A május 30-án megjelent nyomtatott HVG címlapsztorija az ír népszavazás volt, amelyen elsöprő többséggel szavazták meg a melegházasság engedélyezését. Olvasónk a téma feldolgozásával és a kapcsolódó jegyzettel elégedetlen volt. Levelét és szerzőnk válaszát az alábbiakban közöljük.

"Nagyon szeretem a HVG-ben, hogy a mai feldúlt és irányított sajtóvilágban is tárgyilagos és zömmel elfogulatlan tud maradni. Ezért is olvasom évtizedek óta. Legutóbbi számuk mégis nagyon egyoldalú volt. Az ír népszavazás eredményét méltatták, majd interjú Dombos Tamás melegjogi aktivistával és végül egy vélemény Tóta W. Árpádtól, és mindhárom írás a melegek mellett állt ki, maradinak, bigottnak, gonosznak és irigynek ítélve azokat, akik nem osztoznak ezen véleményekben.

Kockáztatok: vállalom, hogy hülye vagyok, mert én más nézeteket vallok. Hívő, keresztény vagyok, de nem katolikus, értékrendemben konzervatív centrista, de nem kormánypárti, egyfeleségű heteroszexuális, akit nem molesztáltak, és én sem molesztáltam soha egy másként gondolkodót sem. Hogy az egyház mit tanít, az nem érdekel, a Bibliából az látszik, hogy Isten ezt a témát bűnnek tekinti. Ugyanakkor különválasztja a bűnt és a bűnöst. A bűntől elborzad, az elkövetőjét sajnálja, és segítene neki. Én is így vagyok ezzel. Zsigerileg tartom undorítónak, ha két férfi intim viszonyban van egymással, egyszerűen felfordul a gyomrom, de olyan világban élek, ahol ezt megtehetik, és én ezt tiszteletben tartom. Ez a tolerancia. Bánt, de elfogadom, hogy ők így döntenek, és nyilvánosan megjelenítik ezt. Hogy ők ilyenkor intoleránsak velem szemben, az már egy más kérdés. Ez őket nem érdekli, mert én "vallásos fanatikus" vagyok, vagy ilyesmi. Legyen. Persze ha hinnék Darwinnak, akkor is azt látnám, hogy melegnek lenni evolúciós zsákutca, de én természetes okokból és hitbeli meggyőződésből nem tartom ezt normálisnak, és nem is akarom annak tartani. Nem vagyok irigy, sem gyűlölködő, csak egy egyszerű "másként gondolkodó". Mindenesetre a népszavazás kihangsúlyozza azt, amit régóta látni lehet: Európa csak névleg keresztény, minden tartalom kiüresedett mögüle, és ez erkölcseiben látszik meg legnyilvánvalóbban."

(T. Lajos, Péteri)

Tisztelt T. Lajos!

Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy „Európa már csak névleg keresztény”, ebből azonban óhatatlanul következik, hogy a vallás nem lehet többé a polgári jog alapja. Így az is tökéletesen mindegy, mit tart az Ön hite más emberek szerelmi életéről. Ugyanaz a szabadság azonban, amely egyre több országban biztosít jogegyenlőséget a melegeknek, azt a kisebbséget is befogadja és tolerálja, amelyhez Ön tartozik. Önnek kétségtelenül joga van „zsigerileg undorítónak tartani” két férfi intim viszonyát – nem említi, de bizonyára két nővel is ez a helyzet –, ahogy nyilván akad, aki Istennek a Bibliában leírt viselt dolgairól gondolkodik ugyanígy. Európa erkölcseit szerintem kifejezetten dicséri, ha ezek a különböző szubkultúrák – „egyszerű másként gondolkodók” – elférnek egymás mellett anélkül, hogy molesztálnák egymást, hiszen így mindannyian teljes életet élhetnek. Itt jegyzem meg, hogy a „vallásos fanatikus” vagy a „bigott” még mindig udvariasabb, mint a „zsigerileg undorító”, ám a plurális társadalmakban az ilyen véleményekkel együtt kell élnie mindenkinek.

Az ír népszavazással kapcsolatos cikkeink egy vitathatatlanul hírértékű eseményről – az első ilyen referendumról – számoltak be. A kifogásolt publicisztikában pedig szó szerint azt írtam: azok, akik szigorúbb, akár vallási szabályokhoz szeretnék tartani magukat, Írországban is megtehetik ezt változatlanul. Az ő jogaikat a népszavazás eredménye egyáltalán nem érinti, legfeljebb azt a nehezen magyarázható vágyukat, hogy a saját hitük törvényeit rákényszerítsék olyanokra, akik másban hisznek.

Üdvözlettel

Tóta W. Árpád