Van, aki tapsikol a törvénysértésnek, pedig régen rossz, ha Orbán a saját ellensúlya.
Elmondjuk, miért hülye. (Közben feszt töprengünk azon, vajon mi okozhatja, hogy a kormánypárti tutibloggerek ennyire ragaszkodnak az inkognitóhoz. Talán nem csengene olyan jól a védőbeszéd névvel és beosztással?)
A te jó királyod, kisfiam, az a koszos tolvaj, aki például Simicska Lajos zsebébe tömködi a pénzünket, vagyis mandinerből a saját zsebébe. Ebben nagy segítségére van, ha leszarhatja a jogi kereteket.
A jó király az a seggfej, aki kitünteti a nácik kedvenc mulatószenekarát, a Szálasit dicsőítő régészt és Szaniszló Ferencet. Igen, a nemzeti érzelmű motorosok bukójában nyilván ott dönget többek között a Kárpátia, szegények pedig aligha értik a jó király észjárását ezek után. És nemcsak ők nem értik.
A jó király az a seggfej, aki eltapsolta egy generáció nyugdíját, mégpedig azért, mert épeszű kormányzáshoz nem volt esze, csak zabráláshoz.
A jó királyod címeres ökrökkel veszi körül magát, akikkel soha nem tagadják meg egymást. Kimustrált komcsi csúszómászókkal nyalatja fenséges ülepét, és cserébe uradalmakat ad nekik.
A jó király légies könnyedséggel mondja ma az ellenkezőjét annak, amit tegnap. Nincsen mögötte semmiféle univerzális örök érték, csak a napi érdek.
A jó királyod az a seggfej, aki a saját királykodását, például az efféle törvénytelen húzásokat nemzeti szuverenitásnak hazudja – ti ezt jóízűen meg is eszitek –, majd ennek nevében szembefordul a civilizált világgal.
A civilizált világot ugyanis nem királyok igazgatják. A királyotok nem véletlenül keresi a keleti uraságok társaságát: arrafelé a parttalan jogászkodás helyett tényleg megmondhatja a főtitkár, hogy mit nem szabad, és ehhez elegendő, ha neki nem tetszik.
Még egy jó király is veszélyes, ha bármit megtehet, ha az egyetlen korlátja a saját személyes meggyőződése. Egy ilyen seggfej meg különösen.
Végül pedig képzeld el, kisfiam, hogy egy év múlva az istenadta nép kiszúrja a jó király zsebében a szajrét és mögötte a felperzselt földet, és elküldi kapálni őfelségét. Új király ül a kormány mögé, és vigyorogva köszöni szépen a „konzervatív hatalomgyakorlás” meghonosítását. Neki sem kell már baszakodnia törvényességgel, alkotmányossággal meg ilyen nüanszokkal. Megigazítja a tükröt, és tövig nyomja a gázt. Neked meg szavad sem lehet: az parttalan jogászkodás volna.