Tél tábornok, Tavasz Tündér, Őszanyó… biztos a nyárral is van valami, csak nem jut eszünkbe. Bár a többit se fontos megjegyezni, mert ortodox népi hősök a Tarlós István előtti időkből, de majd átnevezik őket, és kapnak szép, új utcatáblát.

A Nemzeti Együttműködés sikerpropagandájának van egy felettébb idegesítő vonulata: amikor vezetőink megpihennek az elképzelt háborúk szünetében, vagy egy percre abbahagyják a nem létező ellenféllel való viaskodást, akkor teljesen hétköznapi, a kormányzás rendes ügymenetéhez tartozó dolgokat próbálnak eladni hihetetlen kihívásként. A veterán kormánytagok ezt még Torgyán Józseftől tanulhatták, aki minden sarkon hatástalanított egy ketyegő búzabombát tűzszerészek és kombájn segítsége nélkül.

Most az történt, hogy a kormányban valaki megnézte a naptárat, és rájött, hogy közeleg a tél. Ami roppant dicséretes, még sem ülhet az egész kormány november derekán fürdőruhában és importált vietnámi papucsban. Ám nem álltak meg itt, hanem tüstént intézkedtek, hogy ebből a tudásból a társadalom egészének haszna származzon, és lehessen valamit kommunikálni is.

Nosza, kineveztek egy télügyi kormánybiztost. Mondjuk, nem kellett messzire menni érte, mert a kinevezett kormánybiztos az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője, akinek amúgy is munkakörébe tartozik a rendkívüli helyzetekben való intézkedés, de az nem hangzik olyan jól, és persze nem lehet sajtótájékoztatón bejelenteni, hogy innentől már arra is van ember, hogy „koordinálja a téli időszak társadalmi problémáival kapcsolatos feladatokat”. Ami konkrétan azt jelenti, hogy az illető „állandó kapcsolatban lesz minden érintett hatósággal, minisztériummal”.

A hatóságokkal való állandó kapcsolatban levést – mint ahogy azt Giró-Szász Andrástól megtudtuk – az indokolja, „a tél komplex társadalmi probléma”.

Azt a mindenit, esküszünk, mi azt hittük, hogy egy évszak.