2012. július. 04. 14:05
Ceglédi Zoltán
Utolsó frissítés: 2012. július. 05. 14:37
Nyüzsi
A mások élete
Az Alkotmánybíróság elvárása az, hogy ne Hoffmann Rózsa irodájában tépjék szét a huszonévesek útlevelét, hanem a Parlamentben, a fideszes képviselők tegyék ezt meg. Kevés.
Közbevetőleg megjegyezve: ha minden olyan faszán megy már Magyarországon (tündérmese, elrugaszkodás, győztes szabadságharc, egymillió új munkahely), akkor minek rugózik a Fidesz azon, hogy erővel ideláncolja a diplomás fiatalokat? Hát hiszen a Nagy Népi Csoda országában örömmel, maguktól is maradnának, nem?
Egyébként meg annyi történt, hogy az Alkotmánybíróság helyesen foglalta össze, mi mindent akar korlátozni, megtiltani az államilag finanszírozott felsőoktatásban végzettséget szerzők életében a Fidesz – és kár, hogy csak annyi a konklúziójuk, hogy ehhez kevés egy rendelet; helyette törvény kell.
De itt az alkalom, kedves fideszes képviselők, egy kis palotaforradalomra – ezt törvényben se kéne megszavazni. Olyan országok csak tőlünk keletebbre léteznek, ahol ilyen részletes, ilyen hosszú távra szóló, ilyen tömeges káderlapokat vezetnek a polgárokról. Gondoljuk végig! Mérnök Marci kézhez kapja az állami képzésben szerzett diplomáját. Innentől húsz évig az állam szigorúbban leköveti, mint az Egyesült Államokban egy pedofilt. Olyan kartonja lesz, melyen naprakész nyilvántartás olvasható lakóhelyről, munkahelyről, betegségekről (lásd táppénz), családi állapotról és a gyerekekről (lásd gyes). Napi frissítés, napi frásszal: az állam orra húsz éven keresztül ott mozog a polgár útlevelében. Az egyik kézben a stopper, a másikban meg a korbács – ha túl sok az igazolatlan távollét (lásd: külföldi tartózkodás), már oda is csördít, behajtja a pénzt. Azzal meg most nem is foglalkoznék bővebben, hogy vajon eleve Kubatov Gábor gépén fut-e az adatbázis, vagy azért át kell mennie érte a szomszéd irodába.
Ha ugyanis ebből törvény lesz, akkor egy 18 éves két dolgot tehet. Dönthet úgy, hogy valahogy előteremtik a tandíjra a pénzt, és megpróbálják az állam orrára vágni az ajtót. De dönthet úgy is, hogy 41-43 éves koráig nem kötelezi el magát egy külföldi cégnek (hanem például a kiváló adottságú Magyarországon lesz elismert tengerbiológus), nem nősül-házasodik külföldre, és inkább itt lesz munkanélküli (esetleg árokásó közmunkás), mint mondjuk Németországban jól megfizetett munkavállaló. Vállalja, hogy élete minden fontos momentuma ott a kartotékban, és húsz éven át hivatalnokok vizsgálják, elég engedelmes, szófogadó droid-e.
De ha annyira biztosak magukban, akkor írják bele a szerződésbe, hogy az állam a Magyarországba zárt fiatal diplomás számára köteles húsz éven át a végzettségének és igényeinek megfelelő munkahelyet biztosítani.
Egyébként meg annyi történt, hogy az Alkotmánybíróság helyesen foglalta össze, mi mindent akar korlátozni, megtiltani az államilag finanszírozott felsőoktatásban végzettséget szerzők életében a Fidesz – és kár, hogy csak annyi a konklúziójuk, hogy ehhez kevés egy rendelet; helyette törvény kell.
De itt az alkalom, kedves fideszes képviselők, egy kis palotaforradalomra – ezt törvényben se kéne megszavazni. Olyan országok csak tőlünk keletebbre léteznek, ahol ilyen részletes, ilyen hosszú távra szóló, ilyen tömeges káderlapokat vezetnek a polgárokról. Gondoljuk végig! Mérnök Marci kézhez kapja az állami képzésben szerzett diplomáját. Innentől húsz évig az állam szigorúbban leköveti, mint az Egyesült Államokban egy pedofilt. Olyan kartonja lesz, melyen naprakész nyilvántartás olvasható lakóhelyről, munkahelyről, betegségekről (lásd táppénz), családi állapotról és a gyerekekről (lásd gyes). Napi frissítés, napi frásszal: az állam orra húsz éven keresztül ott mozog a polgár útlevelében. Az egyik kézben a stopper, a másikban meg a korbács – ha túl sok az igazolatlan távollét (lásd: külföldi tartózkodás), már oda is csördít, behajtja a pénzt. Azzal meg most nem is foglalkoznék bővebben, hogy vajon eleve Kubatov Gábor gépén fut-e az adatbázis, vagy azért át kell mennie érte a szomszéd irodába.
Ha ugyanis ebből törvény lesz, akkor egy 18 éves két dolgot tehet. Dönthet úgy, hogy valahogy előteremtik a tandíjra a pénzt, és megpróbálják az állam orrára vágni az ajtót. De dönthet úgy is, hogy 41-43 éves koráig nem kötelezi el magát egy külföldi cégnek (hanem például a kiváló adottságú Magyarországon lesz elismert tengerbiológus), nem nősül-házasodik külföldre, és inkább itt lesz munkanélküli (esetleg árokásó közmunkás), mint mondjuk Németországban jól megfizetett munkavállaló. Vállalja, hogy élete minden fontos momentuma ott a kartotékban, és húsz éven át hivatalnokok vizsgálják, elég engedelmes, szófogadó droid-e.
De ha annyira biztosak magukban, akkor írják bele a szerződésbe, hogy az állam a Magyarországba zárt fiatal diplomás számára köteles húsz éven át a végzettségének és igényeinek megfelelő munkahelyet biztosítani.