Sólyom László élesen bírálta a jobboldali kormányt a paksi bővítés miatt. A baloldal szimpatizánsai köreiben azonnal kitört a gyalázat. Pont ő mondja, aki hatalomba segítette a Fideszt … korábban kellett volna ébrednie … bazsarózsa. Régóta ez megy. Amikor Sólyom bírálja a kormányt, a baloldali szavazó bírálja Sólyomot.

Az ügynek van egy tartalmi és egy matematikai vetülete.

A Zengőtől a gárdaavatáson át a kézfogások elutasításáig sok mindent tett Sólyom, ami vitatható, bár éppen ezek a legkevésbé fontosak. A romagyilkosságokra, szerintem, nem reagált megfelelően, de arra, hogy a késlekedését valamiféle rasszizmussal magyarázzák – miként utálói jó része teszi –, nem szolgáltatott okot; az erkölcsi válságozásban igaza volt, ha nem is úgy, ahogy gondolta; a megválasztásának körülményei valóban kínosak, viszont arról nem ő, hanem azok tehettek, akik most országosan manipulálják a választások körülményeit. Mindebben persze bírálható. Az mondjuk számomra sem világos, hogy miért kellett állást foglalnia az üdülőcsekkek vagy az egészségbiztosítók optimális számának vitájában, amelyek mégiscsak olyan szakpolitikai témák, amelyekben a kormánynak és a parlamentnek kell felelősséget vállalnia, nem az elnöknek fontoskodnia, de jobb tegnap egy fék, mint ma egy motor.

Nyilván utálta Gyurcsányt, mint a szart. Ez nem kérdés. Az joggal vethető fel, hogy ebbéli érzelmei kissé túlzottan befolyásolták elnöki szerepfelfogást és politikai ítélőképességét. Minden kritika közül az a legsúlyosabb, egyben a legkevésbé vitatható, hogy nem látta a vizitdíjas népszavazás és a kétharmados többség veszélyét a köztársaságra, más néven az életművére. Ebbe ő is halkan belelépett.

A 2010-es választások estéjén türelmes együttműködésre szólította fel az embereket „Magyarország újjáépítése” érdekében. Ez a mondat sokak figyelmét elkerülte, pedig itt tényleg kilépett az alkotmányos szerepéből. Nem csak a „mi legyen?”, hanem a „mi van?” kérdésében is több valóságértelmezés létezik, olyannyira, hogy a különböző narratívák maguk is a politikai küzdelem részei. A választáson ezek a narratívák versenyeznek. 2010-ben volt legalább ötféle: az ország a válságtól megmenekült/lehet fejlődni (MSZP); az ország lemaradt/reformokra van szükség (MDF); a rendszer fenntarthatatlan/meg kell haladni (LMP), az országot megszállták/vissza kell adni a magyaroknak (Jobbik), az ország le lett rombolva/újjá kell építeni (Fidesz). Látható, hogy a rombolás/újjáépítés fogalompár csak az egyike volt a lehetséges értelmezéseknek, miközben a narratívák, valamint a hozzájuk tartozó kifejezések éppúgy foglaltak, mint a pártlogók.

Sólyom azonosult az ellenzék által felépített valóságértelmezéssel, amit nem lett volna szabad megtennie, és főleg nem kifejeznie. Abban a hangulatban, ez már fel sem tűnt senkinek. Valószínűleg neki sem. Nem egyszerűen részrehajló volt, netán fideszes, hanem egyike annak a sok millió magyarnak, aki kormányváltást akart. Lehet ezért utálni.

De.

Most jön a matematika. Hogy a tökömbe akar a mélyen tisztelt baloldali szavazó kormányváltást, ha nem képes örülni azoknak, akik a jelenlegi kormánytól elfordultak, függetlenül attól, mit tettek négy éve? A kormányváltáshoz szükséges plusz kétmillió szavazó hogyan jön össze számtanilag náluk, ha kizárják azokat, akik négy éve a szocialisták ellen szavaztak? Sólyom a megtestesítője annak a típusnak, amelyet meg kellene nyerniük. Nem bírta a szoci kormányt, most nem bírja a Fidesz-kormányt. Ő az, akiért a kampány szól. Ő a célcsoport.

Nem számít, honnan jössz, mi volnánk az összefogás – ezt kellene neki mondani. Mit mondanak ehelyett? Húzz anyádba, szemét! Mit üzen ez a mostani kormányból kiábrándult szavazónak? Azt, hogy a baloldal nem fog megbocsátani azoknak, akik vétkeztek a baloldal ellen. Szemben a Fidesszel, amely sokkal ügyesebben intézi a megtért bárány honosítási programot, mint azt Pozsgay, Szűrős, Matolcsy, Martonyi, Böröcz, Pintér, Bencsik, Széles sat, sat, sat bizonyítja. Antikommunista az, aki annak vallja magát – a Fidesz ilyen toleráns és liberális.

A baloldal válasza: kormányváltónak születni kell. Nem lehet csak úgy megváltozni. Nincs összefogás. Nagyjából annyian is vannak.

Nyüzsi a Facebookon is!