„Az izraeli politika apologétáinak halovány érvecskéi a Hamász taktikájáról szóra sem érdemesek.”

Tamás Gáspár Miklós: Izrael és mi

Így nem is nehéz vitatkozni. Mondom a magamét, az ellenérvekről meg odavetem, hogy azok nem is érvek eleve, hanem csak érvecskék, vacak, torz lárvák, amelyek szóra sem érdemesek. Az igazán nagystílű ebben az, hogy a szerző jelzi, hallotta az összes érvecskét, és mindezek tudatában jelenti ki és ítéli el, hogy az imperialista izraeli katonaállam szándékosan mészárol halomra palesztin gyerekeket.

Rendszertanilag érvecskének számít tehát az az észrevétel, hogy az izraeli támadás kiváltó oka az a mintegy 7000 rakéta („az ellenállás gyermeteg és reménytelen kísérlete” – TGM), amit a Hamász az utóbbi két évben izraeli településekre kilőtt. Szóra sem érdemes érvecske az is, hogy a gázai kormánypárt legfőbb deklarált célja Izrael elpusztítása, amiért minden jel szerint tesznek is. Aztán ide tartozik még az a tényecske, hogy Gázácskában a katonai célpontok meglehetősen sokarcúak, bizonyítottan rakétaraktárnak használnak például iskolákat, és kifejezetten élvezik, ha a fegyvertáruk megsemmisítése minél több járulékos áldozatot követel. Azokat aztán le lehet fotózni sorban, és mutogatni a világnak: ezek a szemetek akkor is lebombázzák a tüzérségünket, ha gyerekeket vezénylünk ki személyzetnek. Tiszta olyanok, mint a világháborús szövetségesek voltak, amikor gyerekekre lőttek, függetlenül attól a körülményecskétől, hogy a gyerekeknek valakik páncélöklöt osztottak.

Hasonló zavaró adatocska, hogy Izrael a maga viking barbárságában kifejlesztette az üresfejű kopogtatóbombát, valamint telefonon és röplapokon figyelmezteti az érintett lakókat, hogy jönnének bombázni, ezért legyenek szívesek elhagyni a műveleti területet. Ettől a módszertől egyébként bármely katona haja égnek áll, hiszen minden műveletnél fontos a váratlanság. A palesztinok például nem is alkalmazzák ezt a judeo-militokrata eljárást, hanem csak kilövik a rakétáikat, és remélik, hogy eltalálnak egy óvodát. A riadóztatás legyen az ellenség gondja.

Közismert tényecske az is, hogy a Hamász szerteágazó, döbbenetes méretű alagútrendszert alakított ki Gáza határain fegyverecskecsempészet, illetve emberrablásocskák céljából. A nagyobbakban autóforgalom is elfér, a kisebbekben sajnos gyalog kell végigvonszolni a Katyusa-rakétákat. A Hamásznak – a háborúra készülő kormánypártként – csak arra nem jutott ideje és energiája, hogy ásson néhány óvóhelyet szegény palesztin gyerekeknek, ahová a bombázások elől menekülhetnek. Mert abban biztosak lehettek, hogy a rakétázás előbb-utóbb válaszcsapást fog eredményezni, csak éppen tettek arra, hogy mi lesz a civilekkel. Izrael többet törődik a gázai palesztinok biztonságával, mint a saját kormányuk. Amely hadat visel Izrael ellen. Ez azért egy viszonylag jól fejlett érvecske. Szabad szemmel is látható; azoknak, akinek szemeik vannak.

Egyvalamitől biztosan nem kell tartani, ha az ember arról ír, hogy a zsidók szándékosan lövik halomra a palesztin gyerekeket. A nyájas olvasó ellenszenvétől.

A nyájas olvasó szereti az ilyet. Megszokta már. Szép, egyszerű, kerek, mint a tök. Viszont nem kell hozzá filozófust tartani: meghallgathatja bármelyik kocsmában.