Egy apró, személyes példa a korszakváltó összefogásra.
„… pártelnököt méltatlanul támadta”.
Az idézet egy kizárási indítványból való. Az enyémből. Elnézést, hogy a nagyérdeműt személyes élményekkel untatom, de amikor a Kárpátok festői bérceiről a nem kevésbé festői Klauzál térre megérkeztem, muszáj volt előszednem ezt a papírost, amelyben a „pártelnök” értelemszerűen Orbán Viktort jelenti.
Ez a nyolc évvel ezelőtti indítvány egy régóta húzódó folyamat végére tett általam is óhajtott pontot. Igaz, azt nem tudtam meg, hogy milyen méltóan támadni a pártelnököt, és hogy a véleménykifejtésben mi a méltatlan, de mindig akad valaki, aki bármilyen marhaságot aláír, és bead.
Nos, a találós kérdés a következő: ez a valaki a mostani helyhatósági választáson milyen színekben méretteti meg magát?
a) MSZP, hisz mielőtt fideszes lett volna, szocialista volt, és így csak helyreállt az eredeti állapot
b) Együtt 2014 úgyis mint korszakváltók
c) DK, mégpedig a „vesszen mindenki, aki hatalomra segítette a Viktátort” jegyében
d) Az Együtt és a DK labdázik egymással, hogy a demokrata megújulás és összeborulás keretében melyikük jelölje, és melyikük támogassa az illetőt