Egy osztrák zöld politikus felesége levideózta, hogy Röszkénél a menekültek, magyarjogi szempontból illegális határátlépők nem állnak sorba ennivalóért, ezért a rendőrök csak úgy beledobálják a nejlonzacskóba csomagolt szendvicseket meg ásványvizes palackokat a tömegbe, hogy a hátul maradóknak is jusson.

Akik valamikor régen láttak hajigáló mozdulatokkal végzett tyúketetést, legalább filmen, ebből sebtében azt a következtetést vonták le, hogy a magyar rendőrök úgy bánnak a menekültekkel, mint az állatokkal. Jobb lett volna azt a következtetést levonni, hogy a kormányzat bánik úgy a menekültekkel, mint a vadakkal, viszont a saját rendőreit is magasból le.

Nem így Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki azt a következtetést vonta le, hogy a migránsok „végtelenül türelmetlenek”, és nem akarnak sorba állni. Ha elmennének a kijelölt táborokba, ott minden jót megkapnának, étel-ital, folyóvíz, orvosi ellátás, csend, rend, fegyelem, de ahelyett, hogy betartanák az előírást, itten randalíroznak rögtön a határnál. „Rendre kell szorítani őket.”

Pedig nyilván hallották hírét a humánus bánásmódról és gyors ügyintézésről nyugodt időszakokban is messze földön híres magyar menekülttáboroknak. Nyilván hallottak arról, hogy abban az országban, ahol az állam inkább kártérítést fizet a börtönök túlzsúfoltsága miatt, a százezernyi menekültet bezzeg lakályosan ellátják. Nyilván hallottak arról, hogy milyen kiválóak az esélyeik, hogy Magyarországon megkapják a menekültstátust. Akár egy a nyolcvanhoz is lehet. És mégis tovább akarnak menni, ahogy Kovács kormányszóvivő fogalmaz, „valahová”. Nem jó nekik az, ami itt van.

Pedig minden szükséges tájékoztatást megkaptak arról, kurva nagy óriásplakátokon, jól olvasható betűkkel, hogy mi a teendőjük, ha Magyarországra jönnek. Igaz, hogy Röszkétől kétszáz kilométerre északra, három hónappal ezelőtt, amikor ők még valahol Anatóliában voltak, és magyarul, de mi a probléma?

Föl lehetne vetni, hogy ha a magyar kormánynak erre a kétségtelenül szükséges tájékoztatásra volt pénze, és tudta, hogy jön a migránsok árja, akkor a következő három hónapban miért nem tudott arab, pastu, tigrinya, kurd nyelvű tájékoztató füzeteket vagy akár csak röpcédulákat nyomtatni az olyan apró részletekről, hogy hova jöttek, mi a dolguk, mire számíthatnak, hová fordulhatnak, ha éhesek vagy betegek, hol kaphatnak egy takarót a gyerekeiknek. Hogy rendben, kapnak ételt, de azért sorba kell állni, الوقوف في الطابور للأغذية, nálunk ez a szokás, még ha a környezet nem is emlékeztet közművesített menzára. Hogy legyenek nyugodtak, az étel halal, nincs benne disznóhús, nem sért vallási előírásokat.

Három hónap alatt mégiscsak lehetett volna rendes fogadóállomásokat felállítani, a feladatra felkészített és nem agyonhajszolt rendőrökkel, netán egyéb személyzettel, beleértve a pszichológust, a tolmácsot, a nemzetbiztonsági kikérdezőt. Ha az a cél, hogy kezeljük a válsághelyzetet, és ne csináljuk.

De hát ezek vadak, fogalmuk sincs, mi a módi Európában. (Értse mindenki arra, akire akarja.)