Pont ideje, hogy a házmestereket csatasorba állítsák a rezsiharcért. De mi lesz azokkal, akiknek nincs lépcsőházuk?
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének első igazán perverz megnyilvánulása az volt, amikor az önmagáról írt örömódát kirakatta a közintézményekbe. Most eljött az idő, hogy befúrják a fejüket a legszűkebb magánszférába. Illetve az még innen egy apró lépés lenne.
Oda kéne figyelni, elvtársak. Nem kevesen élnek ugyanis családi házban, amelynek nincs se házmestere, se lépcsőháza. Az ilyenek honnan fogják tudni, kinek kell megköszönni mindazt, amit maguk körül látnak? Oké, a számláról magáról, a híradóból, a Helyi Témából, a CBA-ból és a buszok faráról, de nem lesz ez kevés? Nem áll fenn a veszély, hogy odahaza aztán megfeledkeznek a háláról egészen reggelig, és valami rendszerellenest álmodnak?
Az örömhírnek ott a helye minden magánlakásban. Nem ám a lépcsőházban, ahol leszarják a legyek, hanem az ágy fölött. És a villanyóra-leolvasó majd lesz szíves ellenőrizni, kinn van-e az arckép megfelelő méretben.