Normális, demokratikus parlamentnek lehet-e nevezni azt, ahol egy déli 1 órakor kezdődött ülésen este 7-kor kezdenek el egy tíz órásra tervezett vitát, amely tehát – ha minden frakció kihasználta volna a rendelkezésére álló időt – reggel 5-kor ér véget? Mindezt úgy, hogy másnap, vagyis inkább már aznap reggel 9-kor folytatódik a plenáris ülés, amely előtt még bizottsági ülések is lehetnek. És úgy, hogy a képviselők zömének nem volt ideje felkészülni.

A történet a következő: 22-én, pénteken este – biztos, hogy 7 óra után, mert én aznap akkor néztem meg utoljára a parlamenti honlapot, és akkor még nem volt ott – felkerült a benyújtott törvényjavaslatok közé „a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról” szóló 148 paragrafus. 61 oldalas, bonyolult szöveg. A mindig csütörtökön közzétett következő heti napirendi javaslatban természetesen még nem lehetett benne, de a Fidesz-frakció újabban követett szokása szerint 25-én, hétfőn felvétette az aznapi napirendbe. Az ellenzék tiltakozásával nem törődve át is csoportosították a háromnapos ülésen tárgyalandó témákat úgy, hogy hétfő este a szavazások után 10 órás időkeretben ennek a tervezetnek a vitáját tartsák meg.

Ez az eljárás komolytalanná teszi a parlamenti munkát. A kormánypártok néhány szakértő képviselőjét és az ő munkatársaikat bizonyára előre beavatták, hogy felkészülhessenek a felszólalásaikra. Hétfő délelőtt a mezőgazdasági bizottságban ők nyugodtan mondhatták, hogy a plenáris vitát meg lehet tartani. A többi kormánypártit meg nem érdekli, mi van a szövegben, nekik elég annyit tudniuk, hogy majd igennel kell szavazni. Ezzel szemben az ellenzékieknek még elolvasni is alig volt idejük a tervezetet, különösen ha nem jutott eszükbe, hogy péntek éjjel, szombaton vagy vasárnap is keressék az új előterjesztéseket, mert elhitték, hogy az lesz a téma hétfőn, kedden és szerdán, amit láttak a napirendi javaslatban. De még ha észrevették is: egy ilyen törvényjavaslat alapos áttanulmányozása jónéhány órás feladat. Egy csomó más törvény módosítását is tartalmazza, amelyeknek a mostani szövegével össze kell vetni a tervezett változtatást. Jó lenne szakértőkkel, tanácsadókkal konzultálni, akiket nem biztos, hogy vasárnap meg lehet találni és rá lehet venni, hogy ők is ezzel töltsék a hétvégéjüket. Aki Budapesttől esetleg több száz kilométerre lakik, annak hétfőn el kell jutnia a fővárosba. Délelőtt bizottsági ülések vannak, 1 órától pedig napirend előtti felszólalások, kérdések és interpellációk, majd szavazások, amelyeken elvben ott kellene lenni.

Kérem a tisztelt kommentelőket, ne vágják rá rögtön, hogy a képviselők dolgozzanak meg a sok pénzükért. Én nem arról írok, hogy milyen fárasztó az életük, hanem arról, hogy a kormánytöbbség praktikái lehetetlenné teszik a munkájukat, és a Ház vezetősége ezt eltűri. Egy péntek késő este benyújtott vaskos törvényjavaslatból nem lehet rendesen felkészülni hétfőre. Különösen úgy, hogy az általános vitát rögtön le is zárják, módosító indítványokat pedig csak a vita folyamán lehet beadni. (A lezárás végül nem is kedd hajnalban történt, hanem hétfő este fél 10-kor, de ezt se lehetett előre tudni. Tehát ha valaki 9-kor elment módosítót írni, és 10 óra után visszament, hogy leadja, mondhatták neki, hogy elkésett.) A mezőgazdaságra szakosodott képviselőknek egyszerre kellett volna a plenáris ülésen vitatkozniuk és a módosító indítványokat írniuk, ami fizikai lehetetlenség. A kisebb frakciókban legfeljebb ketten-hárman vannak ilyenek, a munkamegosztás se sokat segít.

Mellesleg az eredeti földforgalmi törvény, amelyet hatalmas botrány közepette júniusban fogadtak el, 36 oldalas és 72 paragrafusból áll. Ehhez kell most egy 61 oldalas, 148 paragrafusos kiegészítés, az indoklás szerint a törvény „alkalmazhatósága érdekében”. Vajon miért nem hoztak a nyáron olyan törvényt, amely alkalmazható? (Arra ráadásul szokatlanul sok idő volt, mert a vitájának két szakasza között hét hónap telt el.) És ha nem olyat hoztak, akkor miért vártak a kiegészítéssel majdnem fél évet? Csak nem most vették észre, hogy a törvény egyes részei már december 15-én hatályba lépnek?

Szándékosan nem szólok a szóbanforgó jogszabályok tartalmáról, a földbirtokpolitika és a termőföldadásvétel vitatott kérdéseiről, mert most a parlament működésére akarom felhívni a figyelmet. Az természetes velejárója a parlamenti demokráciának, hogy aki ellenzékben – azaz kisebbségben – van, annak az érveit és módosító indítványait a többség gyakran elutasítja. Legalábbis koncepcionális kérdésekben. (Az persze kevésbé természetes, hogy az ellenzékiektől néha a vesszőhiba kijavítását se fogadják el.) De az teljesen abszurd, ha a képviselők számára lehetetlenné teszik, hogy felkészülhessenek a vitára és a módosításokra. Ezen nem segít az a képmutatás, hogy ezután a szokatlanul hosszúra tervezett, tíz órás éjszakai vitaidő fele az ellenzékieknek és függetleneknek járt volna. Azért használok feltételes módot, mert tíz helyett csak nem egészen három óra hosszat tartott a vita, beleértve Budai Gyula államtitkár előterjesztését és zárszavát, valamint a bizottsági véleményeket. Felszólalt egy szocialista, egy LMP-s, egy PM-es, négy jobbikos és a Fideszből kiutált független Ángyán József. (Ő például négyszer.) A Fideszből három „ügyeletes” állta a csapásokat. A KDNP-ből senki nem szólt. A DK-ból sem. A képviselői felszólalások 2 óra 5 perces időtartamából ugyan 1 óra 31 percig ellenzékiek és függetlenek beszéltek, de most biztosan el fog majd hangzani, hogy a rendelkezésükre bocsátott idő harmadát sem használták ki. Hát akkor mit panaszkodnak?

Főleg az ellenzék szemszögéből kritizáltam a helyzetet, mert nem akarok naivnak látszani. De ezen az eljáráson igazából azoknak a kormánypárti képviselőknek is fel kellene háborodniuk, akiket elvi okokból érdekelnek az ellenzék jogai, és akik maguk sem szívesen mutatkoznak dróton rángatott szavazóbábuként, akit nem zavar, ha fogalma sincs, miről dönt. Sajnos nem látszik, hogy lennének ilyenek a Fidesz és a KDNP frakciójában.