A Demján-csoport egymillió eurót ajánlott fel a menekült gyermekek körülményeinek javítására.

A menekültválság megoldása korábban nem tapasztalt kihívást jelent. Gyakran halljuk: ez nem egy-egy ország ügye, hanem európai összefogást igényel. Könnyen elképzelhető, hogy még ennél is többre lesz szükség: valójában a menekültek hazájának térségét ugyanúgy be kell vonni a tényleges megoldásba, mint más jelentős hatalmakat, akár az USA-t is. Az együttműködés felismerésének fontossága, s különösen kidolgozása szokás szerint nehézkesen halad. S hol vagyunk még a megvalósítástól!

Mindeközben a magyar kormány szerint hazánk „frontországgá” vált. Jól jelzi ezt a plakátháború, a vasfüggönyre emlékeztető kerítésépítés, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet kihirdetése, ennek keretében pedig a katonaság bevetésének lehetővé tétele. Mi jöhet még!?

A leginkább látható, sürgős teendő a menekültek ellátása, segítése. Ez elsődlegesen állami feladat. Magyarországon inkább: az lenne. Persze, mindenütt kihívást jelent az eddig nem tapasztalt menekülttömeg ellátása, segítése. Nálunk az a kérdés, van-e erre az államnak valódi szándéka.

Az állami vonakodás, késlekedés miatt elengedhetetlenné vált, hogy civil önkéntesek segítsék a menekülteket.

A rendszerváltás után naivan azt reméltem, hogy a felső tízezer tagjai példát mutatnak majd, hiszen tehetik. Segítik az elesetteket, az oktatást, a kultúrát, a támogatásra érdemes szerveződéseket. Az elmúlt negyedszázadban párját ritkította az önzetlen, bőkezű mecenatúra, a társadalmi felelősségvállalás felismerése és példaadó gyakorlása. Ebben a társadalmi közegben nem volt meglepő, hogy a menekültek megsegítésében sem jeleskedtek a vállalkozók.

Demján Sándor, Magyarország egyik leggazdagabb embere úgy tűnik, fontosnak tartja, hogy ez a helyzet megváltozzon. Példaértékű döntése új korszakot nyithat.

A VOSZ elnökeként szólítja fel a cégeket, szervezeteket, magánembereket, hogy csatlakozzanak e nemes kezdeményezéshez: „…mind magánemberként, mind a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökeként egyaránt kötelességemnek érzem, hogy segítsünk az arra rászorulóknak”.

Vajon hányan fogják Demján Sándor példáját követni?