Fokozódik a helyzet a Fideszben: Lázár János és L. Simon László most éppen Gulyás Gergelybe, a törvényalkotási bizottság szintén fideszes elnökébe rúg bele. A történet az italkereskedők jövedéki biztosítékának kacifántos történetével függ össze.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter és parlamenti államtitkára hétfőn – saját kormányát, a hatáskörileg illetékes nemzetgazdasági tárcát megkerülve – képviselőként nyújtott be törvényjavaslatot arról, hogy vonják vissza az ital-nagykereskedők zömét várhatóan tönkretevő, e pillanatban érvényes szabályt, sőt még a 2014-ig mindenki számára érvényes és megfizethető 22 milliós összeget is szállítsák le 20 millióra. Indoklás: „Az elmúlt hónapok törvényalkotási kitérői is lehetőséget teremtettek arra, hogy figyelemmel kísérjük a társadalom igényeit és javaslatait a jövedéki biztosíték mértékének emelésével kapcsolatban.” Azt ugyan nem értem, milyen kitérőkről van szó, de az odafigyelés eredménnyel járt: „A társadalom visszajelzései alapján jelen törvényjavaslat előterjesztői nem értenek egyet azzal, hogy az alkoholtermékek, a sör, a bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermékek jövedéki biztosítékát a 2014 . januári mértékhez képest megemeljék, így értelemszerűen az előterjesztők a Gulyás Gergely által javasolt sávos rendszert sem támogatják.” Ezen kívül, törvényjavaslatban igen szokatlan módon, az indoklásban még egyszer szükségesnek tartják megnevezni Gulyás Gergelyt mint egy hibás ötlet kitalálóját, akit ők most persze – ha nem is így fogalmazva – helyre tesznek.

Mi történt valójában? 2014 októberében a nagy adócsomag részeként a kormány javasolta egyebek közt a jövedéki biztosíték emelését, az italkereskedelemben például egységesen 150 millió forintra. Indoklás: „A módosítást az elmúlt időszakban tapasztalt visszaélések indokolják.” (Érdekes, hogy erre a továbbiakban soha senki nem hivatkozott, nem is részletezte.) Lázár és L. Simon nem tiltakozott. A Gulyás Gergely vezette törvényalkotási bizottság – értsd: annak kormánypárti többsége – ehelyett azt indítványozta, hogy árbevételtől függően, sávos rendszerben emeljék a befizetni valót, különben a mintegy 150 italkereskedő többségének be kellene zárnia a boltot. Ez bizonyára kompromisszum volt, mert a kormány ritkán hajlandó beleegyezni, hogy egy ötletét teljesen töröljék. Meg persze a költségvetés bevételeit érintette a dolog. De mi történt? Rogán Antal a Fidesz nevében külön szavazást kért a törvényalkotási bizottság módosító javaslatának erről a pontjáról, és a többség nemmel szavazott. Lázár és L. Simon is. Az ellenzék zöme is, csak az öt LMP-s, Fodor Gábor és egy – talán mellényúlt? – fideszes támogatta.

Tehát törvény lett az érintett kereskedők zömének tönkretételéből. Aztán jött november-decemberben a költségvetést megalapozó salátatörvény, ahol még egyszer nekifutottak a témának. Ekkor már a kormány (Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter) állt elő a sávos javaslattal.

Indoklás: ez „oldja fel azt a [saját maguk okozta – D.A.] problémát, hogy a jelenleg kb. 150 alkoholtermékekkel foglalkozó kereskedő közül a családi vállalkozásban leginkább saját termékeiket saját hálózatban terítő kereskedők továbbra is a piacon tudjanak maradni.” Ezt a törvényalkotási bizottság is támogatta, csak a „lövedéki” biztosítékot javította ki „jövedéki”-re. Ám ennek a sávos rendszernek a hatályba lépését jónéhány oldallal később, indoklás nélkül 2016. január 1-re tolta ki, amikorra az érintettek már rég bedobták volna a törülközőt, tehát a megkésett engedménynek már semmi értelme nem lett volna. És roppant cselesen volt megfogalmazva a dolog: míg a betűhiba kijavításakor a paragrafusszámot használták, az amúgyis nehezen követhető hatályba léptető passzusnál az alcím (több paragrafusból álló alfejezet) sorszámát. Vagyis a képviselők zömének feltehetőleg fogalma sem volt, hogy mit szavaz meg. A bizottság jegyzőkönyve szerint a hatályba lépés elhalasztását úgy fogadta el december 11-én, hogy az a hosszú vitában nem került szóba. Mindenesetre Lázár János és L. Simon László megszavazta a törvényt.

Hát akkor miért csak Gulyás Gergely a bűnbak a két politikus szerint, akik kormánytagként és képviselőként több menetben igent mondtak az általuk most hibáztatott elképzelésre? Gulyás ráadásul a maga felelősségét több nyilatkozatban elismerte.

Végül is lehet, hogy most már gyorsan rendezik ezt a dolgot, és 150 vállalkozás életben maradhat. A tulajdonosok és alkalmazottaik ősz hajszálai nyilván megszaporodtak az október óta eltelt három hónapban. El lehet képzelni a karácsonyukat, hiszen azt kellett végiggondolniuk, mihez kezdenek, ha csődbe juttatja őket az állam. De remélhetőleg túlélték a történetet. Februárban kivételes eljárásban, visszamenőleg törölhetik a változtatásokat. Így megy nálunk a törvényhozás. Csak azt tudnám, mire vág fel Lázár János és L. Simon László.