A pocakos és hájas magyar gyerekek nem tudják, mi történt "a trianoni országcsonkoláskor" - siránkozik Hoffmann Rózsa. Azt meg még kevesebben tudják, mekkora hülyeség mondjuk revíziót követelni.
Például hogy azok a mokány magyar gyerekek, akik aztán mégis hallanak a sajnálatos esetről, végül mégse ragasszanak Nagy-Magyarországot a Loganjükre, mint valami debil, vagy Hoffmann Rózsa főnöke. Ehhez nem kell zseniképző, igazából egy tornaóra ideje alatt le lehet vezetni, még egy iskolakör is belefér utána.
1. Azon a térképen négy szomszédunk területei szerepelnek, ebből kettőnek szinte az egésze.
2. Amennyiben erre mégis igényt tartunk, az háborút jelent, mint ahogy már egyszer kipróbáltuk, és
3. a háború, édes fiam, olyan esemény, ahol az apukád jó eséllyel meghal, és még az se jelentős előny manapság, ha nincs pocakja.
Tehát aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál, ennyi.
Aztán esetleg pár szót arról, hogy mi történt a trianoni országcsonkolás előtt: mennyi volt az elcsatolt lakosságból magyar, hogyan bántunk a nem magyarokkal, és vajon több jogunk volt-e románok meg szlovákok felett uralkodni, mint nekik aztán magyarok felett, és nem kéne-e elfelejteni az egész keretet, miszerint az úrnép csicskáztatja a másmilyeneket.
Egészen szimpla tananyag, mondom, nem olyan bonyolult beszerkeszteni a kerettantervbe, mint azt eldönteni, hogy angol helyett latint vagy arámit tanuljanak-e a kis hájpacnik. És ha a Trianon-oktatást sikerült végre rendezni, akkor esetleg el kéne gondolkodni azon, mit tanítsunk a gyerekeinknek ahhoz, hogy kiröhöghessék a többi parasztvakítást is. Köztük az olyanokat, amelyek Hoffmann Rózsát a nyakukra hozták.