Rendelt valaki mostanában taxit? Íme, egy remek illusztráció arra, hogy miért nem jó, ha az állam az élet minden területét szabályozza. Egy éve fogadták el az új taxirendeletet, amelyben hatóságilag rögzítették a tarifákat. Addig a piac határozta meg az árakat, egy nagyon érdekes, a kormánypárti szakemberek által nem ismert mechanizmus alapján, amelyet a közgazdaságtan a kereslet és a kínálat fogalmaival ír le. Ez egy olyan csoda dolog, mely az állam nélkül is működik, éppen ezért a létező magyar jobboldal nem is tudja értelmezni.

Utóbbiakra, a miniszterelnöktől a pártközeli „vállalkozókon” és „értelmiségieken” át a heti válaszos kiskatonákig, az a jellemző, hogy még soha nem kellett a piac törvényeihez alkalmazkodniuk, mindig az állam biztosította a megélhetésüket. Ha első látásra esetleg úgy tűnik, hogy nem, akkor is. Hirdetés, közbeszerzés, tudományos intézet, az ő kipárnázott világukban a párt láthatatlan keze irányít.

Ezért is tetszik nekik, ha az állam minél kiterjedtebb és hatalmasabb. Ezért is utálják jobban a liberálisokat, mint a szocialistákat, mert az állam leépítését, azaz a természetes élőhelyük visszaszorítását, egyedül ők képviselik. Ezért ismételgetik állandóan, hogy az állam igenis lehet jó gazda. Nekik például jó gazdájuk, ugye.

A többi nem számít. Az összes bizonyíték, amely kivétel nélkül azt bizonyítja, hogy a magyar államra semmit sem szabad rábízni, amit nem muszáj, őket nem érdekli. Na most, a jogalkotás – szemben a gazdasági szerepvállalással – az a terület, amit még a liberálisok is állami feladatnak tartanak. Azzal a megszorítással, hogy a szabályozási kedv lehetőleg ne terjedjen ki a családi együttlét helyes vasárnapi szervezésére, a tankönyvek részletes tartalmára, a házaspárok nemi leosztására, az egyházak tételes felsorolására, szóval semmi olyanra, ami feleslegesen korlátozza az embereket abban, hogy az életüket szabadon éljék.

A főpolgármester azonban, összhangban a magyar jobboldal túlfűtött vonzalmával az állam irányába, úgy gondolta, hogy az nem helyes, ha szabad felnőtt emberek eldöntik mennyit kérnek azért, hogy más szabad felnőtt embereket a saját autójukkal elszállítsanak (akik pedig azt döntik el, hogy ez az ár nekik megfelel-e), hanem az a helyes, ha az állam mondja meg mennyi az annyi, és kész. Kérni nem lehet se kevesebbet, se többet, mindezt gránitszilárdságú rendeletbe foglalta.

Amit a tavalyi benzinárhoz igazítottak. A benzin meg arról híres, hogy az ára sohasem változik – gondolta ugyanaz az a csapat, amelyik azt gondolta, hogy a MOL-részvény értéke sem csökkenhet, ezért érdemes a nyugdíjmegtakarítást arra költeni. A benzin másképpen gondolta, és ma 20 százalékkal olcsóbban lehet tankolni, mint egy éve.

Amennyiben a taxik tarifáját nem írták volna bele az alaptörvénybe, akkor bizonyára lenne olyan magánzó, aki a következő okoskodásra ragadtatná magát: ha a vállalkozásom költségének egyik meghatározó eleme 20 százalékkal kevesebb kerül nekem, akkor lejjebb tudom vinni az áraimat, ezáltal vonzóbb lesz a szolgáltatásom.

Ezt hívják szabadságnak. Azt pedig extraporfitnak, amit 100 forinttal olcsóbb benzin esetén az utasokkal az állam megszállottai rögzített áron kifizettetnek. Csak mert nem bírják ki, hogy legyen bármi ebben az országban, amiről nem ők döntenek. És ez így is marad, amíg egyszer le nem csapják őket, mint a taxiórát.