Arról szólnak a kósza hírek, hogy a kormány sugárzó izotóppal fogja megjelölni a benzint, hogy az „követhető” legyen. Jómagam nem vagyok sem atomfizikus, sem pedig onkológus, csak egy egyszerű tücsök: történész (NER-i értelemben: utcanév-szakértő), úgyhogy a dolog lehetséges technikai és egészségügyi relációival itt nem foglalkoznék, mert az nem az én asztalom. Tartok tőle ráadásul, hogy hiába is táplálnék vérmes reményeket: nem igazán hiszem, hogy ettől a nukleáris rakétabenzintől a Skodám, amely életkoránál fogva lassan a Nemzeti Dohányboltokban is vásárolhatna, afféle országúti Enterprise-zá turbósodik. Abban meg csak reménykedhetek, hogy a jövőben ha letraffipaxoznak, akkor nem ilyesmi értesítést kapok: „Kedves uram, Ön túllépte a megengedett sebességet, ja, és a képen gyanús foltokat láttunk a jobb tüdőcsúcsában”. Mondom, ezekhez nem értek, nem akarok abban állást foglalni, hogy ennek az első látásra teljesen abszurdnak tűnő ötletnek van-e realitása. Itt már senkit sem érdekel a realitás.

Ami engem, a tücsköt, a klinghammeri értelemben vett szubhumán erőforrást érdekel, az e különös idea társadalmi és kommunikációs vetülete (vetület, kérem: ez afféle tücsökzene a mi ciripes füleinknek).

Egyrészt ugye, hogy minek ez az egész? Mert az nyilván véletlen egybeesés, hogy a benzinatomizálási tendert egy bizonyos S. L. nevű kormányfenntartó erővel nexusban álló cég nyerte, és – mit ad isten – ez a bizonyos S. L. a közeljövőben némi közpénzért magára vállalta a magyar atomenergia-ipar ügyes-bajos dolgainak mederbe terelését is. Szóval ugye biztosak lehetünk benne, hogy nem arról van szó: S. L. kis közmagán-atomerőművének hulladékát akarják gépkocsijaink üzemanyagtankjába gyömöszölni – amint hírlik, csupán pár forintos literenkénti felárért? (Ha meg netán mégis, hát akkor úgysem élünk majd túl sokáig, hát mire spóroljunk, az utódaink szépen elkaparnak minket szociálisan.) Atom van, hasadnia kell, még akkor is, ha az érpataki közmunkások a puszta kezükkel hasogatják. Látszólag minden klappol, ki van ez találva, na! Szóval érdekes lenne tudni ezeket a dolgokat, mert az ember még huncutul rosszra gondol: ez az átláthatóság röntgeni alapelve is. És hát ugye attól sem jön meg az ember bizalma, hogy a sugárzó adalék pontos összetétele nemzetbiztonsági védelem alatt áll.

A másik, hogy mégis hogy fogják mindezt lekommunikálni? Az kétségtelen, hogy van ebben az országban egy stabil réteg, akik az Orbán Viktor nevű Egyszemélyes Magyarország hívó szavára akár le is nyelik az atomhulladékot, vagy bármit, még csokoládéba sem kell burkolni, mint Milo Minderbindernek a nyakán maradt gyapotfelesleget. Ami jó az S. L. Vállalatnak, az jó a Hazának! De mit mondanak nekünk, renitensen kételkedő többieknek? Van egy ilyen Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség, ami máris kijelentette, hogy a sugárzó izotópokkal megjelölt üzemanyag nem árt sem a motornak, sem az embereknek. Namármost, nekem kábé tökmindegy volt, hogy a budapesti repteret ferihegyinek hívják-e, vagy Nemzetközi Liszt Ferencnek, de ha jól emlékszem, a kormánynak nem volt mindegy, repült is a Bizottság rögtön gép nélkül is, mert nem nőtt fel azonnal a feltétlen helyeslés nemes feladatához. Pedig abban még sok pénz sem volt, csak hát világossá kellett tenni, hogy ez a Feri nem az a Feri. Szóval lehet, hogy akad majd, aki kételkedni fog egy efféle Bizottság vagy Készletező Szövetség, netán az MTA kirendelt szakértői trojkája („radioaktív üzemanyag: önkényuralmi rendszerhez nem köthető, javasolt”) véleményében. Mert az emberek ilyen hálátlanok. A kormány folyamatosan, nyilvánvalóan, szembeötlően és konzekvensen, mindenben – tisztesség ne essék szólván – hazudik. Ki fog hinni nekik, ha véletlenül egyszer igazat mondanak? A 19. századi kolerajárványok idején az érintett területek hálátlan lakosai időnként lelkesen agyoncsapdosták azokat, akik fertőtlenítés céljából bizmutport szórtak a kutakba; az emberek úgy vélték, a kormány direkt terjeszti a kolerát. Namármost: az a kormány persze nem terjesztett kolerát.

De ezeknek ki hiszi el? Ha az autózás után három nappal egyet tüsszentek, máris a kormány izotópjaira fogok gyanakodni. Márpedig itt már lassan minden a kormány izotópja. És minden gyanús, ráadásul ez a radioaktív üzemanyag-dolog így laikus szemmel meglehetősen, hmmm… unortodoxnak tűnik.

Elég mélyen rögzült belénk a radioaktivitással szembeni gyanakvás is. Csernobil sem tett neki jót, Fukusima sem; de az sem, hogy a (híresen átlátható) S. L. a (legendásan nyílt kártyákkal játszó) orosz energiabárókkal karöltve szándékozik felturbózni a magyar atomipar düledező paksi fellegvárát, majd postafordultával (közmondásosan publikus) kapcsolati hálóin keresztül atomizálni benzintankjainkat. Mindent a legjobb helyről vesz át nemgyarmati kormányzatunk: demokráciát a törököktől, aufklérista hevületet a Habsburgoktól, atomkütyüket az oroszoktól. A tatárok csak rövid ideig voltak itt. Tőlük legfeljebb kormányzati kultúrát tanult a kabinet.