Kedves TGM!

Általában élvezettel olvasom, sőt terjesztem cikkeidet, írásaidat, annál jobban megütköztem az EP választásra reagáló Nyugat-Európa új niggerei című cikkeden, amely meglepő módon mintha a mostanában mainstream „több tiszteletet a magyaroknak!” jelmondat szellemében íródott volna. 

Nyugat-európába gyakran utazó emberként –és sok más világlátott ember tapasztalatát is magamévá téve- biztosan állíthatom neked, hogy a Kelet-Európaiak nem Nyugat-Európa „niggerei”. Ez a metafora véleményem szerint kifejezetten sértő a feketékkel szemben, akiknek korábbi súlyos és sokrétű diszkriminációját, elnyomását és emancipációs harcát állítod párhuzamba a kelet-európaiak kisebb-nagyobb problémáival Nyugat-Európában. Kedves TGM, ha én kelet-európaiként Párizsban vagy Berlinben felülök a buszra, nem parancsolnak hátra a hátsó sorba. Sőt, ha leülök, nem húzódnak el, nem ülnek odébb a közelemből a „helyiek”. Ha Angliában bárhol bemegyek egy pubba, sehol sem fogják megtagadni, hogy kiszolgáljanak. Sőt, hamar barátságosan megszólít egy ismeretlen angol, és ha te is barátságos vagy, esélyes, hogy egy sörre is meghív. Ha elmegyek Ausztriába dolgozni ápolóként vagy kőművesként, esetleg gépészmérnökként, nem napszámot fogok kapni, hanem ugyanazt a bért, mint az osztrák kollégám, ugyanúgy 13. és 14. havi fizetéssel. Össze se lehet hasonlítani helyzetünket a „niggerekkel”, szerencsénkre.

De ennél többről is van szó! Közel tíze év foglalkozom magyarok elhelyezésével Nyugat-Európában, ennek során rengeteg visszajelzést, tapasztalatot osztottak meg velem magyarok a fogadtatásukról Nyugat-Európában. A visszajelzések meglepőek, különösen, ha a hazai viszonyokkal hasonlítjuk össze őket.

Szemben a magyarral, az angol munkaügyi hivatalban valóban megpróbálnak segíteni, és elég gyakran sikerrel is találnak állást a kelet-európaiaknak. Akik dolgoznak, legyenek akár britek, akár kelet-európaiak, de csak a minimálbért keresik meg, azok fizetését az állam kiegészíti, és persze a legalsó adókulcs 0%. Az angol óvodába és iskolába gyakran könnyebb beiratkozni, mint egyes magyar településeken, ahol vagy hely nincs, vagy oktató. A tanítás után az egyébként nagyon segítőkész tanárok szívesen bent maradnak az órát még nem tökéletesen értő magyar gyerekkel. A bevándorlást ellenző UKIP-t támogató szennylap, a Daily Mail cikkei alatti olvasói kommentárok arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a kelet-európai dolgozók biztos szorgalmasan és keményen dolgoznak, de esélyt kéne adni a brit munkanélküli, csellengő fiataloknak is. Hol van ez a magyar cikkek alatti kommentekből ömlő idegenellenességtől és rasszizmustól? A holland munkaadók anélkül is szívesen felvesznek kelet-európaiakat, hogy azok akár egy szót is beszélnének az ország nyelvén, (angolul vagy németül elég tudni), majd munkába állást követően biztosítanak ingyen holland nyelvtanfolyamot. A Németországban dolgozó nővérek több szakmai és emberi(!) támogatást kapnak német kollégáiktól, mint Magyarországon. A munkaidő beosztásuknál figyelembe veszik, hogy szeretnének minél gyakrabban hazalátogatni családjukhoz. A német gyorséttermekben dolgozó ügyfeleink pedig arról számoltak be, hogy a hazai tapasztalatokkal szemben ott még senki nem nézte le őket munkájukért. Ausztriai építőiparban (osztrák cégnél) alkalmazottak bejelentve, TB és kollektív szakszervezeti megállapodások által védve dolgozhatnak, szemben az elborzasztó magyar körülményekkel. Közmunkának nevezett rabszolga munkára pedig még sehol máshol nem kényszerítették a magyarokat.

Kedves TGM, nem szabad elhamarkodott következtetést levonni egy olyan választásról, amin az európaiak csak harmada jelent meg és ahol azon az egyharmadon belül továbbra is bőven kisebbségben maradtak az idegen ellenes erők – szemben a magyar helyzettel. Nemzetközi tapasztalatok nélkül sokan itthonról úgy gondolhatják, hogy Nyugat-Európában megvetnek, utálnak, lenéznek minket. Valójában a bevándorlás ellenes erők erősödése az európai polgárok munkanélküliségtől való félelmét tükrözi, de ez nem csap át személyes indulatokba a már ott élő magyarokkal szemben. A helyzet az, hogy ha valahol „niggerek” vagyunk, akkor azt nem külföldön kell keresni, hanem saját hazánkban.

Tanay Marcell

A szerző az Euwork Állásközvetítő Iroda ügyvezetője