó szlovák Ficóval vagyunk jóban.

Ezzel csak az a baj, hogy a kapcsolatokat továbbra is fenn kell tartani. Személyükben sértegetett partnerekkel ez nehezen megy. A hidegháború idején a szovjet diplomatáknak volt szokásuk így viselkedni, de az már rég volt, továbbá a Szovjetunió világhatalom volt. Persze, a diplomáciában sok a képmutatás, álságos magatartás, megjátszás, de az elmúlt néhány évszázadban mégiscsak kialakult az a gyakorlat, hogy vannak politikusok, akik veszekszenek, és vannak diplomaták, akik a háttérben megpróbálják elsimítani a dolgokat, és fenntartják a civilizált érintkezést.

Ha még lenne a kormány környékén, aki ért a diplomáciához, és meg is mer szólalni, az arra is figyelmeztethetné a miniszterelnököt és miniszterét, hogy nem feltétlenül bölcs dolog belemászni a német belpolitikai viszályokba. Értem én, hogy Orbán és a bajor CSU kölcsönösen rajonganak egymásért. De azért tudni kell, hogy a CSU annak a faroknak a szerepét játssza, amely csóválni próbálja a kutyát. (Bár önállóskodásának néha egy kis szereposztás-íze is van.) A „nagy testvér” CDU-nak oda kell figyelnie rá, de ez mégis egy olyan párt, amely a 16 tartomány közül csak egyben létezik. Igaz, ott rendíthetetlenül kormányoz ősidők óta, és az is tény, hogy ez az egyik legfontosabb tartomány: a 70 000 négyzetkilométeres és 12 millió lakosú Bajorország független országként is jelentős volna. De nem az. Vagyis lehet asszisztálni Seehofer bajor pártvezér-miniszterelnök Merkel kancellárral szembeni áskálódásához, de ennek Magyarország megihatja a levét.

Egyszóval nem ártana, ha Magyarországnak lenne diplomáciája.