Ez a Csatáry valószínűleg nem az a Csatáry.
Van nekünk elég bajunk enélkül is.
Nyilasunk is akad elég, az elviselhetőnél legalábbis több, nem kell feltétlenül minden bokorban őket látni.
Mindezt azért mondom, mert tegnap egy autó kidöntötte Radnóti szobrát Győrben az Abda felé vezető úton. A kocsit valószínűleg megtalálták, és vélhetően így nemsokára az elkövetőket is meg fogják. A motiváció hamarosan kiderül, addig érdemes lenne várni, és nem egyből antiszemita akciót föltételezni a háttérben, mint ahogy több orgánumnak ez már sikerült.
Továbbá. Tegnap egy kézilabdameccsen kifeszítettek egy „Veled vagyunk Csatáry Laci” molinót, mire az ellentábor szurkolói kedélyes „sieg heil”-ezéssel és karlendítéssel feleltek. Ez utóbbi gesztus nehezen félreérthető, untig elég erre reagálni, ám a Népszava tudósítója (és nyomában sokan) már a föliratról is a nemrég meghalt háborús bűnösre asszociált.
Ezzel viszont valami nem stimmel. Mi ez a barátságos tegeződés a 99 éves korában elhunyt gazemberrel? És mi ez a „veled vagyunk”? Meg akarnak halni ők is?
Sikerült elérni a klubot, és rajtuk keresztül a szurkolókat is, akik viszont váltig állítják, hogy egy lecsúszóban lévő társuknak akartak üzenni, és a volt kassai rémtevő eszükbe sem jutott. A történet hihető, de semmivel sem hihetetlenebb, mint a Népszava verziója.
Mindenestre több higgadtság ránk férne, és a nácikkal szembeni küzdelemben is ez volna a célszerű. Például egy náci szervezet (név nem fontos) néhány napja könyvégetést rendezett. Az autodafé során tűzre dobták többek közt Radnóti verseskötetét, de a lángok martaléka lett egy férfimagazin is címlapján Görög Zitával.
Az esetet tökéletesen fogalmazta meg címadásában az Index: Radnótit és önmagukat égették a buta nácik.
Azt hiszem, ez a megfelelő reakció: a lenézés, annak kifejezése, hogy a normálisak közé ilyen alapállással nem lehet bekerülni. Amennyiben viszont ezeket a jelenségeket egymás mellé helyezve újabb vádat akarunk kreálni az országgal, annak közállapotaival szemben, azaz olyan látszat keletkezik, hogy a nyíltan neonáci szervezetek tömegesen és általános helyesléstől kísérve tevékenykednek, akkor csak nekik segítünk. Sajnálatos tény, de neonácik mindenütt vannak, a múlttal való szembenézés mintaállamának tartott Németországban még rendőrt is gyilkoltak nemrég.
Nem baj az sem, ha itthon olyanok is elhatárolódnak, akiknek szélsőjobbal szembeni, más esetekben tanúsított magatartását van okunk kifogásolni. Legalább addig eljutunk, hogy a magyarságot (legalábbis, amit benne szépnek és megőrzendőnek gondolunk) Radnóti költeményei jelentik, és nem a magyarság nevében műveit elégetők.
Talán egyszer majd sor kerül a többi evidencia közös elfogadására is.