Csak annyit szeretnék hozzátenni a McDonald’sból kitiltott kismama ügyhöz, hogy szoptattam már a Lánchíd Sörözőben a Clark Ádám térnél, a városligeti tavon az ArtMoments Fesztiválon, egy olyan perzsaszőnyegen, amit Abu Dzabiból hozott egy helyi milliárdos műkereskedő, a Nyugati téri Costa Caféban, a Libri Kiadó bőrkanapéjában, a szentendrei Szamos Cukrászdában, a Bambi Presszó teraszán, a Corvintetőn egy buli közepén, a HVG szerkesztőségében, a MU Színházban egy táncpróbán, az Akváriumban, Náray Tamás Szalonjában, a Millenárison egy konferencián, a Kalicka Bisztróban Kiss Tibor Noé kötetbemutatóján, a történelmi Centrál Kávéházban (különösen sokszor), az Ibolyában, számtalan budapesti kávézóban, padon, irodában, ruhatárban, szállodában, plázában, könyvesboltban, orvosi rendelőben, buszon, konditeremben.

A helyzetet közben egyszer sem éreztem természetellenesnek vagy kínosnak, hiszen anya vagyok, teszem a dolgomat, táplálom a gyermekemet, örülök, hogy tudok szoptatni, van elég tejem, stb. Ráadásul attól, hogy gyermekem született, miért kellene bezárkóznom a négy fal közé?! Miért ne menjünk sétálni, kirándulni, vásárolni, ügyeket intézni, szociális életet élni? Nálunk fél évig tartott az anyatejes korszak, de ezalatt sosem éreztem, és senki sem éreztette velem azt, pláne nem szólt be, hogy ne szoptassak bárhol és bármikor, amikor jólesik, pontosabban, amikor a gyerek megéhezik. Soha senki nem mondta, hogy ne gyere gyerekkel, ne hozd a babát, útban van a hordozó vagy a babakocsi. Az ember értelemszerűen nem megy színházba vagy moziba kicsi gyerekkel, és babakocsival talán nehezebben HÉV-ezik, vagy metrózik, de a járműveken eddig mindig akadt segítség.

Amikor 9 hónapos terhes voltam, egy idióta fölállított az ülésről, mert „nagyon elfáradt”… nem túlzok, az utasok azonnal meg akarták lincselni az illetőt. Egy eset jut eszembe: amikor a haldokló Mittelholcz Dórához mentem interjúzni, arról beszéltünk a Libri Kiadó sajtósaival, hogy most van az a helyzet, hogy ne hozzam a babát magammal, mert enyhén szólva nagyon furcsán venné ki magát, ha beállítanék egy 4 hónapos gyerekkel egy olyan méhnyakrákban szenvedő lányhoz, akiből kioperáltak minden olyan szervet, ami a szüléshez kell.

A jó ízlés és annak határai. Ebbe például távolról sem tartozik bele egy kulturáltan szoptató kismama vegzálása és megalázása, aki csak gondolom szeretett volna elnyalni egy fagyit, és a gyermeke közben megéhezett. Ráadásul egy négy hónapos babánál a hozzátáplálás még nem kezdődött el, és random bármikor kérhet egy kis anyatejet. Arról nem is beszélve, hogy a mai szoptatós melltartók korában olyan diszkréten lehet szoptatni, hogy nagyon közelről kell bámulni az anyuka mellét ahhoz, hogy feltűnjön, hogy anya csak az ölében ringatja a babát, vagy szoptat is.

Persze egészen más egy fedetlen mellekkel rohangáló, harcos amazonra hasonlító nő, aki minden megtesz azért, hogy a környezetében mindenki az ő látványos szoptatómutatványára figyeljen. Ezt talán nem kellene erőltetni, hiszen egyértelmű, hogy nem a gyermek táplálása, hanem a magamutogatás a lényeg. Nagy különbség van tehát egy néhány hónapos, csak anyatejes baba etetése és aközött, amikor a hároméves gyerek elordítja magát az utcán, hogy "cici", és már tépi is le az anyjáról a pólót és a melltartót a placcon. Míg az előbbi puszta biológiai szükséglet, az utóbbi könnyen és jogosan válthat ki közfelháborodást, mert ez puszta neveletlenség. Egy háromévessel már igazán meg lehet beszélni, hogy ezt nem itt, nem mindenki előtt kellene előadni. Arról nem is beszélve, hogy ő már ehet hamburgert és sült krumplit.

A félreértések elkerülése érdekében, ma már egyre több vendéglátó-ipari egység: étterem, kávézó, hotel, panzió feltüntetni az ajtaján, a honlapján, a Facebook-oldalán, hogy gyerekbarát-e, vagy sem. Ha gyerekbarát, akkor van pelenkázó, játszósarok, etetőszék. Józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy ezeken a helyeken nyugodtan lehet szoptatni is, és ezen egy vendég sem akadhat fönt, hiszen a gyerekbarátba a szoptatás és minden gyermeki megnyilvánulás beletartozik. Szerencsére egyre több plázában és üzletben találhatunk baba-mama szobát, ahol lehet szoptatni.

Ennek a B-oldalán teljesen érthetőnek tartom, ha egy hotel vagy étterem úgy hirdeti magát, hogy a kisgyerekes családoknak nem ideális/alkalmas, és inkább várja az idősebb párokat, akik csendes, nyugalmas kikapcsolódásra vágynak. Igen, a gyerek sír, kiabál, rohangál, zajt csinál, figyelmet követel. Nem egy wellness-program. Kész. Ennyi. Ennek ellenére ahol arra külön nem hívják föl a figyelmet – kulturáltan, nem tiltva, hanem ajánlva – hogy a hely nem feltétlenül gyerekeseknek való, minden más hely gyerekkel is látogatható, szoptatásra szabadon használható.

Éppen ezért feldolgozhatatlan, hogy pont egy olyan helyen probléma a szoptatás, mint a McDonald’s, ahol megkockáztatom a legtöbbféle fajú, nemű, korú, állapotú, rangú ember fordul meg a nap közel 24 órájában. Valószínűleg inkább a cég által alkalmazott biztonsági szolgálat házmester tempójáról és mentalitásáról van szó. Ugyanezzel a házmester tempóval szólnak be random kedves emberek lépten-nyomon a hordozós anyukának az utcán, hogy a „gyerek mindjárt kiesik”, vagy a babakocsisnak, hogy nem öltöztette föl rendesen a gyereket, a telefonáló anya pedig maga az antikrisztus, aki káros telefonrádió-hullámokkal (!!!) épp direkt agyrákot okoz a gyerekének.

Marad tehát az egészséges arroganciával társuló önbizalom és szülői, anyai öntudat: igenis kimegyek az utcára, nem fogok szégyenkezni, nekem is jár a kávézó, a kikapcsolódás, az étterem, a hamburger, a fagyi és a sült krumpli, szépen szoptatni fogok, ha széket vagy padot és egy kis nyugalmat találok. A mindenkori házmester tempóval szemben csak így lehet védekezni.

Ön szoptatna nyilvánosan? Vagy ezt egy intim pillanatnak gondolja? Megbotránkozik, amikor egy anya étteremben vagy egy padon szoptatja a gyermekét? Írja meg a véleményét az es@hvg.hu.