Kedves Ráhel, esküvője alkalmából sok boldogságot kívánunk. Egyben sajnáljuk, hogy édesapja úgy döntött: mint annyi minden mást, amihez az elmúlt években hozzáért, ezt a napot is tönkreteszi.

Ön felnőtt ember, és bár nem tudjuk, mit gondol arról a népszínműről, amivé az a nap silányult, ami az Ön életének legszebb napja lehetett volna, titokban reménykedünk benne, hogy egy 24 éves értelmes nő olyan nagyon nem érezheti jól magát a fehérjaguáros-méltóságosuras-közmunkásokkalkátyúztatós-karhatalmifellépéses-jegybankelnökös giccs középpontjában.

Ha ugyanis azt képzeli, hogy mindaz, ami az elmúlt hetekben ekörül az esküvő körül történt, rendben van, ha úgy véli, magától értetődő az útfelújítás közpénzből minden, a nagy naphoz kapcsolódó helyszínen; ha azt hiszi, hogy jól áll az Orbán- és a Közgép-családnak a királyi manír; és ha elfogadhatónak tartja, hogy más, Önnel nagyjából egykorú magyar fiatalokat bevisz a rendőr, amiért nem tetszik nekik az úri muri – nos, akkor Ön kurvára el van tévedve.

Amit éppúgy sajnálnánk, mint azt a tényt, hogy a „bensőséges családi esemény” (senki másnak, mint az Ön édesapjának a jóvoltából) címlapsztori, majd (ennek logikus következményeként) Havasi Bertalan-szintű alakok áldozata lett.

Kár érte és kár Önökért. Reméljük, közös életük további része nem lesz a családfők üzleti érdekeinek áldozata. Akkor biztosan jobban alakul majd, mint ez a mai nap.