Seres László
Szerzőnk Seres László

Még csak a felelősségre vonás szándékáról sem hallottunk ügyészi vagy - horribile - politikusi nyilatkozatot. Arról, hogy bármilyen idős emberről van szó, vannak bűnök, amik nem évülnek el.

Az öregembernek a töke tele volt a tévéstábokkal. Időnként becsöngettek hozzá, vagy a társasház előtt vártak rá, oszt megkérdezték tőle, milyen volt embert ölni. Pedig nem náci háborús bűnösről volt szó, csak egy volt nyugat-berlini Stasi-spicliről, Karl-Heinz Kurras-ról, aki 1967-ben lelőtte a diákmozgalom emblematikus mártírját, Benno Ohnesorgot.

Így megy ez: újságírók időnként felkutatnak egy öregembert, a mindenkori Kurrast, Biszkut vagy Csatáryt, az nehézkesen ajtót nyit, dünnyög egy új mesét, becsapja az ajtót és önmagát, a hatóságok pedig teszik a dolgukat. Jó esetben. Rosszabbik esetben, és ez valamiért most Magyarország, de lehetne akár Belarusz is, a hatóságok egészen addig nem lépnek semmit, amíg a média, az ENSZ, IMF vagy a FIFA nemzetközi kekeckedése, flashmob-kodása garantálja, hogy az ügy immár nem megúszható.

Mire a The Sun riporterei megnyomták a "Smith" feliratú csengőt Csatáry úr lakásán, a magyar hatóságok 2006 óta tudták, kicsoda Csatáry úr, mit követett el, melyik nemzetközi toplistát vezeti, és legalább fél éve tudták, hol lakik. Az egyetlen új infó talán az lehetett, hogy Magyar Nemzetet olvas, mivel valamilyen oknál fogva egy ideje nem hozzák a Völkischer Beobachtert.

Csatáry László őrizetben
MTI / Kallos Bea

Ugyanaz a Budapesti Nyomozó Ügyészség, amelyik most végre őrizetbe vette és rögtön gyanúsítottként hallgatta ki a legendásan szadista, valószínűleg közel 16 ezer embert a halálba küldő 97 éves férfit, egészen idáig még "ismeretlen tettes" ellen vizsgálódott az ügyében. A Fővárosi Főügyészség még napokkal ezelőtt is csupán egy semmitmondó közleménnyel untatta a nyomozás állása iránt érdeklődő sajtót, amelyben "hosszan részletezik, milyen nehézségeket okoz egy 68 évvel ezelőtt, ma már más országban lévő városban történt esemény feltárása, valamint a bűncselekménnyel érintett, még élő sértettek felkutatása."


Arról, hogy miért okoz nehézséget a szomszédos EU-tagállamban fekvő Kassa kérdése, hogy hogyan viszonyulnak a Wiesenthal Központ által átadott bizonyítékokhoz, a tanúvallomások sokaságához, nem szól a közlemény. De még csak a felelősségre vonás szándékáról sem hallottunk ügyészi vagy - horribile - politikusi nyilatkozatot, arról, hogy bármilyen idős emberről van szó, vannak bűnök, amik nem évülnek el, és ha van kellő számú és súlyú bizonyíték, akkor nálunk bizony a jogállam lecsaphat őrá is.

Nem tudni, mi vezetett Csatáry őrizetbe vételéhez: talán az eltűnéséről felröppent hír, talán Zuroff nácivadász sürgető levele, talán az, hogy valaki meghallgatta Áder János jeruzsálemi beszédét, amelyben az államfő elismerte, hogy a magyar hatóságok "tétlenül nézték" (tegyük hozzá: sőt) az áldozatok deportálását. Mindegy is. A tétlenségnek vége. És nem az a lényeg, elítélik-e Csatáryt. Elég, ha elmeséli, milyen volt embert ölni.

Hirdetés